A hard science fiction (szó szerint: „keményvonalas tudományos fantasztikum” vagy „kemény science fiction”) a science fiction egy kategóriája, amelyik szigorúan figyelembe veszi és alkalmazza a természettudományos ismereteket, azokból logikus következtetéseket von le, és általában betartja a tudományos módszerekkel szemben támasztott követelményeket.[1][2] A kifejezést könyvben először P. Schuyler Miller használta 1957-ben, amikor ismertetőt írt John W. Campbell, Jr. Astounding Stories-ban található Islands of Space-ről.[3][4][5] A kiegészítő kifejezés soft science fiction (lágy science fiction, a "hard science fiction" ellentéte)[6] először a késő 70-es években jelent meg, olyan science fiction-re utalva, aminek nem jellegzetessége a tudomány, vagy az írás idejében megsérti a tudományos megállapodásokat.
A kifejezés a "kemény" (természettudomány) és a "lágy" (társadalomtudomány) népszerű megfeleltetéséből ered. Egyik kifejezés sem merev rendszertan része, hanem olyan történetek jellemzésének megközelítő módjai, amiket az ismertetők hasznosnak találtak. Úgy szokás besorolni a science fiction történeteket, hogy nem csak "kemény" és "lágy" van, hanem elhelyezni a "keményebb"-től a "lágyabbig" tartó skálán.
A hard science fiction megnevezése a tudományos tartalom és hozzáállás és a többi elbeszélés és (néhány olvasónak) a tudomány "keménységének" vagy merevségének kapcsolatától függ.[7] A hard science fiction egyik követelménye értelemszerű: egy történetnek pontosnak, logikusnak, hihetőnek kell lennie és merevnek a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretekben, abban, milyen technológia, jelenség és helyzet elméletileg és gyakorlatilag lehetséges, és olyan későbbi felfedezések, amik nem érvénytelenítik ezt a minősítést. Például P. Schuyler Miller Arthur C. Clarke 1961-ben írt regényét, az A Fall of Moondustot hard science fictionnek hívta,[3] és ez a megnevezés érvényes még most is, amikor tudjuk, hogy a „holdpor”, egy kulcsfontosságú cselekményelem nem létezik.
Van egy rugalmassági fok, milyen messzire mehet a „valódi tudománytól” egy történet, mielőtt elhagyja a hard science fiction világát.[8] Néhány szerző lelkiismeretesen elkerül olyan technológiákat, mint a fénysebességnél gyorsabb utazás, de mások elfogadják az ilyen eszméket (néha ezekre „lehetővé tevő berendezésekként” utalnak, mivel ezek jóvoltából történhet meg a cselekmény)[9] de olyan világok ábrázolására fókuszálnak, amit ilyen technológia lehetővé tehet. Ilyen nézet alapján egy történet tudományos „keménysége” nem annyira a tudományos tartalom abszolút pontossága, mint a merevség és tömörség, amivel az ötleteket és lehetőségeket megvalósítják.[8]
A „kemény sci-fi” olvasói általában pontatlanságokat próbálnak felfedezni a történetekben, ezt a folyamatot hívják az írók „a játék”-nak, mondja Gary Westfahl. Például egy csoport az MIT-ben felfedezte, hogy a Hal Clement 1953-ban írt regényében, a Mission of Gravityben a Mesklin bolygónak éles széle lenne az egyenlítőnél, egy floridai gimnázium osztálya pedig kiszámította, hogy Larry Niven 1970-ben írt regényében, a Ringworld-ben (Gyűrűvilág) a felső földréteg már pár ezer éve belecsúszott volna a tengerekbe.[10] Ugyanebben a könyvben egy hatalmas pontatlanság volt: a könyv címét adó Ringworld nincs stabil űrpályán és aktív stabilizálás nélkül a napba csapódna. Niven a könyv folytatásában, a The Ringworld Engineersben kijavította ezeket a hibákat.
Kiadási dátum szerint időrendi sorrendben.
Novellák
- Hal Clement: Uncommon Sense (1945)
- James Blish: Surface Tension (1952), (AThe Seedling Stars harmadik könyve [1957])[11]
- Tom Godwin: Rideg egyenletek (1954)[11]
- Poul Anderson: Kyrie (1968)[11]
- Frederik Pohl: Day Million (1971)[11]
- Larry Niven: Inconstant Moon (1971) és The Hole Man (1974)[11]
- Geoffrey A. Landis: A Walk in the Sun (1991)[12]
- Vernor Vinge: Fast Times at Fairmont High (2001)[12]
Regények
- Hal Clement: Mission of Gravity (1953)[11]
- Arthur C. Clarke: Holdrengés (1961)[5]
- Stanisław Lem: Solaris (1961)
- Poul Anderson: Tau Zero (1970)
- James P. Hogan: The Two Faces of Tomorrow (1979)[5]
- Robert L. Forward: Dragon's Egg (1980)[13]
- Charles Sheffield: Between the Strokes of Night (1985)[5]
- Kim Stanley Robinson: A Mars trilógia (Red Mars (1992), Green Mars (1993), Blue Mars (1996))[14][15]
- Ben Bova: Grand Tour sorozat (1992-)
- Nancy Kress: Beggars in Spain (1993)[12]
- Greg Egan: Schild's Ladder (2002)[16]
- Gwyneth Jones: Life (2004)
- F.M. Busby: The Star Rebel 1984
- Hard science
- Soft science fiction
- Hard fantasy
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
