Geneviève Page
(1927–2025) francia színésznő From Wikipedia, the free encyclopedia
Geneviève Page, születési nevén Geneviève Anne Marguerite Bonjean (Párizs 16. kerülete, 1927. december 13. – Párizs, 2025. február 14.) francia színpadi és filmszínésznő.[5]
| Geneviève Page | |
 | |
| Született | Geneviève Anne Marguerite Bonjean[1] 1927. december 13.[2][3][1] Párizs 16. kerülete[1] |
| Elhunyt | 2025. február 14. (97 évesen)[1] Párizs[1] |
| Álneve | Geneviève Page |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | Jean-Claude Bujard (1959. április 11. – 2011. augusztus 29.)[4] |
| Gyermekei | két gyermek |
| Szülei | Jacques Paul Bonjean |
| Foglalkozása | színész |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | a francia Becsületrend tisztje (2013. december 31.) |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1951 – 2011 |
| Híres szerepei |
|
| Tevékenység | színész |
 | |
| Geneviève Page aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Geneviève Page témájú médiaállományokat. | |
Élete
Származása, tanulmányai
Geneviève Bonjean néven született Párizsban, nagypolgári családban. Édesapja Jacques-Paul Bonjean műgyűjtő és műkereskedő (1899–1990), a XVII. századi francia képzőművészet tárgyak és bútorok specialistája.[6] Édesanyja Germaine-Catherine Lipmann, a Lip óragyár örökösnője. Egy bátyja volt, Michel-Georges-Claude (*1926). Keresztapja Christian Dior lett.[7]
A párizsi Racine Gimnáziumban tanult. Tania Balachovánál vett színjátszó órákat, majd elvégezte a párizsi állami színiakadémiát (Conservatoire national supérieur d’art dramatique).
Színészi pályája
A Comédie-Française színpadán debütált, majd átment a párizsi Népszínházhoz (Théâtre national populaire, TNP) ahol többek között Gérard Philipe mellett játszott Musset két romantikus színművében, a Lorenzaccióban és a Marianne szeszélyeiben.[6] Pályáját a párizsi Odéon Színházban folytatta, játszott Claudel Selyemcipőjében, Racine Andromakhéjában és Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok vígjátékában, és más hasonló klasszikus repertoár-darabokban.
Az első mozifilm, amelyben szerepelt, önmagát alakítva, a Ce siècle a cinquante ans című 1950-es olasz–francia dokumentarista film volt, melyet Denise Tual, Roland Tual és Werner Malbran[6] rendezett a 20. század nagy irodalmi és színpadi személyiségeiről. Ugyanebben az évben kapta első játékfilmes mellékszerepét, a Pas de pitié pour les femmes című misztikus thrillerben. 1952-ben Gina Lollobrigida és Gérard Philipe mellett Pompadour márkinőt alakította a a Királylány a feleségem című kalandfilm-vígjátékban.
Az 1950-es évek közepétől amerikai filmesek hívták szerepelni. Karakterének megfelelően főleg Kifinomult európai szépségeket és méltóságteljes hercegnőket alakított, például Sheldon Reynols rendező Külügyi intrikák című bűnügyi kalandfilmjében, Robert Mitchum oldalán.[8] Charles Vidor és George Cukor 1960-as romantikus zenés filmjében, a Song Without End-ben, ahol Marie d’Agoult grófnét alakította, a Liszt Ferencet játszó Dirk Bogarde partnerét, majd Anthony Mann rendező 1961-es monumentális El Cid történelmi kalandfilmjéhez, ahol Urraca hercegnő szerepében játszott Charlton Heston mellett. 1964-ben Delmer Daves rendező főszerepet adott neki Youngblood Hawke című melodrámájában, de a film megbukott.
1966-ban Jean-Paul Belmondóval együtt szerepelt Jean Becker rendező Kedves csirkefogó című komédiájában. Luis Buñuel 1967-es A nap szépe című stürrealista horrorjában Page nagy tehetséggel játszotta el a dörzsölt és gátlástalan bordélyház-vezetőt, Madame Anaïst, majd Billy Wilder 1970-es krimi-vígjátékában, a Sherlock Holmes magánéletében hasonlóan jó érzékkel alakította a rejtélyes és kiismerhetetlen kémnőt, Gabrielle Valladont.[6] Nimfomán özvegyasszonyt alakított sikerrel Bertrand Blier rendező 1979-es Hidegtál című krimi-komédiájában. Későbbi filmjeiben is igényesen alakított vonzó, intelligens és titokzatos szépasszonyokat.
Rendszeresen játszik francia színpadokon, emellett rendszeresen tart színművészeti kurzusokat is. 1979-ben a párizsi Chaillot Színházban Rainer Werner Fassbinder Petra von Kant keserű könnyeinek francia színpadi változatában ő játszotta a címszereplőt, Petra von Kantot. Alakításáért 1980-ban a kritikusok szövetsége neki ítélte a legjobb színésznőnek járó díjat (meilleure comédienne du Syndicat de la critique). Filmes életművéért 2013. július 26-án -ban Puget-Théniers-ben megkapta a Mozirajongók Egyesületének elismerését.
Magánélete
1959. április 11-én Châteaufort-ban házasságot kötött Jean-Claude Bujard bankárral, két gyermekük született.[9] Idős korától Page ritkábban lépett fel, visszavonulása után kevesebb interjút adott, ezekben érdekes régi szerepeire emlékezett és az idősgondozó személyzettel kapcsolatos nehézségeiről beszélt.[7] Geneviève Page a méltósággal meghalás jogáért küzdő francia civil szervezet (Association pour le droit de mourir dans la dignité, ADMD) vezetőségének tagja.
Reklámfotó a Youngblood Hawke filmhez (1963) 
1963-ban 
1987-ben
.jpg)
Főbb filmszerepei
- 1950: Pas de pitié pour les femmes; Carole de Norbois
- 1952: Királylány a feleségem (Fanfan la tulipe); Pompadour márkinő
- 1952: Plaisirs de Paris; Violette / Denise
- 1953: Lettre ouverte; Colette Simonet
- 1954: Monsieur Bard különös óhaja (L’étrange désir de Monsieur Bard); Donata
- 1954: Nuits andalouses; Dominique de Bellecombe
- 1955: Cherchez la femme; Barbara Van Looren
- 1956: Külügyi intrikák (Foreign Intrigue); Dominique
- 1956: The Silken Affair; Genevieve Gerard
- 1956: Sztrogoff Mihály (Michel Strogoff); Nadia Fédorovna
- 1957: Amour de poche; Edith
- 1957: Agguato a Tangeri; Mary Bolevasco
- 1960: Song Without End; Marie d’Agoult grófné
- 1961: El Cid; Urraca hercegnő
- 1962: La nuit des rois; tévéfilm; Viola
- 1963: A nap és az óra (Le jour et l’heure); Agathe Dutheil
- 1963: L’honorable Stanislas, agent secret; Ursula Keller
- 1964: Youngblood Hawke; Frieda Winter
- 1964: La chambre; tévéfilm; Eve
- 1965: A főkomornyik (Le majordome); Agnès des Vallières
- 1965: Három szoba Manhattan-ban (Trois chambres à Manhattan); Yolande Combes
- 1966: Kedves csirkefogó (Tendre voyou); Béatrice Dumonceaux
- 1966: Les corsaires; tévésorozat; Mary Brown
- 1966: A nagy verseny (Grand Prix); Monique Delvaux-Sarti
- 1967: A nap szépe (Belle de jour); Madame Anaïs
- 1968: Decline and Fall… of a Birdwatcher; Margot Beste-Chetwynde
- 1968: Mayerling; Marie de Larisch grófné
- 1970: Sherlock Holmes magánélete (The Private Life of Sherlock Holmes); Gabrielle Valladon
- 1971: Bröder Carl; Karen Sandler
- 1973: Az azték pap átka (A Talent for Loving); Delphine
- 1973: Décembre; Béatrice de St-Mérand
- 1975: La chasse aux hommes; tévésérozat; összes epizódban; Angèle de Viborne
- 1979: Hidegtál (Buffet froid); özvegy Geneviève Léonard
- 1983: Végzetes kaland (Mortelle randonnée); Madame Schmidt-Boulanger
- 1987: Tökéletes kezelés (Beyond Therapy); Zizi
- 1987: Ária (Aria); „Les Boréades” című rész; névtelen szereplő
- 1987: Cartoline italiane; Silvana
- 1989: Les bois noirs; Nathalie Dupin
- 1991: Les gens ne sont pas forcément ignobles; tévéfilm; Simone
- 1992: Idegen a házban (L’inconnu dans la maison); Bernadette
- 1999: Szerelmesek (Lovers); Alice
- 2000: Mémoires en fuite; tévéfilm; Jeanne Lemoyne
- 2003: Rien que du bonheur / Don’t worry, be happy; Martha Loncle
Jegyzetek
További információ
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.