From Wikipedia, the free encyclopedia
Edogava Ranpo (vagy Edogava Rampo, 江戸川 乱歩, 1894. október 21. – 1965. július 28.) eredeti nevén Hirai Taró (平井 太郎), japán író és irodalmi kritikus volt, akit a modern japán krimi atyjának is tartanak. Leghíresebb figurája a detektív Akecsi Kogoro (明智小五郎), aki későbbi könyveiben egy fiúkból álló detektívcsoport, más néven a Detektív Fiúk Klubja (少年探偵団 Sónen Tanteidan) vezetője lett.
| Edogava Ranpo | |
 | |
| 1954-ben | |
| Élete | |
| Születési név | Hirai Taró |
| Született | 1894. október 21. Nabari, Mie prefektúra, Japán |
| Elhunyt | 1965. július 28. (70 évesen) Ikebukuró, Tokió, Japán |
| Sírhely | Tama Cemetery |
| Nemzetiség | japán |
| Gyermekei | Hirai Rjútaró |
| Pályafutása | |
| Írói álneve | Edogava Ranpo (江戸川 乱歩) |
| Jellemző műfaj(ok) | misztérium, krimi |
| Kitüntetései | Becsületmedál lila szalaggal (1961) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Edogava Ranpo témájú médiaállományokat. | |
Ranpo legnagyobb példaképe Edgar Allan Poe volt, akire az írói álneve is utal. Több író is nagy befolyással volt rá, például Sir Arthur Conan Doyle, akinek munkáit japánra fordította, mikor a Vaszeda Tudományegyetem diákja volt, Maurice Leblanc és a szintén japán krimi-író Kuroiva Ruikó (黒岩涙香).
Hirai Taró 1894-ben született egy gazdag családban Nabariban, Mie prefektúrában. Apja egy nagy céget vezetett, így nem voltak pénzügyi gondjaik. A család átköltözött a mai Kamejamába, ami szintén Mie prefektúrában van és onnan Nagojába, mikor Ranpo két éves volt. 1912 és 1916 között közgazdaságtant tanult a Vaszeda Tudományegyetemen. Miután lediplomázott Poe-hoz hasonlóan ő is különböző érdekes munkákat vállalt, köztük újságszerkesztést, képregény-rajzolást magazinokban, szoba leveseket árult az utcán és használt könyv boltban is dolgozott.
1923-ban debütált a Ni-szen Dóka (二銭銅貨, Két-szen réz érme) című krimi történetének publikálásával „Edogava Ranpo” írói álnév alatt. A történet megjelent a népszerű Sin Szeinen magazinban, mely elsősorban a fiatalokat célozta meg. A Sin Szeinen korábban is publikált történeteket különböző nyugati íróktól, köztük Edgar Allan Poe-tól, Arthur Conan Doyle-tól és G. K. Chestertontól is. Noha Ranpo előtt már több japán író is írt a krimi műfajában, mint Kuroiva Ruikó, Okamoto Kidó, Tanizaki Dzsunicsiró és Szató Haruo, mégis ő lett az első, aki igazán nagy népszerűséget szerzett magának, ezért is nevezik őt a modern japán krimi atyjának. Ranpo Ni-szen Dóka című művében az volt az újdonság, hogy a központba helyezte a racionális gondolkodás menetét a bűntény megoldásához, miközben a történet szorosan kapcsolódott a japán kultúrához.
A következő pár évben Ranpo több művet is írt, aminek a központjában egy bűntény megoldása áll. Számos műve vált a 20. századi japán irodalom klasszikusává. Például a D-dzaka no Szacudzsin Dzsiken (D坂の殺人事件, Gyilkossági ügy a D. Dombon, 1925. január) egy házasságon kívüli szado-mazo kapcsolat alatt meggyilkolt nőről szól. A Jane-ura no Szanposa (屋根裏の散歩者, Lesvadász a tetőn, 1925. augusztus) egy férfiről, aki egy tokiói panzióban úgy öli meg a szomszédját, hogy egy tetőn lévő lyukon keresztül mérget cseppent a szájába és a Ningen Iszu (人間椅子, Az emberi szék, 1925. október), amiben egy férfi belebújik egy fotelba, hogy érezze magán a testeket. Előszeretettel jelenített meg műveiben optikai szerszámokat, mint lencsék, tükrök, például a Kagami-Dzsigoku (鏡地獄, Tükrök Pokla) című művében.
Az 1930-as évektől elkezdett egy új, érzelmesebb műfajban is alkotni, amit sokan úgy neveztek, hogy „ero guro nanszenszu”, ami három szóból jött: „erotika, groteszk és abszurd”. Az ilyen művekben megjelenik az „abnormális szexualitás” (変態性欲 hentai szeijoku), amit gyakran előhozott. Például az Kotó no Oni (孤島の鬼, A magányos sziget démona) című művének nagy részében megjelenik egy homoszexuális orvos és annak rajongása egy másik főszereplő iránt.
Ranpo gyakran írt neves újságoknak, ezzel népszerűsítve a krimi műfaját. A detektív hős Akecsi Kogoro, aki először a D-dzaka no Szacudzsin Dzsiken című munkájában jelent meg, állandó szereplőjévé vált történeteinek. Az egyik legnagyobb ellensége egy aljas bűnöző, az úgynevezett Kaidzsin Ni-dzsú Menszó (怪人二十面相, A húsz arcú ellenség), aki rendkívüli módon tudja álcázni magát és elvegyülni a tömegben. Egy 1930-ban megjelent regényében bemutatta Akecsi Kogoro új társát, a kamasz Kobajasi Josiót (小林芳雄) és a második világháború után több könyvet is írt róluk, majd egy fiatalokból álló nyomozók csoportjának, a Sónen Tanteidannak (少年探偵団, Detektív Fiúk Klubja) a vezetőivé is tette őket. Ezek a munkái ma is hatalmas népszerűségnek örvendenek, főleg a fiatalok körében.
1939-ben Ranpot utasították a kormány cenzorai, hogy az Imo Musi (芋虫, A pillangó) című történetét ne adassa ki, mert ez a mű egy mind a négy végtagjára lebénult veteránról szól, aki nem képes járni, mozogni vagy egyedül élni. A cenzorok betiltották a sztorit, mert szerintük kihatna az éppen folyó háborúra és az embereknek elmenne a kedvük tőle.
A második világháború alatt, főleg az 1941 óta tartó intenzív japán-amerikai háború alatt, Ranpo aktívan politizálni kezdett és számos történetet is írt fiatal detektívekről és nyomozókról, amiket kiadathatott, de ezeket főleg más álnevek alatt írta, mert neve állandó cenzúrát kezdett vonzani maga után. 1945 februárjában a családját evakuálták ikebukurói otthonukból, Tokióból az észak-japáni Fukusimába. Ranpo még júniusig ott maradt, miközben alultápláltságban szenvedett. Ikebukuró nagy részét elpusztították a Szövetségesek légierői és a későbbiekben kitörő tűzvészek, de valami csoda folytán a masszív, kemény falú raktárház, amit stúdiónak használt megmenekült és még ma is a Rikkjó Egyetem kampuszán áll.
A háború utáni időszakban Ranpo minden energiáját a krimi műfajának népszerűsítésébe fektette. 1946-ban támogatni kezdett egy új újságot, a Hószekit (宝石), ami a krimi műfajára specializálódott. 1947-ben pedig megalapította a Detektív Írók Klubját (探偵作家クラブ Tantei Szakka Kurabu), ami 1963 óta a Japán Krimi Írói (日本推理作家協会 Nihon Szuiri Szakka Kjókai) nevet viseli. Nagyon sok cikket is írt a japán, az európai és az amerikai krimi sztorik történetéről, melyekből volt ami könyv formájában is publikálásra került. Ezeken kívül folytatta a fiataloknak szóló Akecsi Kogoro és a Sónen Tanteidan (Detektív Fiúk Klubja) kalandjait is.
Egyik érdeke volt, főleg az 1940-es és 1950-es években, hogy felkeltse a figyelmet egy közeli barátja, Ivata Dzsunicsi (1900-1945) munkáira, aki sok évig antropológusként a homoszexualitás történetét kutatta Japánban. Ivata 1945-ben halt meg, mikor még csak a műveinek egy része volt kiadva, így Ranpo azon kezdett dolgozni, hogy több könyvét is kiadassa a homoszexualitás történetéről.
Ranponak nagyon sok műve később meg is lett filmesítve.
Az Edogava Ranpo Díjat (江戸川乱歩賞 Edogava Ranpo Só), amit róla neveztek el, egy japán irodalmi díj, amit 1955 óta minden évben átad a legjobb krimi írónak a Japán Krimi Írói csoport. A győztes 10 millió jent kap és publikálhat a Kodansha kiadónál.
Végül Edogawa Ranpo 1965-ben agyvérzésben halt meg az otthonában. A sírja a Tama temetőben található Fucsuban, Tokió mellett.
Ezt a tíz esszét a The Edogawa Rampo Reader (Az Edogava Rampo olvasó) tartalmazza.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
