Harkályalakúak

A harkályalakúak (Piciformes) a madarak (Aves) osztályának egyik rendje, amelybe a harkályok, tukánok és mézkalauzfélék tartoznak.

Harkályalakúak
Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen
Gyűjtő küllő (Melanerpes formicivorus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Coraciimorphae Csoport: Eucavitaves Csoport: Cavitaves Rend: Piciformes Meyer & Wolf, 1810
Szinonimák
Galbuliformes Fürbringer, 1888
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Harkályalakúak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Harkályalakúak témájú médiaállományokat és Harkályalakúak témájú kategóriát.

Ebbe a rendbe manapság 9 család, 71 nem és 458 recens faj tartozik.

Eme madarak két lábujja előre, kettő hátra mutat: a külső lábujj zárkózik a hátsó mellé – akár a papagájoknál, a kakukkoknál, a baglyoknál, a halászsasnál, a turákóknál, az egérmadaraknál és némely sarlósfecskéknél. Valamennyi fajuk zárt üregben költ, csupaszon és vakon kikelő fiókáik - kivételt képeznek a jakamárfélék - fészeklakók.

Rendszertani besorolásuk

A harkályalakúak és legközelebbi rokonaik, az úgynevezett szalakótaalakúak (Coraciiformes) együttesen alkotják a Picodynastornithes nevű madárcsoportot, mely testvértaxonja a szarvascsőrűmadár-alakúaknak (Bucerotiformes). A Picodynastornithes-fajokat és a szarvascsőrűmadár-alakúakat, a nagyobb szintű Picocoraciae nevű taxon foglalja magába.^[1][2]

Kifejlődésük

Mivel igen kevés harkályalakú kövület került elő, a rend evolúciós fejlődése és az átellenes négyujjúságának megjelenési időpontja nemigen ismert. A kevés lelet alapján, tudjuk, hogy léteztek ma már régen kihalt harkályalakú nemek és akár családok is. Ilyenek például a kora eocén korszaki Neanis és Hassiavis nemek, a Zygodactylidae/Primoscenidae, Gracilitarsidae és Sylphornithidae családok, valamint „Homalopus” - taxonnév, melyhez elsőbbsége van a levélbogárfélékhez (Chrysomelidae) tartozó Cryptocephalus nevű rovarnemnek; hiszen annak egyik alneme -,^[3] vagy a miocén kori „Picus” gaudryi és a pliocénkori Bathoceleus.^[4] Olyan rossz állapotban levő kövületek is vannak, hogy rendszertani besorolásuk igen nehéz; habár harkályalakúaknak tekintik, az azon elhelyezésük majdnem lehetetlen; általában a Pici alrendbe sorolják. A mai, modern családok a késő oligocénben és a kora miocénben alakultak ki. Úgy tűnik, hogy eme madárrend kifejlődésének történetében Európa játszott színteret, habár manapság már csak a harkályfélék (Picidae) családja képviselteti magát ezen a kontinensen. Az is meglehet, hogy a ma már kizárólag amerikai elterjedésű családok is, az Óvilágban jelentek meg először.

Rendszerezés

A rendbe az alábbi 2 alrend és az azoknak alárendelt taxonok tartoznak:

• Galbuli Vigors, 1825
  • bukkófélék (Bucconidae) Horsfield, 1821 - 38 faj
  • jakamárfélék (Galbulidae) Vigors, 1825 - 18 faj

• Pici Meyer & Wolf, 1810
  • Picides Meyer & Wolf, 1810
    • mézkalauzfélék (Indicatoridae) Swainson, 1837 - 17 faj
    • harkályfélék (Picidae) Vigors, 1825 - 249 faj
  • Ramphastides Vigors, 1825
    • bajuszosmadárfélék (Capitonidae) Bonaparte, 1838 - 15 faj
    • Lybiidae Sibley & Ahlquist, 1985 - 42 faj
    • Megalaimidae Blyth, 1852 - 34 faj
    • tukánfélék (Ramphastidae) Vigors, 1825 - 43 faj
    • Semnornithidae Richmond, 1900 - 2 faj