Gyermekkorában tíz éven át zenei tanulmányokat folytatott. A családot 1956 után Romániába deportálták, s a gyermekek 1958 szeptemberében tértek csak vissza Budapestre, majd az őket követő nagyanyjukkal és édesanyjukkal a VII. kerületben éltek együtt csonka családként (édesapja, Jánosi Ferenc 1960-ban, betegen szabadult a börtönből, 1968-ban hunyt el).[1] A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textilműves szakán érettségizett 1970-ben. Az Iparművészeti FőiskolaGobelin szakán Plesnivy Károly, Eigel István és Szilvitzky Margit voltak mesterei. 1976-ban diplomázott. A kultúraszervezés területe is érdekelte, 1997-ben kulturális menedzseri diplomát szerzett az ELTE-n.
Első önálló kiállítását 1987-ben Győrben rendezték meg. A tervezés mellett mindig saját kezűleg szőtte gobelinjeit. A textilképek hosszadalmas munkafolyamatához szervesen kapcsolódik a kartonfestés, ezért a festészet sem volt idegen számára. Az 1980-as években teljes energiájával a táblaképfestészet felé fordult. 1976-tól a Művészeti Alap, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja, s ugyancsak a mára megszűnt „Új Gresham Kör“ művészeti csoportnak is tagja volt. 1998-tól Piliscsabán él és dolgozik.
1989 óta a forradalom és nagyapja emlékének aktív ápolója, a Nagy Imre tiszteletére rendezett ünnepségeken, szoboravatásokon jelen van.[2] Az 1990-ben Nagy Erzsébet által alapított Nagy Imre Alapítvány kurátora. 2006 óta többször hívta meg október 23-ára a parlamenti pártokat közös ünneplésre a Nagy Imre Emlékházba.[3] Az ’56-os mártírok Emléknapján 2007. június 16-án közös imádságra invitálta a pártok vezetőit.[4] 2008-ban az ő kezdeményezésére és szervezésében zajlott le a Nagy Imre Emlékház teljes átalakítása, megújítása.[5]
Közéleti fórumokon (internet, újság, tévé, rádió) szerepel, a nőknek a társadalomban, családban betöltött szerepéről nyilatkozik, különböző kulturális események[6] és szociális akciók tevékeny résztvevője.[7]
„Képei híven tükrözik egyéniségét: egy nyugalmat kereső, természetszerető ember munkái, aki zaklatott korunkban is csöndes kitartással járja a maga egyéni útját. Finoman összehangzó színeivel egyéni realitású képi valóságot teremt, hangulatai erős érzelmi töltésükkel a szigorúan értelmezett realitáson túlmutatnak.”– írták róla 1987. évi győri, első önálló kiállítása után. Munkáiban nem a konkrét objektum, hanem az általa kifejezhető üzenet, érzelem, hangulat a döntő. Keresi a formák, színek elvontabb rendszereit, s ezek mélyebb dimenziói foglalkoztatják, melyeket igyekszik összekapcsolni az általa fontosnak tartott jelentéstartalommal. Évekig a tárgyak világa foglalkoztatta, legújabb munkáin figurális kompozíciókkal is jelentkezik.
[...] Az évek múlásával kialakított egy sajátos, nagyon belülről építkező festői nyelvet. [...] Képein olyan emberszerű alakok és állatszerű emberek jelennek meg, melyek magányosságot és összetartozást egyaránt és együtt képesek megjeleníteni. [...] Sajátságosak a művész romábrázolásai. Sejtetnek is elsüllyedt struktúrákat, de mégsem konkrétak, épségben is vannak és romosak is.
Feledy Balázs Mesterecsetek 2001.
Jánosi Katalin festői világa lágy és nosztalgikus, áthatja a nyugalom és az állandóság érzete. Olyan miliő ez, ahol a magány a belső gazdagodásnak nyit teret.
Rados Virág Népszabadság 2001.
Gobelin-munkái középületekben
Budapest, Hotel Ifjúság, két falikép (pályázaton nyert munka) - 1977
Repkedés a nap körül, 2005, olaj, farost, 60×40 cm
Bohócok, 2005. 50×80 cm
Régi kelme, 2005, olaj, farost, 50×80 cm
Furcsa lények, 2005, olaj, farost, 50×35 cm
Vidám biciklisták, 2005, olaj, farost, 60×40 cm
Őszi táj, 2005, olaj, farost, 50×70 cm
Jelek holddal, 2005, olaj, farost, 26×34 cm
Különös éj, 2005, olaj, farost, 30×30 cm
Tiszta vizű tó, 2005, olaj, farost, 50×70 cm
Életjelek, 2005, olaj, farost, 70×50 cm
Álomjelek, 2005. 35‐50 cm
Történések, 2006, olaj, farost, 100×100
Hajnal, 2006, olaj, farost, 35×50 cm
Élő motívumok, 2006. 100×100 cm
Gondolatok Bartókról, 2006. 100×100 cm
Napraforgó. Év n., olaj, 70×100 cm
A fehér lap. Év n., olaj, farost, 25,5×34,5 cm
Irodalmi publikációk
Jánosi Katalin: Képektől elbűvölve az új berlini Európai Kultúrák Múzeumában. In: Tabula, 1999. 2. évf. 2. szám
Győri Magda: A Sors időzít. Riportkönyv. Budapest, Ars et Sanitas, 2001.
1989. június 16., a temetés. A nap története fényképekben, a budapesti Hősök terén és a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában elhangzott gyászbeszédek szövege. Szerk. Jánosi Katalin, Sipos Levente. Kiad. a Nagy Imre Alapítvány. Budapest, 2009. 189 oldal, részben színes illusztrációkkal - ISBN9789638838209
Nagy Imre Emlékház – Magyar Tudományos Akadémia. Szerk. Jánosi Katalin. Budapest, Kiad. MTA – Nagy Imre Emlékház, 2009. 12 oldal, illusztrált, színes
Háttéranyag az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi Emlékművének pályázati kiírásáról Archiválva2006. január 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
A Kék Madár Alapítvány a Beteg Gyermekekért nonprofit szervezetet a kezdetektől támogatja. Céljuk a községekben, falvakban, tanyákon élő szociálisan elmaradott környezetben nevelkedő, súlyosan és tartósan fogyatékos gyermekeket nevelő családok felkutatása, pályáztatása, évenkénti támogatása.
Kortárs magyar művészeti lexikonII. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN963-8477-45-8
Mesterecsetek. Szerk. Feledy Balázs. Fotó Módos Gábor. Budapest, EastinWest, 2002. 106 oldal, színes illusztrációkkal ISBN963-00-9138-0 (A 2001. évi Vigadó-beli kiállításról szóló könyvben Feledy Balázs művészettörténész írása Jánosi Katalinról).
