Esőárnyék

Az esőárnyék földrajzi fogalma olyan területet jelöl, amelyet egy hegyvidék elzár a csapadékot hordozó szelektől. A hegyek szélcsendes, „szél alatti” oldala így sokkal kevesebb csapadékhoz jut, mint a szél felőli oldala, ahol az emelkedésre kényszerülő légtömegek páratartalma kicsapódik.

Az esőárnyék szerkezete (a kép jobb oldalán alakul ki)

A Harz-hegység esőárnyéka (német nyelvű feliratokkal)

Jellegzetes esőárnyékos területek

Legjellegzetesebb példái a Himalája szélárnyékában fekvő Tibet és a további hegyláncok miatt még inkább esőárnyékban lévő belső-ázsiai sivatagok, mint a Takla-Makán, a Lop-sivatag és maga a hatalmas Góbi.^[1]

Karakterisztikus az új-zélandi Déli-Alpok ilyen szerepe is: nyugati oldalán, a tengeri szeleknek kitett fjordokban évi 6–7000 mm csapadék hull, míg onnan alig 100-200 kilométerre, túl a hegyvidék gerincén, az esőárnyékos központi Otagóban a csapadék évi átlaga nem éri el a 400 millimétert sem.^[2]