James Rothman
amerikai biokémikus From Wikipedia, the free encyclopedia
amerikai biokémikus From Wikipedia, the free encyclopedia
James Edward Rothman (Haverhill, Massachusetts, 1950. november 3. –) amerikai biokémikus. 2013-ban Randy Schekmannal és Thomas Südhoffal megosztva elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat, mert felfedezte a sejt anyagtranszportjának, a vezikulumok mozgatásának mechanizmusát.
| James Rothman | |
 | |
| Született | 1950. november 3. (73 éves) Haverhill, Massachusetts |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | biokémikus |
| Iskolái | Yale Egyetem Harvard Egyetem |
| Kitüntetései | Orvostudományi Nobel-díj (2013) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz James Rothman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
James Rothman 1950-ben született a massachusettsi Haverhillben, zsidó családban. Apja, Martin Rothman gyerekgyógyászként praktizált; anyja Gloria Hartnick háztartásbeli volt. James a legidősebb volt a három fiútestvér közül; öccsei közül Richard farmakológus-pszichiáternek, John jogásznak tanult. Az általános iskolában főleg a fizika és matematika érdekelte, elektromos készülékeket szerelt össze és rakétát épített. Középfokú tanulmányait a Pomfret School benlakásos magániskolában végezte és olyan jól teljesített, hogy a szokásos négy év helyett két év után érettségizett. Tanulmányait 1967-től a Yale Egyetemen folytatta, ahol elméleti fizikusnak készült. Apja hatására - aki főleg amiatt aggódott, hogy egy elméleti fizikus nem kap megfelelő állást - elkezdte látogatnia a biológiaelőadásokat is. Abban, hogy Rothman a biokémiát választotta, nagy szerepe volt Harold Morowitznak, aki a biológiai membránok tulajdonságait vizsgálta és laboratóriumában a diák Rothman elkezdhette első kutatásait. A membránokról írt szakdolgozata a legjobbnak járó díjat kapta az évfolyamában (érdekesség, hogy témavezetője az összefoglalót limerickekben írta, ami nagy sikert aratott a humán tudományok professzorait is magába foglaló bírálóbizottságban).
A BSc oklevél megszerzése után apja hatására 1971-ben a Harvard Egyetem orvosi szakán tanult tovább, bár Rothman úgy tervezte, hogy praktizálás helyett a kutatást választja pályájául. Orvosi doktorátusával párhuzamosan egy egyetemi programon belül 1976-ban megszerezte a PhD fokozatot is, témája a sejt membránjainak bioszintézise volt.
Doktorátusának megszerzése után 1976-ban a Massachusetts Institute of Technology biológia szakán dolgozott kutatói ösztöndíjjal. 1978-tól a Stanford Egyetem biokémiai tanszékén oktatott egészen 1988-ig, majd a Princeton Egyetem molekuláris biológia professzoraként folytatta pályafutását. 1991-ben megalakította és 2004-ig vezette a Sloan-Kettering Rákkutató Központ sejtbiokémiai és -biofizikai részlegét. 2004-től a Columbia Egyetem tanára és a Sulzberger Genomkutató Központ igazgatójaként dolgozott, majd 2008-ban átment a Yale Egyetemre.
Rothman a sejt részei (kompartmentumai) közötti anyagszállítás molekuláris mechanizmusait kutatta. Eredményei segítettek megérteni, hogyan kerül az inzulin a citoplazmából a vérbe, hogyan kommunikálnak az idegsejtek vagy hogyan jutnak be a vírusok a gazdasejtbe. Ezeket a folyamatokban kicsiny, lipidmembránnal körbevett vezikulumok szállítják a kémiai anyagokat a célállomásra. Az élettan és a klinikum számára különösen nagy jelentőségű a vezikulumok érkezésekor lejátszódó membránfúziós lépés, amelynek hibás működése anyagcsere-, neurológiai vagy más betegségek okozója lehet. Rothman 1984-ben kezdődő munkájában sejtmentes rendszerben vizsgálta a vezikulumok létrejöttét és fúzióját és 1993-ban felfedezte a membránfúziót szabályozó SNARE proteineket. Szintén ő fedezte fel azt a GTP-hasítással járó rendszert, amely a vezikulumok bimbózását (létrejöttét) kontrollálja.
Rothman ezenkívül tanulmányozta a neurális hálózatokat, felfedezte a hsp70 hősokkprotein ATP-hasító aktivitását és fehérjekötő képességét. 1981-ben kidolgozott egy modellt a Golgi-készülék működéséről, amely szerint ciszternái a fehérjék több lépéses tisztítását szolgálják; az elmélet ma általánosan elfogadott.
1993 óta tagja az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának, 1994 óta pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának. Levelező tagja az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO)
Rothman Joy Hirsch pszichiátert és neurobiológust, a Columbia Egyetem professzorát vette feleségül.
