From Wikipedia, the free encyclopedia
Jakob Christof Rad (Rheinfelden, Aargau kanton, 1799. március 25. – Bécs, 1871. október 13.) cukoripari szakember, a kockacukor feltalálója.
| Jakob Christof Rad | |
 | |
| Jakob Christof Rad és felesége, Juliana | |
| Született | 1799. március 25. Rheinfelden, Svájc |
| Elhunyt | 1871. október 13. (72 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | svájci |
| Házastársa | Juliana Schill |
| Foglalkozása | cukoripari szakember, feltaláló |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jakob Christof Rad témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A svájci Rheinfeldenben született, amely akkoriban Ausztriához tartozott; apja az osztrák katonaságnál tevékenykedett. Miután 1804-ben kilépett a katonai szolgálatból, 1808-tól a család Bécsbe költözött. Itt Jakob Christof Rad kereskedelmi tanulmányokat folytatott és a „Schwarzer Hund” drogériában dolgozott. Fiatalkoráról kevés adat ismert, feltehetőleg több évet töltött külföldön.
1835-ben beadvánnyal fordult a császárhoz, amelyben bejelentette az optikai távíró feltalálását. A találmányát három évig vizsgálták, majd 1838-ban háromezer birodalmi forinttal díjazták.
1840. februárban feleségül vette Juliana Schillt (1820–1883), és röviddel azután – feltehetőleg a felesége családja közbenjárására – Morvaországban a daschitzi (ma Dačice) cukorgyár igazgatójává nevezték ki. Rad új gépeket szerzett be, és felfuttatta a gyárat: a termékeiket hamarosan Csehországban, Bécsben, Budapesten és Lembergben is forgalmazták. Alapított egy új gyárat is, amely csokoládét, kandírozott gyümölcsöt és egyéb édességeket állított elő.
1843. január 23-án Rad öt évre szóló szabadalmat szerzett az általa feltalált kockacukorprésre (korábban a cukrot süveg formájában vagy folyékony cukorként forgalmazták), amelyet 1848-ban további öt évre meghosszabbított. A daschitzi gyár hat prése, amelyet 12 nő, 11 férfi és 36 gyermek üzemeltetett, naponta 1120 kg kockacukor előállítására volt képes. A fogyasztók azonban továbbra is inkább a hagyományos süvegformájú cukrot vásárolták.
1846-ban Rad családjával együtt Bécsbe költözött, ahol 1849-ig a kereskedelmi kamara titkáraként dolgozott, illetve rövid ideig egy élelmiszerkereskedelmi cég üzletkötője és cégvezetője volt. 1849-től az állami távírdák ideiglenes felügyelőjeként Triesztbe helyezték azzal a megbízással, hogy kiépítsen egy kísérleti optikai távíróvonalat Isztria és Dalmácia között. A kísérlet kudarccal végződött, és 1853-ban a feltalálót választás elé állították: áthelyezik az állami vasúttársasághoz vagy 1600 forint végkielégítéssel kilép az állami szolgálatból.
.jpg)
Rad ezek után a königsfeldi (ma Královo Pole néven Brno kerülete); utána valószínűleg a königsaali (ma Zbraslav) és líbeznicei cukorgyárakban dolgozott.[1] Közreműködött az osztrák cukoripari egyesülés (Verein für Rübenzucker-Industrie in Kaiserthum Österreich) megalapításánál, 1855-56-ban az egyesülés prágai titkára volt. 1860-tól az egyesület bécsi képviseletének a vezetője, 1863-tól főtitkára lett. 1864-től szerkesztette az egyesület lapját (Marktbericht des Vereins für die Rübenzucker-Industrie im Kaiserthum Österreich), amely az első cukoripari szaklap volt Ausztriában. Számos publikációja jelent meg a cukoripar vonatkozásában, elsősorban közgazdasági és adóügyi tárgykörben.
1983-ban Dačiceben emlékművet emeltek a kockacukornak (és nem a felfedezőjének).
2009-ben egy cseh vállalkozás Juliana márkanevű cukrot forgalmaz; a termék csomagolását Juliana és Jakob Christof Rad képe díszíti.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
