Emil Racoviță

Emil Racoviță (Jászvásár, 1868. november 15. – Kolozsvár, 1947. november 19.) román barlangkutató és biológus, a barlangi élettan, a bioszpeleológia megalapítója.

Emil Racoviță
Született	1868. november 15.[1][2][3] Jászvásár
Elhunyt	1947. november 19. (79 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Foglalkozása	zoológus felfedező botanikus szpeleológus egyetemi oktató geológus
Iskolái	Párizsi Egyetem jogi kara Párizsi Egyetem
Kitüntetései	doctor honoris causa from the University of Lyon (1923)[4]
Sírhelye	Házsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Racoviță témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutásának kezdete

Tanulmányait Jászvásáron végezte, majd az apja kívánságára a párizsi egyetemen jogot tanult. Utána viszont a Sorbonne természettudományi karán végzett 1891-ben, és itt is doktorált 1896-ban.

Biológusként 1897-99 között részt vett a belga antarktiszi expedícióban, ahonnan 1600 darabból álló biológiai és zoológiai gyűjteménnyel tért vissza. Az expedíciót követően tanulmányt tett közzé a cetekről. 1900-ban a franciaországi Banyuls-sur-Mer oceanológiai laboratóriumában lett igazgatóhelyettes.

Barlangkutató tevékenysége

Mellszobra Kolozsvárott

A Mallorcai Cueva del Drach barlangban felfedezett új rákfajok hatására felhagyott az óceánkutatással és a földalatti ökoszisztémák vizsgálatának szentelte magát.

1907-ben jelent meg a „Essai sur les problèmes biospéologiques” című műve, a világon az első bioszpeleológiai munka. Ezt követően „Biospeologica” néven nemzetközi programot indított a barlangok faunájának vizsgálatára. 1920. április 26-án megalapította Kolozsvárott a világ első Barlangtani Intézetét.

1940 augusztusában, amikor a bécsi döntést következményeképpen Kolozsvár Magyarország része lett, Emil Racoviță az intézettel együtt Temesvárra költözött. A II. világháború után visszaköltözött Kolozsvárra, hogy újjászervezze az intézetet, de a munka befejezése előtt 79 éves korában meghalt. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Tisztségei

• A kolozsvári egyetem rektora (1929–1930)
• A Román Akadémia elnöke (1926–1929)
• A Barlangtani Intézet igazgatója (1920–1947)

Művei

• Essai sur les problemes biospeologiques (Esszé a bioszpeleológia problémáiról; 1907)
• Speologia (Szpeleológia; 1927)
• Evoluția și problemele ei (Az evolúció és problémái; 1929)

Emlékezete

• Róla nevezték el az Emil Racoviță Főgimnáziumot.
• Nevét viseli az Antarktiszon lévő román kutatóállomás – Law–Racoviță kutatóállomás – és az Emil Racoviță Múzeum.
• Kolozsvárott mellszobrot állítottak emlékére (lásd fénykép).