Fizetési fal

Az interneten, amelyre (a hozzáférés díjától eltekintve) az ingyenesség kultúrája jellemző, a fizetési fal vagy fizetőfal (paywall) funkciója, hogy gátolja a hozzáférést egy weboldalhoz, amíg a felhasználó elő nem fizetett az adott oldalra. Az ezt alkalmazó weboldalak közé néhány periodikához tartozó weboldal is tartozik.^[1]

A Financial Times (FT) 2002-ben kezdett pénzt kérni a publikált hírek eléréséért.^[2]

Az Egyesült Királyságban a MoneyWeek 2005-ben vezette be a fizetési fal használatát. Jelenleg a magazin tartalmának 60%-át az előfizetők számára átjárható fizetőfal mögött tartják egy hónapon keresztül. Ide tartoznak a címlapsztorik és a részletesebb cikkek. Toby Bray igazgató szerint készek arra, hogy átvegyék a FT modelljét, ami havonta bizonyos számú cikkhez enged hozzáférést az egész oldalon.^[3]

A Wall Street Journal az utolsó nagyobb újság az USA-ban, ami máig fizetési fal mögött működik. A Journalnak csaknem egymillió fizetős online olvasója van, ami évente kb. 65 millió dollár forgalmat generál.^[4][5]

Jelenlegi megvalósítások

• Az amerikai Newsday napilap heti 5 dollárt kért weboldalának olvasóitól, ami alól a szülőcég, a Cablevision internetszolgáltató ügyfelei mentességet kaptak (a Cablevision birtokolja Long Island nagy részén a kábeles jogokat). 2010 januárjára, három hónappal a fizetőfal bevezetése után mindössze 35 előfizetőjük volt.^[6] 2011 decemberében átmenetileg eltávolították a fizetőfalat, majd 2011 januárjában újra bevezették.
• A Financial Times az olvasott cikkek számát figyelembe véve számláz olvasóinak; néhány cikket elolvashatnak ingyen, utána azonban elő kell fizetniük az oldalra. Általában sikeresnek tekintik az általuk használt módszert. 2010 áprilisában az FT megszüntette a regisztráció nélküli, ingyenes olvasás lehetőségét, most már minden cikk olvasásához be kell jelentkezni. Regisztráció után az ingyenes cikkolvasás továbbra is lehetséges, az ingyen olvasható cikkek mérése havonta indul újra.
• A Times és a Sunday Times 2010 júniusában kezdett pénzt kérni webes olvasóitól. A díj 1 angol font egy napi, 2 font egy heti elérésért.^[7][8] 2010 júliusából származó, megerősítetlen információk szerint az új weboldalnak mindössze 15 000 közvetlen előfizetője volt, további 12 500 pedig egy iPad alkalmazáson keresztül olvasta a lapot.^[9]
• 2010. november 16-án jelentették be, hogy a News Of The World weboldalt is fizetőfal mögé fogják helyezni.
• Az SME honlapjának egykori főszerkesztője, Tomás Bella „Piano Media” néven fizetős webhálózatot indított. Ennek keretében a három nagy szlovák napilap, a Hospodárske noviny üzleti napilap, a Pravda és az SME politikai napilapok, egy sportnapilap (Denník Šport), a Týždeň hetilap, a TV JOJ magán-tévécsatorna online szolgáltatása, egy IT-magazin (PC Revue), a Medialne.sk gazdasági és a MeToo.sk videóportál helyezi az általános híreken felüli (sporthírek, szórakoztató tartalmak, videók, véleményrovatok, archívumok) internetes tartalmait fizetőfal mögé, csak néhány ingyenes hírforrás marad meg. A fizetési fal tesztüzeme 2011. április 18-án kezdődött meg, május 2-án fog élesedni a rendszer, melyben a felhasználóknak havi 2,90 eurós vagy heti 0,99 eurós átalánydíjat kell fizetniük.^[10][11][12]

Eltávolított fizetési falak

• Atlantic Monthly
• The Irish Times
• Manchester Confidential
• Ogden Newspapers

A New York Times korábbi előfizetési programja, a TimesSelect évente 49,95 dollárért vagy havi 7,95 dollárért engedett hozzáférést az újság archívumához. 2007-ben az előfizetéseken már 10 millió dollárt keresett az újság, de ha minden, a fizetőfalat elérő felhasználó belépett volna az oldalra, a reklámbevételek még magasabbak lehettek volna. 2007-ben a New York Times feloldotta az 1980 utáni archívumához vezető fizetési falat. Az 1980 előtti, PDF formátumú cikkek még mindig fizetőfal mögött vannak, de legtöbbjük kivonatos formában ingyen olvasható.^[4]

2008-ban az Atlantic Monthly szüntette meg fizetőfalát.^[13]

Az első kattintás ingyenes

A Google 2008-tól működteti „first click free” (az első kattintás ingyenes) programját, aminek keretében a felhasználók a Google keresőben megtalált, fizetési fal mögötti tartalmak az első továbbkattintásig ingyenesen olvashatók.^[14][15] A kiadók számára azért jelent ez előnyt, mert fizetős tartalmakat kínálhatnak anélkül, hogy elveszítenék a keresők felől érkező forgalmukat – a Google számára pedig lehetővé teszi a fizetős híroldalak indexelését.^[16]

Kijátszásuk

A fizetési falak megkerülésére több segédprogram létezik. A Mozilla Firefoxhoz kiadott RefSpoof a referrert (hivatkozót) meghamisítja, mintha a kattintás a Google-től jönne, és így több „az első kattintás ingyenes” hivatkozást lehet elérni a segítségével.^[17] A BreakthePaywall az Internet Explorer környezeti menüjébe ágyazódik be, különböző trükkökre képes: a referrer és a user-agent átírására, a HTTP-sütik célzott törlésére.^[18]