labdarúgó-egyesület From Wikipedia, the free encyclopedia
A Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense egy brazil labdarúgócsapat, melyet 1903-ban hoztak létre. Székhelye Porto Alegre. A Gaúcho bajnokság, valamint a Brasileirão tagja.
| Grêmio FBPA | ||||
 | ||||
| Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense | ||||
| Csapatadatok | ||||
| Teljes csapatnév | Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense | |||
| Becenév | Los Albos (The Whites) Los Santos (The Saints) | |||
| Székhely | Porto Alegre, Brazília | |||
| Alapítva | 1903. szeptember 15. (121 éves) | |||
| Klubszínek | ||||
| Stadion | Arena do Grêmio 55 662 fő | |||
| Vezetőedző |  Renato Gaúcho | |||
| Elnök | Romildo Bolzan Jr. | |||
| Bajnokság | Série B Campeonato Gaúcho | |||
| Nemzeti sikerek | ||||
| Bajnok | 2 alkalommal | |||
| Bajnok | RS 38 alkalommal | |||
| Kupagyőztes | 5 alkalommal | |||
| Nemzetközi sikerek | ||||
| Copa Libertadores | 3 alkalommal | |||
| Interkontinentális kupa | 1 alkalommal | |||
| Csapatmezek | ||||
| ||||
| Hivatalos honlap | ||||
| Grêmio FBPA honlapja | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Grêmio FBPA témájú médiaállományokat. | ||||
A Grêmio csapatát angol és német bevándorlók alapították 1903. szeptember 15-én. Első hivatalos mérkőzésüket 1904. március 6-án a Fuss Ball Porto Alegre ellen játszották és 1–0 arányban nyerték meg a mérkőzést. 5 hónappal később nyitották meg első stadionjuk a Baixada kapuit.
1909. július 18-án az akkor még csak szárnyaikat próbálgató Internacional ellen 10–0 arányban győztek. A mérkőzésen annyira dominált a Grêmio, hogy közben, akkori kapusuk Kallfelz még a szurkolókkal is beszélgetett. Azóta viszont a legerősebb riválisa az Internacional. Rangadójuk a Gre-Nal szinte mindig telt ház előtt bonyolítódik le.
A Grêmio az egyik alapítója az 1910-ben létrehozott Porto Alegrei városi bajnokságnak, és 1911-ben már el is hódították a trófeát. Egy évvel később 1912. augusztus 25-én 23–0-ra verték meg a Sport Clubs Nacional of Porto Alegrét, ami azóta is a klub legnagyobb arányú győzelme.
Az 1918-ban megalakult Rio Grande do Sul állam bajnoksága a Campeonato Gaúcho, melynek szintén alapító tagja volt a kék-fehér egyesület. Azonban az 1918-as bajnokságot el kellett halasztani az egész államra kiterjedt spanyolnátha járvány miatt. 1919-ben rendezték az első Gaúcho bajnokságot, de az első bajnoki címre 1921-ig kellett várni. Ebben a szezonban játszott a Grêmio legendás kapusa Eurico Lara
Történetükben nagyon sok mérföldkő található. 1911. július 7-én Uruguay nemzeti tizenegyét verték 2–1-re. 1935. május 19-én az első Rio Grande do Sul állami együttes, aki legyőzte 3–2 arányban a Santost, az akkor verhetetlennek hitt São Paulo állami bajnokságból, valamint szintén az első "Gaúcho" csapat, aki a Maracanã stadionban játszott, igaz a Flamengo 3–1-re győzött 1950-ben.
A nemzetközi szereplés sem váratott sokáig, hiszen 1932-ben Uruguayba, Rivera városába látogattak, 1949-ben pedig hősökként tértek haza a Montevideoi Nacional elleni idegenbeli 3–1-es győzelem végett. 1953-1954-es esztendőben Mexikót, Ecuadort és Kolumbiát térképezték fel, majd 1959. február 25-én Argentínában a La Bombonera stadionban vendégeskedtek, viszont a Boca Juniors túl nagy falatnak bizonyult és 4–1-es vereséggel vonultak haza. 1961-ben európai turára indultak. 24 mérkőzést játszottak 11 ország (Franciaország, Románia, Belgium, Görögország, Németország, Lengyelország, Bulgária, Luxemburg, Dánia, Észtország és a Szovjetunió) határait átlépve.
