Kőfúró csík
halfaj From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A kőfúró csík vagy törpecsík (Sabanejewia aurata) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó védett faj.[1]
Remove ads
Előfordul a Kaszpi-tengertől egészen Délkelet-Európáig, azonban jelentős állományai a Duna vízrendszerében találhatóak meg. Elsősorban természeti szempontból értékes kisméretű, áramláskedvelő halfaj. Gazdasági jelentősége nincs, még a ragadozóhalak sem nagyon tudják elejteni, mert beássa magát a fövenybe és így nem találják meg.
Remove ads
Előfordulása
A Kaszpi-tenger mellett elterülő Turáni-alföld és a Duna vízrendszere az elterjedési területének két legfőbb központja. Előszeretettel tartózkodik mély vizekben, elsősorban a 2 méternél mélyebb részeken lehet velük találkozni, de a Kazán-szorosnál 20 méteres mélységben is megtalálták már. Magyarország területén először 1948-ban igazolták hivatalosan a jelenlétét, de egyes kutatók szerint őshonos halfajunk. A gyors folyású vizeket kedveli, a folyók gyorsabb folyású szakaszain és a középhegységi patakokban él.[2][3]
Alfajok
A S. aurata aurata Erdélyben a Maros felső folyása és a belé ömlő Nagy-küküllőben található meg. Korábban alfajként szerepelt a Duna vízrendszerében élő balkáni csík (S. aurata balcanica, Karaman, 1922 néven), mely Szlovákiáig fordul elő és a bolgár csík (S. aurata bulgarica, Drensky 1928 néven), melynek legészakibb élőhelye a Bódva. Az alfajokkal kapcsolatos szakmai álláspont nem egységes, hiszen az alfajok önálló leírásával is lehet találkozni.[4]
Felsorolása az alfajoknak:
- Sabanejewia aurata aurata (De Filippi, 1865) szinonimája: Sabanejewia aurata radnensis (Jaszfalusi, 1951)
- Sabanejewia aurata aralensis (Kessler, 1877)
- Sabanejewia aurata bosniaca (Karaman, 1963)
- Sabanejewia aurata doiranica (Economidis & Nalbant 1996)
Hasonló fajok
Legkönnyebben a vágó csíkkal lehet összetéveszteni, mert nagyon hasonlítanak egymásra. A mintázatukban mutatkozó eltérések szolgálhatnak a megkülönböztetés alapjául, hiszen a törpecsík testoldalán nagy és kicsi foltok alkotnak legfeljebb három hosszanti sort, míg a vágócsíkon öt sáv különül el. A további csíkféléktől, már könnyebb megkülönböztetni, hiszen a kövi csík teste hengeres a feje oldalról nem lapított. A réti csík oldalán nincsenek foltok, mert hosszanti sárga és barna csíkok tarkítják.[2]
Remove ads
Megjelenése
A hal testhossza 8-12 centiméter, legfeljebb 14 centiméter. Felső állkapcsán 6 hosszú bajuszszál ül. Pontosan a szem középvonala alatt kétágú erős tüske van. Egy hosszanti sor mentén 170-200 nagyon kicsi pikkelye van. A hímek a nőstényektől a testoldalon lévő jellegzetes megvastagodás alapján könnyen megkülönböztethetők. Ez az ivari különbség volt az alapja a Sabanejewia nemnek a Cobitis fajoktól történő elkülönítésének a vágó csíknál ez az ivari különbség nem figyelhető meg.[4][5]
Remove ads
Életmódja
A csekély vízhozamú patakokban és az állóvizekben nem fordul elő. Jelentősebb vízhozamú folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában él. A dévérzónában a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon, gyakran a folyó sodorvonalában tartózkodik szívesen, de az üledékes szélvizekben már ritkábban fordul elő. A mélyvizek lakójaként a mederfenéken található táplálékok közül az apró fenéklakókat víziférgeket, rovarok lárváit, puhatestűeket és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. Oxigénigénye a hazai csíkfajok közül a legnagyobb.[2][5]
Szaporodása
Szaporodását kevésbé figyelték meg eddig. Az ivarérettséget kétéves korára elérő példányaik április-július között ívnak. A nőstények a viszonylag kevésszámú (200-300 darab) ikrájukat víz alatti növényekre rakják.[2][5]
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads