Jarosławi csata

A jarosławi csata az északi háború (1655–60) egyik nagyszabású lovassági összecsapása volt a svédek és a lengyelek között. Az ütközetre 1656. március 20-án került sor Wiełkie Oczy község és Jarosław lengyel városnál.

Jarosławi csata
Konfliktus	Északi háború (1655–60)
Időpont	1656. március 20.
Helyszín	Jarosław, Wełkie Oczy
Eredmény	lengyel győzelem
Szemben álló felek
Lengyel–litván unió Svéd Királyság
Parancsnokok
Stefan Czarniecki † Kanneberg svéd ezredes
Szemben álló erők
5 lovaszászlóalj 1 000 lovas, 100 gyalogos
Veszteségek
Minimális 1 100 fő
Térkép
Jarosławi csata Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 01′ 00″, k. h. 22° 40′ 00″50.0167, 22.6667

Előzmények

1655-ben árulás következtében Lengyelországot elfoglalták a svédek és brandenburgiak, támadásuknak csak a Jasna Góra-i kolostor tudott ellenállni, és diadalt aratva megfordította a háború menetét. 1656 elején megkezdték a lengyelek új seregek toborzását az ukránok és a tatárok közreműködésével. Malbork alól X. Károly Gusztáv svéd király elindult délnek és Gołąbnál legyőzte a gyalogsággal nem rendelkező Stefan Czarniecki seregét, de Czarnieckivel szemben döntést nem tudott kierőszakolni.

A svédek ezután utánpótlási gondokkal kerültek szembe, éhség ütött ki a táborban és betegség gyötört számos katonát. A svédek lengyel katonái egyre nagyobb számban szöktek át Czarnieckihez akinek katonasága napról napra nőtt.

A lengyelek megtévesztő támadásokkal zavarták a királyi sereget, mely egyre beljebb haladt őket követve, ezzel utánpótlási vonalai megnyúltak, s a bajok során demoralizálódni kezdett a sereg. Czarniecki éppen ezt szerette volna elérni, hogy egy alkalmas pillanatban, amikor a svéd sereg a legjobban legyengül, döntő csatát vívjon vele.

Duglas generális kísérletet tett Przemyśl elfoglalására, de eredménytelenül. Közben északról Jan Pawel Sapieha újonnan kinevezett litván hetman közeledett, s Czarniecki mindenképp egyesülni kívánt vele és Jerzy Lubomirskivel, hogy gyalogsághoz jusson.

Károly Gusztáv terve az volt, hogy Lwówig hatol, hogy ott semmisítse meg a II. János Kázmér alatt gyülekező lengyel-ukrán-tatár sereget, míg Arfuid Wittemberg a visszavonulás mellett tört lándzsát, mert tudta, hogy addigra a sereg teljesen kimerül és ha döntő csatába bocsátkozik, akkor megsemmisítő vereséget szenvedhet.

A lovassági harc

Károly Jarosławban a San folyó mellett állomásozott, s ezer fős lovasságot küldött át Kanneberg ezredes vezérletével, hogy kutassa fel, netán nem a királyi haderő közeledik-e. Közben sok beteget és éhezőt a folyón Sandomierzba vittek. Amint a svéd lovasság – mely a legjobb csapata volt a királyi seregnek –, átkelt a Sanon, hosszú ideig nem találkozott senkivel, míg végül eljutottak Wiełkie Oczyba. Ott egy erdőben már feltűntek az első lovasok, akik ellen Kanneberg támadásra adott parancsot. A lovascsapat színlelve megfutamodott, majd egy adott pillanatban rávetette magát a svédekre. Az ellenség azonban bekerítette őket, s már úgy látszott, vereséget szenvednek, mikor további zászlóaljak bukkantak elő (az egyiket Czarniecki vezette), beavatkozva a csatába. Kanneberg visszavonulást rendelt el, de a meghátrálás közben több lovas veszett oda, mint a harcban, mert a fürgébb lengyel lovasok könnyen utolérték, és az egyszerre kétfelé koncentrálni kénytelen katonákat így lekaszálták.

Kanneberg Jarosławig menekült, ott a király is láthatta, miként pusztul el az elit svéd lovasezred. A Sanon a svédek felszedték a hidat, amin előzőleg a lovasok átkeltek, hogy egy másik, nagyobb teherbírásút építsenek, mert a San nagyon megáradt. Ez nem készült el, és Kanneberg sorsa így megpecsételődött. Közben megjelentek azok a málhás szekerek, amik az élelmet vitték, és védelmükre 100 fős gyalogtestőrséget rendeltek. Ezt a csapatot is lemészárolták a lengyelek, akárcsak a lovasságot. Kanneberg elesett és vele együtt az összes svéd lovas és gyalogos.

A vereség veszélyessé vált a királyra nézve, mert a svédek eléggé közel, saját szemükkel láthatták társaik halálát, ami fokozta bennük a félelmet és a bomlást. Károly Gusztáv végül nem ütközet meg Czarnieckivel, aki egy másik csatában döntő győzelmet aratott egy svéd sereg felett. Rövidesen Varsó is visszajutott lengyel kézbe.

Források

• Henryk Sienkiewicz: Özönvíz