Ferruccio Valcareggi

	Szerzett érmek
	Olaszország színeiben
	Labdarúgás
	Világbajnokság
	Európa-bajnokság

	Ferruccio Valcareggi
	Személyes adatok
Születési dátum	1919. február 12.
Születési hely	Trieszt, Olaszország
Halálozási dátum	2005. november 2. (86 évesen)
Halálozási hely	Firenze, Olaszország
Állampolgárság	olasz; olasz;
Poszt	fedezet
	Felnőtt klubok1
	Edzőség
Időszak	Klub
1952–1954	Piombino
1954–1959	Prato
1959–1962	Atalanta
1962–1964	Fiorentina
1964–1965	Atalanta
1966–1974	Olaszország
1975–1978	Hellas Verona
1979–1980	AS Roma
1979–1984	Olaszország-B
1985	Fiorentina
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ferruccio Valcareggi témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ferruccio Valcareggi (Trieszt, 1919. február 12. – Firenze, 2005, november 2.) olasz labdarúgó, fedezet, edző. Az 1968-as Európa-bajnok és az 1970-es világbajnoki ezüstérmes olasz válogatott szövetségi kapitánya.

Gyors adatok

Bezárás

Játékosként

1937 és 1940 között a Triestina, 1940 és 1943 között a Fiorentina labdarúgója volt. 1944-ben egy rövid ideig az AC Milan csapatában szerepelt. 1944 és 1947 között a Bologna csapatában szerepelt. A második világháború után 1945–46-ban megnyerte a csapattal a Coppa Alta Italia kupasorozatot. Az 1947–48-as idényre visszatért a Fiorentinához. A következő idényben a Vicenza labdarúgója volt. 1949 és 1951 között a Lucchese, 1951–52-ben a Brescia játékosa volt. 1952 és 1954 között a Piombino játékosedzője volt.

Edzőként

1952-ben a Piombino játékosedzőjeként kezdte edzői pályafutását. 1954 és 1959 között a Prato vezetőedzőjeként tevékenykedett és itt érte első sikerét. A csapattal 1956–57-es idényben megnyerte a harmadosztályú bajnokságot. 1959 és 1962 között az Atalanta vezetőedzője volt. 1962-ben visszatért egykori klubjához, a Fiorentinához, ahol Hidegkuti Nándort váltotta a kispadon. Az 1964–65-ös idényben ismét Atalanta szakmai munkáját irányította. 1966-ban az olasz válogatott szövetségi kapitánya lett Helenio Herrera-val társedzőként. A következő évtől már egyedüliként látja el ezt a posztot. 1968-ban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon aranyérmes lett a csapattal. Az 1970-es mexikói világbajnokságon ezüstérmet szerzett a válogatottal. Az 1974-es NSZK-beli világbajnokság kudarca után megvált a szövetségi kapitányi poszttól. 1975 és 1978 között a Hellas Verona, 1979–80-ban az AS Roma vezetőedzője volt. 1979 és 1984 között az olasz B-válogatott szakmai munkáját irányított. 1985-ben egy rövid időre elvállalta a Fiorentina vezetőedzői posztját, majd visszavonult az edzői munkától.