Henri Poincaré

Jules Henri Poincaré (Nancy, 1854. április 29. – Párizs, 1912. július 17.) Bolyai-díjas francia matematikus, fizikus és filozófus; a konvencionalista tudományelméleti felfogás kidolgozója. A Poincaré-sejtés és a Poincaré-féle követőfüggvény névadója. Raymond Poincaré politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök unokafivére.

Henri Poincaré
Született	Jules Henri Poincaré 1854. április 29.[1][2][3][4][5] Nancy[6][7]
Elhunyt	1912. július 17. (58 évesen)[8][1][3][4][5] Párizs[7]
Állampolgársága	francia[9]
Házastársa	Jeanne-Louise Poulain d'Andecy
Gyermekei	Jeanne Poincaré Léon Poincaré
Szülei	Émile-Léon Poincaré
Foglalkozása	matematikus filozófus csillagász fizikus mérnök tudományfilozófus topológus egyetemi oktató író polihisztor
Tisztsége	elnök (1886–1886, Société Mathématique de France) elnök (1900–1900) elnök (1906. január 1. – 1906. december 31.) seat 24 of the Académie française (1908. március 5. – 1912. július 17.)
Iskolái	École nationale supérieure des mines de Paris (1875–) Science Faculty of Paris lycée Henri-Poincaré École polytechnique (1873–) Párizsi Egyetem
Kitüntetései	a francia Becsületrend parancsnoka Concours général Poncelet-díj (1885) Foreign Member of the Royal Society (1894. április 26.)[10] Királyi Csillagászati Társaság Aranyérme (1900) Sylvester-érem (1901) Matteucci-érem (1905)[11] Royal Order of the Polar Star (1905)[12] Bolyai János nemzetközi matematikai díj (1905) Bruce-érem (1911)[13]
Halál oka	embólia
Sírhelye	Montparnasse-i temető (Div. 16)[14]
Henri Poincaré aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Poincaré témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Munkái

Matematika-fizika

• New Methods of Celestial Mechanics ISBN 1-56396-117-2 (3 vols., 1892-99; Eng. trans., 1967)
• Lessons of Celestial Mechanics. (1905-10).

Filozófia

• Tudomány és hipotézis (1901 vagy 1902);
• A tudás értéke (1904 vagy 1905);
• Tudomány és módszer (1908 vagy 1914).

Matematikafilozófia

Úgy vélte, hogy az axiómák (például a geometria axiómái), nem szintetikus a priori természetűek, mint Kant gondolta, de nem is tapasztalatiak, miként a pozitivisták állítják, hanem konvenciók (megegyezések). Valójában burkolt definíciók, de nem önkényesek, hisz megalkotásuknál ellentmondásmentességre, egyszerűségre és a tényekkel való összhangra törekszünk. Így egyik axiómarendszer sem igazabb, mint a másik, de gyakorlati okokból elfogadhatóbb (mert „elegánsabb", áttekinthetőbb stb.).

A tudományokban azonban nem minden állítás burkolt definíció. Például a törvényekről nem mondható el, hogy puszta konvenciók. Ellenkező esetben aligha lehetne belőlük előrelátásokat levezetni, és őket tapasztalatilag ellenőrizni. Valójában ezek hipotézisek és mint ilyenek bizonyos valószínűséggel igazak.

Poincaré szerint a tudás célja, hogy az igazságot a valóságról felderítsük. A teljes igazság elérhetetlen, hiszen a valóság megismerése csak bizonyos előfeltevések alapján lehetséges. Ilyenek a természet egyszerűsége és egyöntetűsége. Ezért a versengő hipotézisek közül észszerűen az egyszerűbbet kell választanunk. Fel kell még azt is tételeznünk, hogy az Univerzum többi része is hasonló a miénkhez. Mihez elégséges tudásunk? Általuk a jelenségek lényegének megismeréséhez nem juthatunk el. Sohasem fogjuk tudni, hogy végső fokon mi az elektromosság, a fény és az élet. Sok mindent tudunk azonban róluk és kapcsolataikat is kielégítően meg tudjuk ismerni.

Poincaré a lehetséges matematikai axiómák felismerésénél döntő szerepet tulajdonított az intuíciónak (a közvetlen felismerésnek). Tagadta a matematika visszavezethetőségét a logikára és a matematikai (szimbolikus) logika szerepét nem ismerte fel.

Magyarul

• Tudomány és föltevés; ford. Szilárd Béla, átnézte Fröhlich Izidor; Természettudományi Társulat, Bp., 1908 (Természettudományi Könyvkiadó Vállalat)
• Természettudomány és materializmus. A természettörvények fejlődése. Előadások; ford. Garai Károly; Europa, Wien, 1922 (Európa ismeretterjesztő könyvtár)
• A tudomány értéke; ford. Kiss Kázmér; Pfeifer, Bp., 1925 (Filozófiai könyvtár)