Globalizáció
From Wikipedia, the free encyclopedia
Globalizáció alatt a nyugati civilizáció kezdeményezésére történő világszintű egységesedési, univerzalizálódási folyamatokat és azok következményeit értjük az élet számos területén. A globalizáció valós és virtuális hálózatokkal kapcsolja össze a világ valamennyi országának gazdaságát, társadalmát és kultúráját. A globalizáció újszerű és összetett folyamat, ezért nehéz pontos definíciót adni rá. Anthony Giddens meghatározása:
„A globalizáció a világot átfogó társadalmi kapcsolatok intenzitásának növekedése, amely révén távoli helyek úgy kapcsolódnak össze egymással, hogy az egyik helyen bekövetkező eseményeket sok kilométernyi távolságban lejátszódó folyamatok befolyásolják, és viszont.”
A globalizáció lehet gazdasági globalizáció, pénzügyi globalizáció, kulturális globalizáció (ennek speciális formája a szimbólumok globalizációja), információs globalizáció és nyelvi globalizáció. A globalizációs folyamatot a nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények szabályozzák.
Veress József a globalizációról szóló könyvében[1] a következőképpen fogalmaz:
„A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat.”
Kialakulása, története
A globalizáció elődjének tekinthető a 13. századi Hanza-szövetség, mely az Észak-Európában és a Balti-térségben lévő kereskedővárosokat kapcsol össze. A 16. században a felfedezések és a gyarmatbirodalmak kiépítésével megkezdődött az atlanti kereskedelem. A globalizáció még nagyobb lendületet kapott az ipari forradalom után, sorra létesültek a vasútvonalak, kikötők. Az államok szabadkereskedelmi szerződéseket kötöttek egymás között, létrejött a valuták átválthatóságát biztosító aranyalap. A 20. század utolsó évtizedeiben a kommunikáció és a távközlési eszközök fejlődésével vált teljessé a globalizáció.
Hatásai, következményei
Nemzetközi szabadkereskedelem növekedése
Szabadkereskedelem alatt az áruk és a szolgáltatások országok közötti zavartalan, vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes áramlását értjük. A szabadkereskedelem közgazdasági indokoltságát elsőként David Ricardo fejtette ki az 1817-ben megjelent A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei (On the Principles of Political Economy and Taxation) című művében. Ebben egy absztrakt modell segítségével bebizonyította, hogy a szabadkereskedelem minden részt vevő ország és az azokban élő minden gazdasági szereplő számára hasznos.
Ez az elmélet a komparatív előnyök elméleteként vált ismertté. Lényege, hogy az egyes termelési tényezők előfordulása, kapacitása és azok költsége országonként változó, ebből adódóan minden országnak komparatív előnye van egy-egy termék előállításában. Ha mindegyik ország annak a terméknek az előállítására szakosodik, melynél komparatív előnye van, és többet termel a hazai szükségletnél, akkor ezt a többletet más országokba exportálhatja. Az így keletkező többletjövedelem fejében több jószágot tud importálni.
Nemzetközi megállapodások vezettek a szabadkereskedelem növekedéséhez, 1947-ben létrejött a GATT (General Agreement on Tariffs and Trade), vagyis az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény. 1995-ben pedig megalakult a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet, melynek célja a nemzetközi kereskedelem liberalizációja volt. A nemzetközi megállapodások mellett fontos szerepe volt még a nemzetközi kereskedelem növekedésében a technikai fejlődésnek, a szállítási és kommunikációs költségek csökkenésének.
| A GATT és ad WTO megalakulása, tárgyalásai[2] | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Időpont | Időtartam | Részt vevő országok | Tárgy | Eredmény | |
| 1947. április | 7 hónap | 23 | Vámegyezmények | Az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény aláírása, mely 45000 vámtarifa megállapodást tartalmazott 10 milliárd $ értékben | |
| 1949. április | 5 hónap | 13 | Vámegyezmények | További 5000 vámtarifa megállapodás elfogadása | |
| 1950. szeptember | 8 hónap | 38 | Vámegyezmények | További 8700 vámtarifa megállapodás elfogadása | |
| 1956. január | 5 hónap | 26 | Vámegyezmények és Japán felvétele | 2.5 milliárd $ vámkedvezmény | |
| 1960. szeptember | 11 hónap | 26 | Vámegyezmények | 4.9 milliárd $ vámkedvezmény | |
| 1964. május | 37 hónap | 62 | Vámegyezmények | 40 milliárd $ vámkedvezmény, dömpingellenes intézkedések | |
| 1973. szeptember | 74 hónap | 102 | Vámegyezmények, keretmegállapodások | 300 milliárd $ vámkedvezmény, a GATT tevékenységét kiterjesztették a nem tarifás kereskedelmi akadályok területére is | |
| 1986. január | 87 hónap | 123 | Vámegyezmények, a szolgáltatások és a szellemi tulajdon szabályozása, a WTO megalakulása | A WTO megalakulása, kereskedelmi tárgyalások és mezőzadasági támogatások | |
| 2001. november | ? | 141 | Vámegyezmények, munkaügyi, környezetvédelmi, szabadalmi szabályozások | A nemzetközi kereskedelem erősítését, a piacok további megnyitását, valamint a fejlődő országok világkereskedelembe történő erősebb integrációját elősegítő intézkedések elfogadása | |
Multinacionális és transznacionális vállalatok térnyerése
A multinacionális vállalat (időnként multi) olyan vállalatot jelöl, amely számos országban (gyakran több földrészen) rendelkezik telephellyel, így többféle nemzeti identitást vesznek fel. Gyakran merül fel az a vád ezen vállalatokkal szemben, hogy a gazdasági versenyt korlátozni törekszenek.
