pártus király From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Pakórosz (pártus nyelven 𐭐𐭊𐭅𐭓; Pakur) a Pártus Birodalom királya i. sz. 78-tól 110-ig.
| II. Pakórosz | |
 | |
| A tiarát viselő II. Pakórosz arcképe a tetradrachmáján | |
| A Pártus Birodalom királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 78 – 110 | |
| Elődje | I. Vologaészész |
| Utódja | III. Vologaészész |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Arszakidák |
| Született | 61/62 |
| Elhunyt | 110 (48 vagy 49 évesen) Parthia |
| Édesapja | I. Vologaészész |
| Testvére(i) | XXIV. Arsak pártus király |
| Gyermekei | III. Vologaészész Axidarész Parthamaszirisz Meredatész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Pakórosz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pakórosz i. sz. 61/62 körül született I. Vologaészész király egyik fiatalabb fiaként.[1] Neve a Pakur (óiráni nyelven bag-puhr, jelentése "Isten fia") görög változatának (Πακώρος) átirata.[2][3] Apja uralkodása idején a Pártus Birodalom megerősödött, nyugati határain háborúkkal igyekezett kiterjeszteni befolyási övezetét.[4] Vologaészész őt választotta ki utódjául, utolsó éveiben közösen kormányoztak.[5] Apja 78-ban meghalt, a 16-17 éves Pakórosznak pedig egy egész birodalom gondjai szakadtak a nyakába.[5][6] Feltehetően róla írta azt a kortárs római költő Statius azt, hogy csak egy fiú (puer).[1]
Röviddel trónra lépését követően fivére, II. Vologaészész fellázadt ellene; felkelését 80-ra sikerült leverni.[7][8] Ezzel párhuzamosan, 79/80-ban újabb trónkövetelő jelentkezett, III. Artabanosz, aki elsősorban Babilóniában rendelkezett támogatással.[9] Utóbbi arról nevezetes, hogy menedéket adott az Ál-Nerónak, Terentius Maximusnak.[10][9] Megígérte neki hogy sereget bocsát a rendelkezésére Róma meghódítására, de aztán rájött, hogy szélhámossal van dolga.[10] 81 után eltűnnek III. Artabanosz pénzérméi, vagyis valószínűleg Pakórosz legyőzte őt.[9]
Apjához hasonlóan Pakórosznaknak is az volt az egyik fő stratégiai célja, hogy a Pártus Birodalmon áthaladó kereskedelmi útvonalakat hozzon létre a Távol-Kelet és India, valamint a Mediterráneum között;[6] ezzel fellendítette volna országa gazdaságát és jelentős vámbevételhez jutott volna.[6] Ennek érdekében igyekezett jó kapcsolatokat ápolni az érintett államokkal, elsősorban a kínai Han-dinasztiával.[11] 97-ben Pan Csao a Tarim-medence kínai kormányzója követet küldött a Római Birodalomba. A követ, Kan Jing útközben meglátogatta Pakórosz hekatompüloszi udvarát.[12] Ezután elért a Perzsa-öbölig, de a helyi hatóságok meggyőzték hogy Rómába csak úgy juthat el, ha hajóval megkerüli az Arab-félszigetet. A hosszúnak és veszélyesnek mondott hajóúttól megrémült és inkább hazaindult.[13][14] A császárnak az alapján számolt be a Római Birodalomról, amit a pártus vendéglátói meséltek neki.[15]
A pártusok Hvárezm, Baktria és a Hindukus régióiban is erősítették befolyásukat,[16] ez jól megfigyelhető a helyben vert pénzérmék külalakján.[16] Az idősödő Pakórosz - akárcsak apja tette - társuralkodóként maga mellé vette utódjául kiszemelt fiát, III. Vologaészészt.[5] 109-ben újabb trónkövetelő, I. Khoszroész jelentkezett.[17] A következő évben Pakórosz eladta a felső-mezopotámiai pártus vazallus királyságot, Oszrhoénét VII. Abgar királynak.[18] Még ugyanebben az évben meghalt és a trónon III. Vologaészész követte, aki megörökölte tőle a Khoszroész elleni háborút is.[5]
Vologaészészen kívül Pakórosznak legalább három másik fia is volt. Közülük kettő, Axidarész és Parthamaszirisz a vazallus Örményország trónján ült,[19] míg Meredatész a dél-mezopotámiai Kharakéné uralkodója volt.[20]
Az általa kiadott érmék előoldalán Pakórosz arcképe látható, eleinte királyi diadémmal a fején és a pártusoknál ritkán látható módon szakáll nélkül, mutatva hogy valóban fiatalon került a trónra.[21] 82/83 után már szakállasan ábrázolták.[22] 93–96-ot követően apjához hasonlóan magas tiarát visel a fején.[23]
Az érmék hátoldalán Tükhé görög istennő avatja fel őt királlyá.[24] Uralkodása alatt nagyrészt felhagytak (főleg azokon amelyket Ekbatanában vertek) a régi szokással, hogy a pénzen az ülő uralkodó látszik íjjal és nyíllal.[24] Utódja, aztán visszatért ehhez.[24] A pártusok a hellenisztikus ikonográfiát használták saját iráni isteneik ábrázolására is,[25][26] így a pénzen lévő istennő feltehetően valójában Anahita vagy Asi, az uralkodói dicsőség (hvarenah) megszemélyesítőjeként.[27]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