Az 50-es évek végén csatlakoztak a Taça Brasil országos bajnoksághoz és az 1959-es, 1963-as valamint az 1967-es szezonban is az elődöntőig meneteltek. 1968-ban szerezték meg első nemzetközi kupájukat, egy brazil-uruguayi közös rendezésű barátságos tornán.
1971-ben, a Taça Brasil helyébe lépett a Série A, vagyis a Campeonato Brasileiro, melyben az első találatot Grêmio játékos, az argentin Néstor Scotta szerezte.
Vitathatatlanul az 1980-as években volt a csapat aranykorszaka, amit ez év júliusában az új Olímpico Monumental stadion felavatásával indítottak el.
1981. április 26-án a Ponte Preta elleni bajnoki elődöntő, ugyan 0–1-es vereséggel zárult, a stadionban 98 421 szurkoló követte végig a mérkőzést (ami abszolút rekord és megdönteni sem lehetséges, hiszen később a stadion újjáépítése után 50 000 főre szűkítették a befogadó képességet). Egy héttel később, május 3-án magasba emelhették először a Campeonato Brasileiro serlegét, miután a bajnoki döntőben, hazai pályán 2–1-re, míg idegenben Baltazar góljával a Morumbi Stadionban 1–0 arányban bizonyultak jobbnak a São Paulo csapatánál.
1983-ban megnyerték a Libertadores-kupát, ahol a döntőben az előző évi dél-amerikai bajnok és Interkontinentális kupa győztes uruguayi Peñarol felett diadalmaskodtak (1–1 Montevideóban, és 2–1 Porto Alegrében). A győztes gólt César szerezte. Ugyanebben az évben az 1983-as interkontinentális kupa döntőjében a német Hamburger SV-t fektették két vállra. Renato Gaúcho két találatával, 2–1-re győztek. Los Angelesből, pedig a mexikói Club América ellen, a Copa Interamericana trófeát vitték haza. 1984-ben szintén bejutottak a Libertadores-kupa döntőjébe, de az argentin Independiente jobbnak bizonyult.
A Grêmio 1989-ben nyerte meg először a brazil kupát, amelyben az amatőr és profi egyesületek is indultak. A tekintélyes klub létszám miatt egész Brazília futball-lázban égett. Az elődöntő második mérkőzésén, a legerősebb brazil csapatnak titulált Flamengo elleni 6–1 arányú, figyelemre méltó győzelem után, a döntőben a Sport Recife is 2–1-es vereséget szenvedett.
1991-ben egy nagyon gyenge szezont követően, (történetük során először) kiestek a másodosztályba, ahonnan egy év múlva sikerült újra a feljutni a Série A-ba. 1994-ben Nildo góljával a második brazil kupát helyezhették a klub székházába.
Luiz Felipe Scolari vezetőedzővel 1995. májusában kupadöntőt játszottak a Corinthians-szal, de 0–1-re elveszítették a mérkőzést. Augusztusban viszont egy újabb Libertadores-kupával vígasztalódhattak. A kolumbiai Atlético Nacional elől hódították el második alkalommal a trófeát. A sorozatnak volt egy érdekes párosítása is. A Palmeiras akkoriban Brazília legerősebb csapata volt. A negyeddöntőben találkoztak a Grêmioval. Rivaldo, Cafu, Edmundo, César Sampaio, Antônio Carlos, Roberto Carlos és Mancuso vonult ki a pályára a zöldeknél, de ez nem zavarta a Grêmio-t és 5–0-al küldték haza a Palmeirast. Az öt gólból hármat vállalt a második félidőben Jardel. A visszavágón mindent megpróbált a Palmeiras, de az 5–1-es győzelem is kevés volt a továbbjutáshoz.
1996-ban nyerték meg eddigi egyetlen Recopa Sudamericana kupájukat. December 15-én pedig a második bajnoki címüket is megszerezték a Portuguesa ellenében.
A Romárióval felálló Flamengo sem tudta megállítani a kékeket az 1997-es Copa do Brasil döntőjében. Idegenben lőtt több góllal a Grêmio harmadszor szerezte meg a nemzeti kupát. Négy évvel később 2001-ben a negyedik kupa is a vitrinbe került, a Corinthians most vesztesként hagyta el a játékteret.
2022. szeptember 9-től[1]
|
|
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
