Ivanovci[2] (horvátul: Ivanovci Gorjanski, régi magyar neve Ivánfalva) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Diakovárhoz tartozik.
| Ivanovci (Ivanovci Gorjanski) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Diakovár |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31400 |
| Körzethívószám | (+385) 31 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 503 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 108 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′ 59″, k. h. 18° 24′ 41″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Diakovár központjától 5 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Đakovštinán, a Szlavóniai-síkságon, a Diakovárt Eszékkel összekötő főút és a Jošava-patak mentén, Kuševac és Tomašanci között fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. 2007-ben az Eszék-Svilaj autópálya építésének előkészítő munkálatai során a falutól nyugatra fekvő „Palanka” nevű lelőhelyen késő bronzkori, kora vaskori és középkori települések maradványaira bukkantak. A szakemberek a leletek többségét az i. e. 14. századra, az urnamezős kultúra késői időszakára keltezték.[3]
A települést 1397-ben „Iwanfalwa” alakban említik először. A 15. században a Kórógyiak birtoka volt.[4] A török 1536-ban szállta meg, de lakossága sikeresen átvészelte a török uralmat, mely alól 1687-ben szabadult fel. A török kiűzése után 13 ház állt a településen. A 18. században tovább fejlődött. 1758-ban már 32 ház állt a faluban, melyből 26 helyieké, 6 pedig jövevényeké volt.[5] Az első katonai felmérés térképén „Ivanovczy” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ivanovcze” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ivanovcze” néven 83 házzal, 436 katolikus és egy ortodox vallású lakossal találjuk.[7] A 19. században az 1870-es évektől jelentős számú magyar és bácskai német lakosság vándorolt be a településre, akik a lakosság többségét alkották.
A településnek 1857-ben 315, 1910-ben 597 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 45%-a magyar, 42%-a horvát, 11%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának hivatalosan 91%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 580 lakosa volt, többségben az egykori magyar lakosság leszármazottai.
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma a kuševaci Rózsafüzér királynője plébánia filiája.
A település kulturális és művészeti egyesülete 1975-ben alakult, Petőfi Sándor nevét viseli. A kultúregyesület azzal a céllal rendezi meg évente a tavaszi néptáncszemlét, hogy a tömbmagyarságtól távol eső közösségükben minél több emberhez eljuttassák a magyar népi tánchagyományt. Az egyesület vezetője Aleksza Magdolna évtizedek óta a magyar kultúra ápolása érdekében tevékenykedik, ő alapította a Diakovári Magyarok Közösségét és nyugdíjba vonulása előtt magyar nyelvet is tanított. Jelenleg a negyven tagot számláló tánccsoportot vezeti.
A településen a diakovári Vladimir Nazor általános iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Az új iskolaépületet 2005-ben adták át.
Az NK Mladost Ivanovci Gorjanski labdarúgóklub a megyei 3. ligában szerepel.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
