(1926–2001) geológus, egyetemi tanár From Wikipedia, the free encyclopedia
Jakucs László (Sarkad, 1926. január 21. – Szeged, 2001. december 1.) magyar geológus, tanszékvezető egyetemi tanár. Öccse Jakucs Pál akadémikus, botanikus, ökológus professzor.[1]
Jakucs László | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1926. január 21. Sarkad |
Elhunyt | 2001. december 1. (75 évesen) Szeged |
Ismeretes mint | geológus |
Nemzetiség | magyar |
Állampolgárság | magyar |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Pázmány Péter Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | földrajztudomány |
Kutatási terület | szpeleológia |
Tudományos fokozat | földrajztudományok doktora |
Szakintézeti tagság | Csongrád megyei TIT elnöke Enviromental Change on Karst Area Bizottság tagja Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Osztálya elnöke Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagja MTA Földrajzi Tudományos Bizottság tagja Nemzetközi Földrajzi Unió Nemzeti Bizottsága tagja TMB Földrajz-Meteorológiai Szakbizottsága tagja |
Munkahelyek | |
József Attila Tudományegyetem | tanszékvezető egyetemi tanár (1964–1992) |
Magyar Állami Földtani Intézet | geológus (1949–1953) |
Jelentős munkái | Az Aggteleki cseppkőbarlang (1952) A Béke-barlang felfedezése (1953) A karsztok morfogenetikája – a karsztfejlődés varienciái (1971) |
Tudományos publikációk száma | 4 |
Szakmai kitüntetések | |
Herman Ottó-érem (1962) Kadić Ottokár-érem (1974) Pro Natura díj (1998) Eötvös József-koszorú (1999) Vass Imre-érem (2001) | |
Hatással voltak rá | Vadász Elemér, Kádár László |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakucs László témájú médiaállományokat. |
1926. január 21-én született Sarkadon. Apja Jakucs László tanító, Debrecen és Hajdú vármegye tanfelügyelője, anyja Csató Margit általános iskolai tanár. Szülővárosában töltötte élete első kilenc évét, ezután Debrecenbe költöztek, a középiskolát is ott végezte el. Egyetemi tanulmányait 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, ahol földrajzot, kémiát, biológiát majd földtant hallgatott.
Már az egyetemi évei alatt barlangokkal kezdett foglalkozni, legelső – kis híján végzetes – barlangi élményei a Budapest határában lévő Hét-lyukhoz, majd pedig a solymári Ördöglyuk-barlanghoz fűződtek. 20 éves korában néhány hallgatótársával együtt, külső segítség nélkül – ez volt első komolyabb szakmai eredménye – feltérképezték az esztergomi Sátorkőpusztai-barlangot, ezt a bükk-vidéki Létrás-tetői-barlang követte. Habár Vadász Elemérnek volt aspiránsa, egyetemi doktori címét Kádár László debreceni geográfusnál szerezte meg. 1949 és 1953 közt a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa volt. Az itt töltött ideje alatt, korábbi kutatási pontatlanságokból kiindulva kimutatta, hogy az aggteleki Baradla-barlangrendszer üreghálózata mellett léteznie kell a területen egy másik, önálló barlangrendszernek is. E felismerése nyomán fedezte fel 1952-ben a mai ismeretek szerint 7 kilométer hosszú aggteleki Béke-barlangot. Ez volt a világ első olyan barlangfelfedezése, amely nem a véletlen műve, hanem tudományos kutatás eredménye volt. Az ott szerzett tapasztalataira építve írta meg Az Aggteleki cseppkőbarlang (1952) és a Béke-barlang felfedezése (1953) című műveit. 1953-ban feltárta a Pénz-pataki-víznyelőbarlangot és az aggteleki rövid Alsó-barlang egy rövidebb szakaszát is. Ezen szakmai érdemei miatt még abban az évben kinevezték az Aggteleki-cseppkőbarlang igazgatójának. Ezt a tisztséget tíz éven át, 1963-ig látta el. Ez idő alatt is számos publikációja volt, főleg a barlang- és karsztkutatásról.[2]
1961-ben kandidátusi minősítést nyert az Általános karsztgenetikai, morfológiai és hidrográfiai problémák vizsgálata az Aggteleki-karszton című értekezésével.[3]
A tudományos előrelépés újabb állomásaként 1963-ban elfogadta a szegedi József Attila Tudományegyetem felkérését: 1964-ben megszervezte a Természeti Földrajzi Tanszéket, amit 28 éven át vezetett. Tudományos kutatásai célkeresztjében továbbra is főleg a karsztjelenségek álltak: 1971-ben jelent meg összegző műve A karsztok morfogenetikája – a karsztfejlődés varienciái címmel, amellyel elnyerte a földrajztudományok doktora tudományos fokozatot. A művet angol és orosz nyelvre is lefordították, számos országban kiadták. Ez a mű számít külföldön a legtöbbször idézett hazai földrajzi munkának mind a mai napig.
Utolsó éveiben Korzika gránitterületeivel és hazai karsztterületek őskarsztos (paleokarsztos) sajátságainak feltárásával foglalkozott, de még élete utolsó évében is szervezett tanulmányutat, ezúttal Kubába. 2001. december 1-jén, munkavégzés közben érte a halál, utolsó útjára családtagok, kollégák, barátok és tanítványok hatalmas serege kísérte a szegedi Belvárosi Temetőbe.[4][5]
Ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő munkássága is kiemelkedő volt. Mintegy 120 tudományos közleményén kívül számos ismeretterjesztő természetfilmet is készített. Az általa jegyzett tankönyvekből földrajzosok több generációja tanult és tanul most is.
Róla nevezték el a Jakucs László-barlangot. Sarkadi szülőházán emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Emlékére egykori tanszékén a Szegedi Tudományegyetem minden évben megrendezi a Jakucs László Nemzetközi Középiskolai Földrajzversenyt. Archiválva 2020. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nevét őrzi az 591964 Jakucs kisbolygó.[6]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.