Remove ads
város Szlovákiában From Wikipedia, the free encyclopedia
Galánta (szlovákul: Galanta, németül: Gallandau) város és járásközpont Délnyugat-Szlovákiában. A Mátyusföld központja, a Nagyszombati kerület Galántai járásának székhelye. Hódi, Javorinka és Nemesnebojsza tartozik hozzá.
Galánta (Galanta) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nagyszombati | ||
Járás | Galántai | ||
Rang | város | ||
Első írásos említés | 1237 | ||
Polgármester | Peter Kolek[1] | ||
Irányítószám | 924 01 | ||
Körzethívószám | 00421 (0) 31 | ||
Forgalmi rendszám | GA | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 15 277 fő (2023)[2] | ||
Népsűrűség | 446 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 119 m | ||
Terület | 33,91 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 11′ 29″, k. h. 17° 43′ 51″ | |||
Galánta weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Galánta témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Nagyszombattól 26 km-re délkeletre, a Kisalföld északi részén, 118 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik. Sík területét néhol hordalékdombok taglalják. Talaja termékeny feketeföld. Erdőtlenített területét kelet felől egykori erdeinek maradványai szegélyezik.
Első írásos említése 1237-ből Galantha néven maradt fenn. A 13. század végétől már Galánta néven említik. Nevének eredete ismeretlen, egyes kutatók szerint a szláv „Golata” személynévből ered.[3]
A város területén már az újkőkorszakban éltek emberek. A templomsori dűlőben honfoglalás kori temetőt találtak.
Az Árpád-kori alapítású magyar települést 1237-ben, majd 1270-ben IV. Béla király oklevelében említik először, a pannonhalmi apátság egykori birtokaként. Ősi templomának létezéséről egy 1390-ben kiadott oklevél tesz említést. Egy 1291. évi határleíró oklevél a Galántai Újfiak birtokának mondja. 1297-ben két Galántát említenek az oklevelek, melyek közül az egyik Ó-Galánta, amely Galántának volt része. 1303-ban Lég fia Ivánka comes és fia Miklós, valamint berencsi Vörös Ábrahám között hitbér és leánynegyed egyezség tárgya volt. 1340-ben birtokosa Galántai Wosk volt. 1525-ben galántai Bessenyey Ilona után fia, Esterházy Ferenc örökölte, aki 1579-ben pozsonyi alispán volt.
A reformáció idején az Esterházy család áttért a protestáns vallásra, s a Papdombon álló, 1563-ban újjáépített templomot a reformátusok foglalhatták el. Az ellenreformáció időszakában azonban az Eszterházyak ismét katolikusok lettek, s ekkor a templomot is visszajuttatták a katolikusoknak, amely azonban földrengés következtében a 18. század végén összedőlt.
Első iskoláját nemesi alapítványként 1519-ben létesítették. 1570-ben a településnek már vásártartási joga volt. Fejlődése nagyrészt az Esterházy családnak köszönhető. Két kastélyuk közül a régebbit 1647–48-ban fallal és vizesárokkal erősítették meg, majd a 18. század második felében barokkizálták, az 1890-es években reneszánsz stílusban átalakították. 1992-ben restaurálták, ma közművelődési célokat szolgál. Másik kastélya a 16. században épült, amelyet 1860-ban átalakítottak.
Galánta a 17. században mezőváros lett, ekkor már kórház is működött a településen. 1635-ben II. Ferdinánd királytól további kiváltságokat kapott. A kuruc csapatok 1703 decemberében a Dudvágig előrenyomultak, s a galántai várkastélyt is elfoglalták, amelyet aztán a császári csapatok csak 1707-ben tudtak visszaszerezni. A 18. század]ban a kézműipara fejlődött dinamikusan, ekkor alakultak meg céhei is. Elsőként csizmadiacéhét alapították meg 1725-ben, amelyet a szabók és a cipészek céhének megalapítása követte. Lakosságának többsége a 19. század kezdetén mezőgazdasággal foglalkozott.
