Imádkozó sáska

Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) a rovarok (Insecta) osztályába sorolt fogólábúak (Mantodea) rendjéből, az imádkozó sáskák (Mantidae) családjából az egyetlen, Magyarországon is honos faj. Az imádkozó sáska elnevezés kissé félrevezető, mivel nincs rokonságban a valódi sáskákkal; legközelebbi rokonai a csótányok és a termeszek.

Imádkozó sáska (ájtatos manó)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Polyneoptera Rend: Fogólábúak (Mantodea) Család: Imádkozó sáskák (Mantidae) Nem: Mantis Faj: M. religiosa
Tudományos név
Mantis religiosa (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Gryllus religiosus Linnaeus, 1758
Alfajok
M. r. beybienkoi Bazyluk, 1960 M. r. caucasica Lindt, 1974 M. r. eichleri Bazyluk, 1960 M. r. inornata Werner, 1930 M. r. langoalata Lindt, 1974 M. r. latinota Lindt, 1974 M. r. macedonica Karaman, 1961 M. r. major Gerstaecker, 1873 M. r. polonica Bazyluk, 1960 M. r. religiosa (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Imádkozó sáska (ájtatos manó) témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Imádkozó sáska (ájtatos manó) témájú médiaállományokat és Imádkozó sáska (ájtatos manó) témájú kategóriát.

Tudományos nevében a Mantis szó jóst jelent: erre vonatkozik a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezést is, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az iszlám hagyomány azt tartja róla, hogy fogólábaival Mekka felé mutat.

Magyarországon védelem alatt áll, 2012-ben az év rovarjává választották.^[1]

Leírása

Imádkozó sáska

Fiatal imádkozó sáska

Jól felismerhető megnyúlt előtoráról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. Leggyakrabban zöldes vagy barnás színű. Színezete a közhiedelemmel ellentétben nem függ össze a környezetében lévő növények színezetével, a színek kialakulása eddig ismeretlen.^[2] Alakjának és testtartásának köszönhetően jól beleolvad a környezetébe.

A 6–7,5 centiméter hosszú nőstény zömökebb, nagyobb; potroha felduzzad a benne rejlő petéktől, a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú.

Táplálkozása

Az imádkozó sáska egy szöcskét zsákmányol

Tápláléka elsősorban röpképes rovarokból áll – nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó. Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad (bár ilyenkor néha hosszú lábain „hintázni” kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye). Előfordul az is, hogy óvatosan megközelíti áldozatát, majd ráveti magát. Mindkét esetben fogólábaival ragadja meg a zsákmányt olyan sebességgel, hogy azt az emberi szem nem is képes érzékelni. Csak élő és mozgó állatot fognak el.^[3]

Főleg röpképes rovarokkal táplálkoznak ^[4] és úgy tűnik, hogy a szöcskék meglehetősen népszerűek az étlapjukon ^[5] de a csótányok is zsákmányul esnek.

Megfigyelték már, hogy bizonyos példányok kisebb gyíkokat, madárfiókákat is megtámadnak és sikeres támadás esetén el is fogyasztják azokat.^[6]

Szaporodás

Számottevő ivari dimorfizmus nincsen, eltekintve attól, hogy a hímek átlagmérete kisebb, mint a nőstényeké. A párosodás nyár végén történik, a frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok): kifejléssel növekednek. A nőstény néha (de közel sem mindig) felfalja a hímet párzás után (kannibalizmus), de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha a feje vagy más testrészei már hiányoznak).

Peterakás előtt

Peterakás közben

Peterakás közben, közeli

Petéit védő burok, oldalról

Élőhelye

Az imádkozó sáska tipikus élőhelye

Az imádkozó sáska a meleg száraz, bokros-füves területeket szereti, nagyon kedveli a dombvidékek déli fekvésű, napsütötte, de nem kopár oldalait. Megtalálható Közép-Európában, így hazánkban is, számos alfaja szinte valamennyi kontinensen előfordul.