Göcseji Falumúzeum
múzeum és skanzen Zalaegerszegen From Wikipedia, the free encyclopedia
múzeum és skanzen Zalaegerszegen From Wikipedia, the free encyclopedia
A Göcseji Falumúzeum skanzen Zalaegerszegen. Ez az első szabadtéri múzeum Magyarországon, 1968-ban nyílt meg. A falumúzeum Zalaegerszeg központjától nem messze, a Zala folyó egy holtága mellett terül el. A göcseji népi építkezés jeles példáit az eredeti helyén hagyott Hencz-féle vízimalom köré építették fel olyan elrendezésben, mintha egy 19. századbeli göcseji falu lenne: parasztházakkal, gazdasági épületekkel, templommal, kovácsműhellyel és malommal.
Göcseji Falumúzeum | |
A múzeum bejárata | |
A múzeum adatai | |
Elhelyezkedés | Zalaegerszeg Magyarország |
Cím | Falumúzeum u. |
Alapítva | 1968 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 51′ 02″, k. h. 16° 49′ 42″ | |
A Göcseji Falumúzeum weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Göcseji Falumúzeum témájú médiaállományokat. |
A göcseji kis települések a 20. századi útépítésekig megőrizték hagyományos szerkezetüket, a házak is az ősi építési módokat és formákat őrizték. Ennek a hagyományos életformának az utolsó emlékeit sikerült átmenteni az utókornak a múzeum megalapításával és továbbfejlesztésével.
A szabadtéri gyűjteménybe kiválasztott épületeket – épülettípusuknak megfelelő – legrégebbi állapotukban építették vissza, így azok eredeti, építéskori formájukban láthatók, értékelhetők. Például a legtöbb zsúpos tetejű boronaház elbontás előtti eredeti helyén már átépítve, kéményt kapott, a falumúzeumban történt felállításuk alkalmával az egykori formájukban, azaz kémény nélkül, füstös konyhával láthatók. A lakóházakban, a legrégebbi kivételével, a konyha és a kamra mellett szoba is van, az udvarokban pedig istállók, ólak, kutak, további kamrák épültek. A bemutatásból még a hegyi pincék sem maradtak ki, hiszen a 19. század végi filoxéravész előtti időkig (ami kipusztította a szőlők nagy részét) Zala megye jelentős bortermelő vidéknek számított. Az ország egyik legcsapadékosabb területén vagyunk, ott, ahol a sok eső, a sűrű, néhol szinte áthatolhatatlanul buja növényzet, a hatalmas erdőségek nem tették lehetővé a nagybirtokok létrejöttét. Az itt élők kisebb irtásterületeken gazdálkodtak, főként állattenyésztő paraszti életmódot alakítottak ki. A sovány, agyagos földben a növénytermelés csekély mértékű, a mindennapi szükségletet éppen csak kielégítette, ugyanis igen kemény munkával termett meg rajta a búza, az árpa, a zab és a rozs. A rekonstruált faluban az ehhez illeszkedő lakó- és gazdasági épületek mellett a zalai falvak jellegzetes szakrális építményei: különböző típusú haranglábak – sőt egy fatemplom – és útmenti keresztek is láthatók. (az objektumok számozása a vázlat szerint)
Vas- és Zala megye határán fekvő településről származik ez az épület. Az épület különlegességét az adja, hogy a megvásárlásakor nemcsak az épületet sikerült megszerezni, hanem vele együtt sok berendezési tárgyát is. Ezek közül több látható a kiállításban, ezzel igazán eredetivé és hitelessé téve a múzeumi épületbelsőt. (enteriőrt). A szobákban megmaradtak a régi szemeskályhák, így a ház további különlegessége, hogy saját, régi szobai tüzelőberendezését láthatjuk a falumúzeumban. A lakóházhoz két szoba tartozik, továbbá egy konyha, egy kamra, szín, és az ólak. A bemutatott történeti kép szerint a ház első szobájában a fiatal család lakik, a hátsó szobában az idősebb szülők, a konyhát pedig együtt használják. A fiataloknak van egy csecsemőkorú gyermekük is, amit a szobában látható bölcső jelképez. Az enteriőrben elképzelt történet a férfiak egyik jellemző otthoni tevékenységét, a kosárfonást mutatja be. Leginkább a hosszú őszi estéken dolgoztak fűzvesszővel amelyből sokféle használati eszközt készítettek. A szobában a modernizáció jeleként egy új világítóeszköz, a petróleumlámpa világít.
A többszöri toldással-bővítéssel kialakított zalalövői hajlított ház a Zala-folyó holtága mellett kanyargó út jobb oldali utolsó portáján áll, s ehhez egy különálló zsúptetejű élelmiszertartó kamra, valamint két galambdúc és egy úgynevezett ”torkospajta” is tartozik. A porta a falumúzeum többi udvarától berendezésében és rendeltetésében is különbözik. Itt oktató kiállítások létrehozása volt a kiállításszervezők célja, ahol foglalkozások és esetlegesen tanórák keretében ismerhető meg a paraszti gazdálkodás, a mindennapi háztartási- és ház körüli munka. A hajlított ház a 19. század közepén épült, jelenleg látható formáját azonban többszöri toldással, átalakítással nyerte el. Eleinte csak egy füstös lakóhelyisége és kamrája volt, majd később a házat – a pitvar rovására – megtoldották. A szobában a szabadon, sározás nélkül hagyott falfelületen jól látható az épülettoldás nyoma, és a boronák (falgerendák) egymáshoz történő illesztésének módja. A konyha melletti kamrából – a lakócsalád létszámának növekedése során – szoba lett, hajlított oldalán pedig további óllal toldották meg.
A múzeum területén található a Finnugor Néprajzi Park is. Ez a létesítmény a rokon finnugor népek lakóházait, gazdasági és szakrális épületeit, eszközeit és népviseletét mutatja be. Tulajdonképpen a skanzen folytatásának is tekinthető.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.