Földi állaskagomba

	A földi állaskagomba; mikológiai jellemzői
Étkezési érték:; ehető

Földi állaskagomba
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák;
Törzs:	Bazídiumos gombák;
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Agaricales;
Család:	Pleurotaceae;
Nemzetség:	Hohenbuehelia;
Tudományos név
	Hohenbuehelia petaloides; (Bull.) Schulzer 1866
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Földi állaskagomba témájú kategóriát.

A földi állaskagomba (Hohenbuehelia petaloides) a laskagombafélék családjába tartozó, Európában, Észak- és Dél-Amerikában és Ausztráliában előforduló, korhadó faanyagon élő, ehető gombafaj. Egyéb elnevezései: földilaska gomba, lapátalakú földilaska.

Gyors adatok Rendszertani besorolás, Tudományos név ...

Bezárás

A földi állaskagomba kalapja 4-10 cm széles; alakja nyelvre vagy legyezőre hasonlít, tönkje féloldalas elhelyezkedésű, a kalap közepe bemélyedő vagy tölcsérszerű. Széle begöngyölt, hullámos, néha lebenyes; száraz időben behasadozhat. Felszíne sima, deres-molyhos. Színe szürkésbarnától vörösbarnáig terjedhet. A kalapbőr és a hús között vékony, kocsonyás réteg található.

Húsa vékony, ruganyos, színe fehéres, sérülésre nem változik. Íze és szaga kellemes, lisztes.

Sűrűn álló lemezei lefutók. Színük fehér vagy szürkés.

Tönkje 2-5 cm magas és 1-1,5 cm vastag. Oldalsó állású, alakja szabálytalan vagy hengeres. Színe szürkésbarna vagy okkeres, csúcsán hosszában bordázott. Töve molyhos.

Spórapora fehér. Spórája ellipszis alakú, sima, mérete 7-8,5 x 4,5-5 µm.

Hasonló fajok

Más Hohenbuehelia fajokkal lehet összetéveszteni. A hasonló Crepidotus fajoktól fehér lemezeiben különbözik.

Gyors adatok

Bezárás

Európában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában honos.

Lomb-és fenyőerdőkben található a famaradványokban gazdag talajon, erősen korhadó fán; fűrészporon, faforgácson is megél. Egyesével, kisebb vagy tömött csoportokban egyaránt előfordulhat. Júniustól októberig terem. Közeli rokonaihoz hasonlóan gombafonalain kis ragadós kinövések találhatóak, amelyek magukhoz vonzzák és csapdába ejtik a fonalférgeket; az elpusztult állatot aztán a gomba lebontja, így egészíti ki nitrogénszükségletét.

Ehető, de rágós gomba.