(1804–1884) magyar honvéd vezérőrnagy, politikus, országgyűlési képviselő From Wikipedia, the free encyclopedia
Szeniczei Gáspár András (Kecskemét, 1804. november 23. – Bihar, 1884. augusztus 5.) honvéd vezérőrnagy, politikus.[1]
| Gáspár András | |
 | |
| Született | 1804. November 23. Kecskemét |
| Meghalt | 1884. Augusztus 5. (79 évesen) Bihar |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szolgálati ideje | 1821-1849 |
| Rendfokozata | honvéd vezérőrnagy |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc |
| Kitüntetései | Magyar Katonai Érdemrend |
| Civilben | Postamester Országgyűlési képviselő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gáspár András témájú médiaállományokat. | |
A Bihar vármegyei református nemesi származású szeniczei Gáspár családban született. Apja szeniczei Gáspár András csizmadiamester, anyja Vasváry-Csapó Zsuzsanna volt.[2] Családjának őse Mészáros, másképp Gáspár, másképp Szeniczey Pál, és hitvese Czider Éva, 1687. május 22-én címeres nemeslevelet szerzett Lipót magyar királytól.[3]
Szülei iparos pályára szánták, de 1821-ben tudtuk nélkül belépett a hadseregbe. Közhuszárként szolgált, majd 1831-ben kapott először tiszti rangot. 1847-ben főszázados volt a Miklós huszárezredben. 1848 júniusában Magyarországra vezényelték. Jellasics szeptember 11-ei támadásakor a Dráva vonalán szolgált. Az ozorai ütközetben kiemelkedő érdemeket szerzett, ezért október 8-án őrnaggyá léptették elő. A muraközi hadműveletekben, majd a móri ütközetben (december 30.) Perczel Mór hadtestének egyik hadosztályparancsnokaként – november végétől honvéd ezredesi rangban – vett részt. 1849. január elejétől Görgei fel-dunai hadtestében kinevezték a Miklós-huszárezred parancsnokává. Február 18-ától hadosztályparancsnok lett a fel-dunai, majd azt ebből alakult VII. hadtestnél. Alakulata harcolt a február 26–27-ei kápolnai csatában és a február 28-ai mezőkövesdi ütközetben is.
Március végén átvette az „ideiglenes fővezérré” kinevezett Görgeitől a VII. hadtest parancsnokságát. Az 1849. április 2-ai hatvani ütközetben győzelmet aratott Schlik császári altábornagy hadteste fölött, ezért vezérőrnaggyá léptették elő. Az április 6-ai isaszegi csatában nem bizonyult önálló döntésekre képes parancsnoknak, és a császári fősereg nagyrészt ennek köszönhetően kerülte el a döntő vereséget.
1849. április 24-én betegségére hivatkozva kérte felmentését, és a további harcokban már nem vett részt. Lemondásának valószínű oka a függetlenségi nyilatkozat mellett az, hogy az isaszegi csata után megrendült a bizalom hadvezéri képességeiben.
Mivel az április 14-ei Függetlenségi Nyilatkozat után már nem harcolt a császári csapatok ellen, az aradi vértanúk perében a hadbíróság „csak” tíz év várfogságra ítélte. Az aradi törvényszék egyedül őt nem végeztette ki az elfogott tábornokok közül.[4] Élete végén erre így emlékezett: „Én napokig úgy éreztem magamat, mintha valami mocsok esett volna rajtam, hogy nem valék közöttük.”[5] 1850-ben – Ferenc József hajdani lovaglómestereként – kegyelmet kapott.
Biharon postamester, majd 1868 és 1875 között a bihari kerület országgyűlési képviselője volt.
Felesége a nemesi származású téglási Ercsey Emília (1812–†Budapest, 1896. október 5.),[6] akitől született:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