1850-ben a vasút is elérte a várost, bankok, bíróság és más közhivatalok létesültek. Közvilágítását a 19. század végén építették ki, főutcájának szabályozása is ekkor kezdődött. 1890 és 1944 között Talmud-iskola, vagyis rabbiképző is működött a városban, amelynek közel kétszáz hallgatója volt.[4]
Trianonig Pozsony vármegye Galántai járásának székhelye volt, 1938 és 1944 között újra magyar felségterület volt, Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye részeként.
Magyar lakosságának felét 1945 után kitelepítették.
Jelenleg a város egyetlen magyar iskolájába járó gyerekek száma 15% körül van, ami messze nem tükrözi az etnikai viszonyokat.
1880-ban 2176 lakosából 300 szlovák és 1509 magyar anyanyelvű, Hódinak 259 szlovák és 28 magyar anyanyelvű, Nemesnebojszának 267 szlovák és 65 magyar anyanyelvű lakosa volt.
1890-ben 2465 lakosából 345 szlovák és 1871 magyar anyanyelvű, Hódinak 253 szlovák és 74 magyar anyanyelvű, Nemesnebojszának 347 szlovák és 70 magyar anyanyelvű lakosa volt.
1900-ban 2982 lakosából 317 szlovák és 2468 magyar anyanyelvű, Hódinak 148 szlovák és 243 magyar anyanyelvű, Nemesnebojszának 323 szlovák és 99 magyar anyanyelvű lakosa volt.
1910-ben 3274 lakosából 2933 magyar, 202 szlovák és 115 német anyanyelvű, Hódinak 432 lakosából 245 szlovák és 187 magyar anyanyelvű, Nemesnebojszának 437 lakosából 161 szlovák és 263 magyar anyanyelvű lakosa volt.
1921-ben 3666 lakosából 472 csehszlovák és 2958 magyar, Hódinak 331 csehszlovák és 121 magyar, Nemesnebojszának 286 csehszlovák és 154 magyar lakosa volt.
1930-ban 4375 lakosából 1471 csehszlovák és 1679 magyar, Hódinak 457 csehszlovák és 56 magyar, Nemesnebojszának 356 csehszlovák és 36 magyar lakosa volt.
1941-ben 5089 lakosából 145 szlovák és 4842 magyar, Hódinak 357 szlovák és 242 magyar, Nemesnebojszának 226 szlovák és 106 magyar lakosa volt.
1970-ben 8954 lakosából 2435 magyar és 6425 szlovák volt.
1980-ban 15 477 lakosából 6200 magyar és 9128 szlovák volt.
1991-ben 16 978 lakosából 9810 szlovák és 6890 magyar volt.
2001-ben 16 365 lakosából 9877 szlovák (60,4%), 6022 magyar (36,8%), 175 cigány és 114 cseh volt.
2011-ben 15 138 lakosából 8833 szlovák, 4623 magyar, 73 cseh, 32 cigány, 9 német, 8-8 ukrán és bolgár, 6 zsidó, 5-5 lengyel és horvát, 4 szerb, 3-3 ruszin, orosz és morva, 26 más és 1497 ismeretlen nemzetiségű volt. 15 138 lakosából 8573 szlovák, 4822 magyar, 72 cseh, 36 cigány, illetve 1561 ismeretlen anyanyelvű volt.
2021-ben 15 052 lakosából 9494 szlovák, 4172 magyar, 25 cigány, 3 ruszin, 230 egyéb és 1128 ismeretlen nemzetiségű volt.
Nyomdáját Neufeld Sámuel az 1890-es évek kezdetén alapította. A város és környékének első regionális hetilapja, a Galántha és Vidéke 1892 és 1914 között jelent meg. Mátyusföldi Lapok címmel megjelenő regionális közéleti lapját 1919 és 1921 között adták ki. Az 1992-ben alapított városi lapja Galántai Újság címmel jelenik meg.
A Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola első évfolyamos
beiratkozási adatai | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
91 | 64 | 52 | 45 | 42 | 34 | 26 | 34 | 19 | 26 | 21 | 19 |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.