A Halbach-tömb (angolul: Halbach-Array) a (permanens) mágnesek egy olyan konfigurációja, melyben az egyik oldalon a mágneses fluxus megszűnik, így a másik oldalon felerősödik. Az első ilyen speciális elrendezést Klaus Halbach, a Lawrence Berkeley National Laboratory kutatója találta meg 1980-ban (más vélemények szerint ezt már John C. Mallinson is leírta, még 1973-ban egyoldalú fluxus „one-sided flux“ néven).

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2018 decemberéből)

A Halbach-tömb szorosan egymás mellé rendezett permanens mágnesekből áll, melyek egymáshoz képest mindig 90°-kal kerülnek elforgatásra egy meghatározott mintázat szerint. A mágneses mezők így az egyik oldalon megdőlnek és közelebb kerülnek egymáshoz, ezáltal azon az oldalon növekszik a mágneses fluxus sűrűsége. Ugyanebből az okból a másik oldalon a fluxus sűrűsége csökken, vagy akár teljesen megszűnik.

A Halbach-tömb alkalmazása jelentős áttörést eredményezett a mágneses lebegtetésű vasutaknál, mert ezáltal kiválthatóvá vált a Transrapid sok energiát felemésztő megoldása ugyanúgy, mint az SCMaglev mélyhűtött szupravezető-pályája. Az eljárás elsőként Inductrack néven a Virgin Hyperloop One esetén kerül majd felhasználásra, a technológiai megoldás jelenleg (2018) még fejlesztési fázisban van.^[1]

A tömböt a gyakorlatban gyakran alkalmazzák mágneses tábláknál és hűtőmágnesek esetén, mert így lényegesen kisebb mennyiségű mágneses anyag is ugyanazt a tartóerőt képes biztosítani. Generátorok és villanymotorok esetén is gyakran alkalmazzák az eljárást, de például részecskegyorsítókban vagy NMR-kísérleteknél is fel szokott bukkanni a neve.