Erdei karibu

Az erdei karibu (Rangifer tarandus caribou) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó rénszarvas (Rangifer tarandus) egyik észak-amerikai alfaja.

Erdei karibu
Evolúciós időszak: Pleisztocén - jelen
Egy bika Idahoból
Suta borjával
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Öregcsalád: Cervoidea Család: Szarvasfélék (Cervidae) Alcsalád: Őzformák (Capreolinae) Nemzetség: Rangiferini Nem: Rangifer Faj: R. tarandus (Linnaeus, 1758) Alfaj: R. t. caribou
Tudományos név
Rangifer tarandus caribou (Gmelin, 1788)
Elterjedés
Elterjedési területe a legsötétebb színnel jelölve
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei karibu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei karibu témájú kategóriát.

Előfordulása

Az erdei karibu fő előfordulási területe Kanada, de állományai találhatók Washington, Idaho és Montana államokban is. Korábban nagyobb volt az elterjedési területe, de sok helyről kihalt. Kanadában, a 2011-es számlálás szerint, körülbelül 34 ezer példánya élt 51 különböző területen.

A legrégebbi maradványa egy fogból áll; ezt 1,6 millió évesre becsülték és a Yukon territóriumban találták meg. Egy másik ősi maradványa egy 40 600 éves agancs, mely Québec tartományból került elő.

Megjelenése

A legnagyobb a karibuk között, és sötétebb a hegyi karibunál (Rangifer tarandus groenlandicus). A marmagassága 100-120 centiméter és a testtömege 110-210 kilogramm közötti. A patája nagy és félhold alakú; tökéletesen alkalmazkodott a hóban és lápos vidékeken való járáshoz. Általában mindkét nemű állatnak van agancsa, egyes tehénnél azonban hiányzik. A bika agancsa márciusban kezd nőni, és augusztusra már egy méternél is hosszabb lesz. A teste tömzsi és a szőrzete hosszú és vastag. Az orra és pofavége rövid de széles, a fülei rövidek és a farka kicsi. A szőrzete nyáron barna vagy sötétbarna, és télen szürke.

Életmódja

Más karibuktól eltérően, nem alkot nagy csordákat, és nemigen vándorol, bár egyes állományai rövidebb vándorutakat - csak 50-150 kilométereseket - is megtehetnek. Főleg az ellési időszakban a suták félrehúzódnak és magányosan gondozzák borjaikat. A bőséges zuzmókkal rendelkező erdőket kedveli; mocsarak és lápvidékek, valamint tavak és folyók mentén él.

Szaporodása

A suta 16 hónaposan, míg a bika 18-20 hónaposan éri el az ivarérettséget. A bikák 3-4 éves kornál korábban nem szaporodhatnak, mivel nincs esélyük az idősebb bikákkal szemben. Eléggé lassan szaporodik. Szeptember végétől október elejéig tart a párosodási időszak; a borjak a következő év júniusában jönnek világra. A suta a borjával, csak a tél közepén csatlakozik a csordájához.

Képek

• 
  Bika feje közelről
• 
  Kifejlett bika
• 
  Bikacsorda háncsos agancsokkal
• 
  Vegyes csorda
• 
  A lábnyomai

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Boreal woodland caribou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Migratory woodland caribou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Archiválva 2013. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2014. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2014. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2018. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Pukaskwa National Parks’ population has "declined from approximately 30 caribou in the 1970s to an estimated four currently, largely due to predation by wolves and possibly black bears."
• Archiválva 2017. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2017. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• See Paul S. Martin
• Archiválva 2013. május 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2015. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2017. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2014. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Schaefer, J.A. 2003. Long-term range recession and the persistence of caribou in the taiga. Conservation Biology 17(5): 1435-1439.
• Archiválva 2013. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Thomas suggested that "if population surveys cannot be expected to produce accurate and precise results, funding is better directed to collecting information on demographic indices, such as pregnancy rates and calf survival, as well as ecological studies to identify habitat requirements (Culling and Culling 2006:44)."
• "r, Thomas and Graynote that caribou populations are prone to wide fluctuations in numbers and suggest a 20-year span (3 generations) should be adopted as the standard for assessing trends (Culling and Culling 2006:46)."
• Vors, L.S., J.A. Schaefer, B.A. Pond, Arthur R. Rodgers and B.R. Patterson. (2007). Woodland caribou extirpation and anthropogenic landscape disturbance in Ontario. Journal of Wildlife Management 71(4): 1249-1256.
• Archiválva 2014. január 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2017. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Archiválva 2013. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben* Archiválva 2007. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben Washington Department of Fish and Wildlife.
• Mammals'Planet

További információk

• Species at Risk in Canada Registry
• List of Species at Risk in Canada, by category
• Species at Risk in Canada at Hinterland Who's Who
• Migration of caribou – Maps
• Memorial University Nature project focusing on lichen and caribou Archiválva 2019. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• HAYEUR, Gaëtan. 2001. Summary of Knowledge Acquired in Northern Environments from 1970 to 2000. Montreal: Hydro-Québec

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap