Har-Usz-tó

A Har-Usz-tó (mongolul Хар-Ус нуур [Har-Usz núr]) tektonikus eredetű tó Mongólia nyugati részén, a Nagy-tavak medencéjében. Az ország második legnagyobb édesvízű tava, természetvédelmi terület.

Har-Usz-tó (Хар-Ус нуур)
Ország(ok)	Mongólia
Vízgyűjtő terület	70 450 km2
Elsődleges források	Hovd
Hosszúság	72 km
Szélesség	27 km
Felszíni terület	1486 km2
Átlagos mélység	2 m
Legnagyobb mélység	4,5 m
Víztérfogat	3,43 km3
Tszf. magasság	1157 m
Szigetek	Ak-Bas
Elhelyezkedése
Har-Usz-tó Pozíció Mongólia térképén
é. sz. 48° 02′ 07″, k. h. 92° 16′ 10″48.0353, 92.2695
A Wikimédia Commons tartalmaz Har-Usz-tó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Har-Usz núr jelentése 'fekete vízű tó'. A benne felgyülemlett szerves anyagok és planktonok a tó vizét valóban sötétre festik.

Földrajz

Vízfelülete 1486 km², (a szigetekkel együtt 1852 km²), tengerszint feletti magassága 1157 m, hossza 72 km, szélessége 27 km, legnagyobb mélysége 4,5 m. Vízgyűjtő területe 70 450 km².

Lapos partjait és apróbb szigeteit csenevész növényzet vagy nádas borítja. Az Ak-Bas (Ак-баш, 30 km × 19 km) nevű sziget egy északkeleti és egy nagyobb nyugati részre osztja.^[1] Rövid folyó köti össze a nyugatra elhelyezkedő kisebb, de szintén édesvízű Har-tóval (Хар нуур). A tóba nyugat felől, nagy deltát alkotva ömlik a Mongol-Altaj legnagyobb folyója, a Hovd és mellékfolyója, a Bujant.

A tavat áprilistól novemberig jég borítja, melynek vastagsága akár az egy métert is elérheti.

Élővilág, természetvédelem

A tó halban gazdag; a ritka halfajok közül említhető például egy lazacféle (Thymallus brevirostris) és a pontyfélék közül a diptychus. 1967-ben a tóba pézsmapockokat telepítettek, melyek elterjedtek a környező vizes élőhelyeken is. Számukat már nyolcvanezerre becsülik.^[2]

A tó és a mocsaras deltavidék ideális élőhely a vízimadarak, köztük számos ritka madárfaj számára, mint az üstökös- és a cigányréce, a kékcsőrű réce, a kínai hattyúlúd, a fekete gólya, a mongol sirály (Ichthyaetus relictus), ezüstsirály, a borzas gödény, a mongol szajkó (Podoces hendersoni), a mongol fácán. A környező hegyekben és a sztyeppen élő ritka madarak: hajnalmadár, gyékénycsuk, altaj királyfogoly, barátkeselyű, szakállas saskeselyű és egyebek. Ritka emlősök: argali juh, hópárduc, szajga, szibériai kőszáli kecske.

A tóvidék fészkelőhelyeinek és ökoszisztémájának megóvása érdekében 1997-ben nemzeti parkot létesítettek (Har-Usz núr Nemzeti Park), mely a Har-tóra és a közeli Dörgön-tóra, valamint a Mongol-Altaj hegyeinek egy részére is kiterjed. A tavak vidékét 1999-ben fölvették a ramsari egyezmény jegyzékébe.

Jegyzetek

1. Az északkeleti részt "önálló" tóként, Dalaj-tó (Далай-нуур) néven is említik.
2. Fifty years after introduction... (Russian Journal of Theriology, 2018)

Források

• Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
• Ozjora Mongolszkovo Altaja (Mongolijos Altajus. Hozzáférés: 2018-08-14)
• Ozero Har-Usz núr^{[halott link]}
• Mongólia hegy- és vízrajzi térképe, 1:3 000 000 (mongol nyelven, 1971)
• Ozjora Kobdoszkovo ajmaka

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap