II. Musztafa oszmán szultán

II. Musztafa (Drinápoly, 1664. február 6. – Isztambul, 1703. december 29.) oszmán szultán 1695-től 1703-ig (ekkor megfosztották trónjától, még abban az évben elhunyt).

II. Musztafa
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1695. február 6.[1] – 1703. augusztus 22.[1]
Elődje	II. Ahmed
Utódja	III. Ahmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Oszmán-ház
Született	1664. február 6. Drinápoly
Elhunyt	1703. december 29. (39 évesen) Isztambul
Nyughelye	Isztambul
Édesapja	IV. Mehmed
Édesanyja	Emetullah Rábia Gülnus szultána
Testvére(i)	III. Ahmed oszmán szultán Hatice szultána
Gyermekei	I. Mahmud oszmán szultán III. Oszmán oszmán szultán Safiye Sultan Emine Sultan Emetullah Sultan
II. Musztafa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Musztafa témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Ifjúsága

Musztafa 1664. február 6-án született IV. Mehmed és Emetullah Rábia Gülnus szultána fiaként.

Trónra lépése

Musztafa II. Ahmed (aki a nagybátyja volt) halála után, 1695-ben lépett trónra. Trónra léptekor javában folyt a harc a magyarokkal, lengyelekkel, Velencével és Oroszországgal.^[1] Musztafa ekkor személyesen indult Magyarországra. Az első két évben Frigyes Ágost szász választófejedelemmel, császári fővezérrel szemben a szultán hadserege sikereket tudott elérni. 1695-ben a lugosi csatában az oszmánok szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok hadseregét, maga Veterani is elesett a harcban. 1696-ban a hetényi csatában a szultán sikerrel felmentette a császáriak által ostromolt Temesvárt. A következő évben, 1697. szeptember 11-én azonban Zentánál megsemmisítő vereséget szenvedett az új császári fővezértől, Savoyai Jenőtől.^[1]

A Balkán-félszigeten is folytonos veszteségek érték, így végül 1699. január 26-án a szultán – Hollandia és Anglia közvetítése mellett – megkötötte I. Lipót magyar királlyal a karlócai békét.^[1] Ennek értelmében nemcsak Magyarország legnagyobb részéről kellett Musztafának lemondania, hanem a Száva és Unna melletti vidéket is elvesztette.^[1]

Orosz háború

A magyarországi eseményekkel párhuzamosan folyt a Nagy Péter cár által még 1686-ban elkezdett orosz–török háború. Péter cár hadseregének, az újonnan épített hadiflottára támaszkodva 1696-ban sikerült elfoglalnia a Fekete-tengeri azovi erődítményt.^[2][3]

Családja

Asszonyai:

• Saliha szultána
• Şehsuvar szultána
• Afife Kadin
• Bahitiyar Kadin
• Ivaz Kadin
• Fülane Kadin

Gyermekei:

• Ayse szultána (1696-1752) - Alicenab Kadintól  
• Emine szultána ( 1696-1739) - Alicenab Kadintól
• Safiye szultána (1696-1778) - Alicenab Kadintól
• I.Mahmud oszmán szultán ( 1696-1754) - Saliha szultánától
• Rukiye szultána ( 1697-1698) -Saliha szultánától
• Szulejmán herceg ( 1697-1697) - Afife Kadintól
• Mehmed herceg ( 1698-1703) - Afife Kadintól
• III.Oszmán szultán (1699-1757) -Sehusvar szultánától
• Hatice szultána ( 1698- 1710) - Bahitiyar Kadintól
• Hasszan herceg  ( 1699-1733) - Bahitiyar Kadintól
• Hüseyn herceg ( 1699-1700) - Bahitiyar Kadintól
• Fatma szultána ( 1699-1700) - Saliha szultánától
• Szelim herceg ( 1700-1700) - Afife Kadintól
• Ismihan szultána ( 1700-1700) - Ivaz Kadintól
• Ümmügülszüm szultána  ( 1700-1701) - Fülane Kadintól
• Zejnep szultána (1700-1705) -Fülane Kadintól
• Emetullah szultána ( 1701-1727) - Ivaz Kadin
• Ahmed herceg ( 1703-1703) - Afife Kadintól

Trónfosztása, halála

A kedvezőtlen események hírére Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és amikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta kényszeríteni, azok fellázadtak és letették a trónról.^[1] Helyére fivére, III. Ahmed került.

A volt szultán még ez év (1703) december 29-én meghalt. 39 éves volt és 8 évig uralkodott.