Az interneten, amelyre (a hozzáférés díjától eltekintve) az ingyenesség kultúrája jellemző, a fizetési fal vagy fizetőfal (paywall) funkciója, hogy gátolja a hozzáférést egy weboldalhoz, amíg a felhasználó elő nem fizetett az adott oldalra. Az ezt alkalmazó weboldalak közé néhány periodikához tartozó weboldal is tartozik.[1]
A Financial Times (FT) 2002-ben kezdett pénzt kérni a publikált hírek eléréséért.[2]
Az Egyesült Királyságban a MoneyWeek 2005-ben vezette be a fizetési fal használatát. Jelenleg a magazin tartalmának 60%-át az előfizetők számára átjárható fizetőfal mögött tartják egy hónapon keresztül. Ide tartoznak a címlapsztorik és a részletesebb cikkek. Toby Bray igazgató szerint készek arra, hogy átvegyék a FT modelljét, ami havonta bizonyos számú cikkhez enged hozzáférést az egész oldalon.[3]
A Wall Street Journal az utolsó nagyobb újság az USA-ban, ami máig fizetési fal mögött működik. A Journalnak csaknem egymillió fizetős online olvasója van, ami évente kb. 65 millió dollár forgalmat generál.[4][5]
- Az amerikai Newsday napilap heti 5 dollárt kért weboldalának olvasóitól, ami alól a szülőcég, a Cablevision internetszolgáltató ügyfelei mentességet kaptak (a Cablevision birtokolja Long Island nagy részén a kábeles jogokat). 2010 januárjára, három hónappal a fizetőfal bevezetése után mindössze 35 előfizetőjük volt.[6] 2011 decemberében átmenetileg eltávolították a fizetőfalat, majd 2011 januárjában újra bevezették.
- A Financial Times az olvasott cikkek számát figyelembe véve számláz olvasóinak; néhány cikket elolvashatnak ingyen, utána azonban elő kell fizetniük az oldalra. Általában sikeresnek tekintik az általuk használt módszert. 2010 áprilisában az FT megszüntette a regisztráció nélküli, ingyenes olvasás lehetőségét, most már minden cikk olvasásához be kell jelentkezni. Regisztráció után az ingyenes cikkolvasás továbbra is lehetséges, az ingyen olvasható cikkek mérése havonta indul újra.
- A Times és a Sunday Times 2010 júniusában kezdett pénzt kérni webes olvasóitól. A díj 1 angol font egy napi, 2 font egy heti elérésért.[7][8] 2010 júliusából származó, megerősítetlen információk szerint az új weboldalnak mindössze 15 000 közvetlen előfizetője volt, további 12 500 pedig egy iPad alkalmazáson keresztül olvasta a lapot.[9]
- 2010. november 16-án jelentették be, hogy a News Of The World weboldalt is fizetőfal mögé fogják helyezni.
- Az SME honlapjának egykori főszerkesztője, Tomás Bella „Piano Media” néven fizetős webhálózatot indított. Ennek keretében a három nagy szlovák napilap, a Hospodárske noviny üzleti napilap, a Pravda és az SME politikai napilapok, egy sportnapilap (Denník Šport), a Týždeň hetilap, a TV JOJ magán-tévécsatorna online szolgáltatása, egy IT-magazin (PC Revue), a Medialne.sk gazdasági és a MeToo.sk videóportál helyezi az általános híreken felüli (sporthírek, szórakoztató tartalmak, videók, véleményrovatok, archívumok) internetes tartalmait fizetőfal mögé, csak néhány ingyenes hírforrás marad meg. A fizetési fal tesztüzeme 2011. április 18-án kezdődött meg, május 2-án fog élesedni a rendszer, melyben a felhasználóknak havi 2,90 eurós vagy heti 0,99 eurós átalánydíjat kell fizetniük.[10][11][12]
- Atlantic Monthly
- The Irish Times
- Manchester Confidential
- Ogden Newspapers
A New York Times korábbi előfizetési programja, a TimesSelect évente 49,95 dollárért vagy havi 7,95 dollárért engedett hozzáférést az újság archívumához. 2007-ben az előfizetéseken már 10 millió dollárt keresett az újság, de ha minden, a fizetőfalat elérő felhasználó belépett volna az oldalra, a reklámbevételek még magasabbak lehettek volna. 2007-ben a New York Times feloldotta az 1980 utáni archívumához vezető fizetési falat. Az 1980 előtti, PDF formátumú cikkek még mindig fizetőfal mögött vannak, de legtöbbjük kivonatos formában ingyen olvasható.[4]
2008-ban az Atlantic Monthly szüntette meg fizetőfalát.[13]
A Google 2008-tól működteti „first click free” (az első kattintás ingyenes) programját, aminek keretében a felhasználók a Google keresőben megtalált, fizetési fal mögötti tartalmak az első továbbkattintásig ingyenesen olvashatók.[14][15] A kiadók számára azért jelent ez előnyt, mert fizetős tartalmakat kínálhatnak anélkül, hogy elveszítenék a keresők felől érkező forgalmukat – a Google számára pedig lehetővé teszi a fizetős híroldalak indexelését.[16]
A fizetési falak megkerülésére több segédprogram létezik. A Mozilla Firefoxhoz kiadott RefSpoof a referrert (hivatkozót) meghamisítja, mintha a kattintás a Google-től jönne, és így több „az első kattintás ingyenes” hivatkozást lehet elérni a segítségével.[17] A BreakthePaywall az Internet Explorer környezeti menüjébe ágyazódik be, különböző trükkökre képes: a referrer és a user-agent átírására, a HTTP-sütik célzott törlésére.[18]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