A multinacionális vállalatok és a transznacionális vállalatok közötti különbség, hogy a multinacionális vállalatok tulajdonosai több nemzetből kerülnek ki, míg a transznacionális vállalatok tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki, gyakran egy elég szűk, behatárolható csoportból, de ők is több országban is folytatnak tevékenységet. A multinacionális vállalatok a legdinamikusabban fejlődő vállalkozások közé tartoznak.[3]
A fejlődésük és növekedésük oka, hogy a vállalatok egyes piacokon gazdasági erőfölényre tehetnek szert, továbbá képesek a veszteségeinek országok közötti átcsoportosítására. A munkaigényes, vagy a különösen szennyező iparágakat az olcsó munkabérű, laza környezetvédelmi követelményeket támasztó harmadik világba telepítik át. A tudományos, technikai tevékenységek pedig az anyaország területén maradnak.
Homogenizálódás
A homogenizálódás a kulturális és pénzügyi globalizáció folyamata, aminek lényege az egységes(ebb) szokások és működések szükségszerű kialakulása. Általában nemzetközi üzletláncok (pl.: McDonald’s, Tesco) terjedésével és egy egységes fogyasztói kultúra kialakulásával jár. A globalizáció kritikusai ezt a folyamatot támadják leginkább, mivel sokak szerint ezek a folyamatok az országok, népek saját identitásának eltűnésével járnak, más vélemények szerint viszont ez kizárt, mert a kulturális identitások eltüntetése nem áll a gazdasági folyamatok érdekében.[4]
Negatív hatások
A globalizáció negatív hatásai leginkább a szociális jólét és biztonság terén tapasztalhatóak. A világméretű folyamatok miatt jellemző a nemzetközi és az országokon belüli egyenlőtlenségek növekedése, a fokozódó elszegényedés[forrás?]. A szegényebb rétegek kirekesztetté válnak, nehezebben jutnak hozzá a gazdasági és a technológiai fejlődés vívmányaihoz. Megjelenik a munkanélküliség, a kisvállalkozások tönkremennek a multinacionális cégekkel való versenyben. A szociális védőháló is szétszakad, eltűnnek a jóléti intézmények, vagy fenntartásuk egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.
A globalizáció hívei szerint minden állam profitál a folyamatból, de egyesek szerint nem ez látszik, az elmúlt évtizedekben eleinte nőttek a fejlett és fejletlen országok közötti különbségek. A 20. század utolsó negyedében, amikor a globalizáció folyamatai kibontakoztak, a világ különböző régióinak fejlődése hatalmas eltéréseket mutatott. A fejlett nyugat évi átlagos növekedése 2%, ezzel szemben az elmaradottabb Latin-Amerikáé csak 0,9%, Afrika stagnált, Közép- és Kelet-Európa pedig -1,1%-os hanyatlást mutatott. A leggazdagabb és legszegényebb országok közötti jövedelemszint-különbség 1913-ban 1:10, 1950-ben 1:26, 1990-ben pedig már 1:40 arányú volt. De ez a folyamat lassan megfordulni látszik.
Egyes vélemények szerint a globalizáció rossz irányba halad, mivel kizárólag a nemzetközi pénzoligarchia vagyonának a gyarapítása a célja, de ezek a vélemények bizonyítékok híján inkább az összeesküvés-elméletekkel rokoníthatók. Ezzel kapcsolatban ír Endrey Antal A disznófejű nagyúr című művében. Jelenleg Drábik János az egyik leginkább globalizáció ellenes magyar szerző, valamint a témának a gazdasági-társadalmi problémáival foglalkozik a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport.
Külső hivatkozások
- Fidrich Róbert: Globalizáció és környezet mek.oszk.hu
- A gazdasági globalizáció előnyei Európában: tények és adatok Európai Parlament, 2019. 6. 19. − frissítve: 2023. 8. 18.
- „Emberéletekben lesz mérhető a hátrány” – Tomka Béla történész az orosz agresszióról, Magyarországról és a globalizáció nyerteseiről Szabad Európa, 2022. június 21.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Irodalom
Külső hivatkozások
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.