szovjet sugárhajtású elfogó vadászrepülőgép és felderítő repülőgép From Wikipedia, the free encyclopedia
A Jak–25 (NATO-kódja: Flashlight–A / Mandrake) a szovjet Jakovlev-tervezőirodában kifejlesztett nyílazott szárnyú, sugárhajtású elfogó vadászrepülőgép és felderítő repülőgép. A Jak–25 típusjelet 1947-ben egy együléses sugárhajtású vadászgép prototípusának jelölésére is használták. Azt a gépet nem fejlesztették tovább, mert a MiG–15 gyártása mellett döntöttek.
| Jak–25 | |
 | |
| A monyinói repülőmúzeumban kiállított Jak–25 vadászrepülőgép | |
| NATO-kód | Flashlight–A / Mandrake |
| Funkció | vadászrepülőgép |
| Gyártó |
|
| Tervező | Jakovlev-tervezőiroda (OKB–115) |
| Gyártási darabszám | 638 |
| Fő üzemeltetők | Szovjetunió |
| Első felszállás | 1952. június 19. |
| Szolgálatba állítás | 1955 |
| Szolgálatból kivonva | 1967 |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A Jak–25 háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–25 témájú médiaállományokat. | |
A Szovjetunió északi és keleti területeinek védelméhez szükség volt nagy hatótávolságú elfogó vadászrepülőgépre. Egy kétüléses, két sugárhajtóműves vadászgépre és felderítő változatára 1951. augusztus 6-án írt ki Sztálin specifikációt. A repülőgéphez az új Mikulin AM–5 gázturbinás sugárhajtóművet szánták. Az első prototípus, a Jak–120 1952. június 19-én szállt fel.
A hajtóműveket a szárnyak alatti gondolákba építették be, orrkerekes és törzs alatti főfutóval látták el, a szárnyvégeken egy-egy segédfutókerékkel. A törzsben a kétfőnyi személyzet egymás mögött, tandem elrendezésben helyezkedett el. A tekintélyes mennyiségű üzemanyag tárolására szolgáló tartályok lehetővé tették, hogy a gép utántöltés nélkül 2560 km-t repüljön. A gép orrában volt a radar nagyméretű antennája. Fegyverzete két 37 mm-es NL–37L gépágyú volt, egyenként 50 darabos lőszerjavadalmazással.
Néhány komoly probléma ellenére a gépet 1953-ra gyártásra készítették elő és az első sorozat 1954-ben el is készült. Az első sorozat példányai, melyeket a következő évben szállítottak le, még nem érték el tervezett bevethetőségüket az új Szokol radar hiányosságai miatt, ezért ezekbe az RP–1D Izmrud radar egy módosított változatát építették be. Amikor azután a Szokol (RP-6) 1955-ben elkészült, a velük felszerelt gépek jelölése Jak-25M lett. A Jak–25M-en egy sor más változtatást is végrehajtottak: a gépágyú visszalökés-csillapítót kapott, új AM-5A hajtóműveket szereltek be (azonos tolóerővel) és kissé megnövelték az üzemanyag kapacitást. 1955-ben több Jak–25M-et átalakítottak levegő-levegő rakéták próbájához.
A Jak–25 egyik változata, a Jak–25RV nagy magassági felderítő repülőgép (NATO kódneve Mandrake) 1959-ben készült el. Ez a gép teljesen új tervezésű, 23,4 m fesztávú egyenes szárnyat kapott (majdnem kétszer olyan széles volt, mint a Jak–25M vadászgép szárnya). Fényképezőgéppel és érzékelőkkel egészítették ki a törzs berendezéseit. Néhány példányba egy gépágyút is építettek.
A szárny kis felületi terhelése ellenére a Mandrake magassági teljesítménye gyenge maradt, mivel a sugárhajtóművel nagy magasságban problémák voltak, erős vibráció lépett fel és a primitív felszerelés miatt a személyzet munkája igen megerőltető volt. A szovjet légierő mégis 1974-ig használatban tartotta a Jak-25RV felderítőt. Néhány példány (jelölésük Jak–25RRV), melyeket radioaktív szennyezések észlelésére speciális érzékelőkkel szereltek fel, az 1970-es évek végéig szolgálatban maradt. 1971-ben ki akartak fejleszteni belőle egy magassági vadászgépet (Jak-25PA), de ez a törekvés sikertelen maradt.
A Jak-26 bombázó változatnak épült, de csak kilenc példány készült el belőle.
1961-ben a Mandrake személyzet nélküli könnyített változatából gyártottak egy sorozatot céltárgy céljából. A Jak–25RV-I szintén céltárgy volt, azonban ezt pilóta vezette és fegyverzet használata nélküli vadászgép gyakorlatokhoz használták. A Jak–25RV-II céltárgy távvezérléssel volt irányítható.
A szaratovi gyárban 483 gép készült, ebből 406 db Jak–25M változat volt és 10 db Jak–25R felderítő gép. Ezen kívül még 155 db Jak–25RV magassági felderítőt gyártottak le.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
