Remove ads
1997-ben bemutatott színes, amerikai sci-fi akciófilm From Wikipedia, the free encyclopedia
A Csillagközi invázió (eredeti cím: Starship Troopers) 1997-ben bemutatott színes, amerikai sci-fi akciófilm. A film alapjául Robert A. Heinlein 1959-ben megjelent regénye szolgált. Paul Verhoeven látványos alkotása anyagi bukás volt az Egyesült Államokban, sikernek bizonyult viszont Európában. Kritikai fogadtatása vegyes volt: egyesek csak egy ostoba és helyenként gusztustalan akciómozit láttak benne, mások azonban felfigyeltek az iróniával kevert kritikus hangvételre, mellyel a rendező a jövő tökéletesnek vélt militarista társadalmát mutatja be. Folytatások: Csillagközi invázió 2 – A szövetség hőse (2004), Csillagközi invázió 3 – Marauder (2008). Egyik folytatás sem aratott jelentősebb sikert, számos országban – Magyarországon is – a mozikat kihagyva, csupán DVD-n jelentek meg.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Csillagközi invázió (Starship Troopers) | |
1997-es amerikai film | |
Rendező | Paul Verhoeven |
Producer | Jon Davison Frances Doel Stacy Lumbrezer Alan Marshall Edward Neumeier (Ed Neumeier néven szerepel a stáblistán) Phil Tippett |
Alapmű | Csillagközi invázió |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Edward Neumeier (Ed Neumeier néven szerepel a stáblistán) |
Főszerepben | Casper Van Dien Dina Meyer Denise Richards Jake Busey |
Zene | Basil Poledouris |
Operatőr | Jost Vacano |
Vágó | Mark Goldblatt Caroline Ross |
Jelmeztervező | Ellen Mirojnick |
Díszlettervező | Robert Gould |
Gyártás | |
Gyártó | Touchstone Pictures TriStar Pictures Big Bug Pictures |
Ország | Amerikai Egyesült Államok |
Nyelv | angol |
Forgatási helyszín | Hell's Half Acre |
Játékidő | 129 perc |
Költségvetés | 95 millió dollár |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | InterCom (mozi, DVD) |
Bemutató | 1997. november 4. 1998. január 15. |
Korhatár | , |
Bevétel | 54 700 065 dollár (1998. februári adat) 65 millió dollár (világforgalmazás, 1998. májusi adat) |
Kronológia | |
Következő | Csillagközi invázió 2. – A szövetség hőse |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagközi invázió témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A távoli jövő fiataljait tulajdonképpen ugyanaz foglalkoztatja, mint korunk tinédzsereit: a csajozás/pasizás, a bulik, a szórakozás és a sport. A biológiaórák is csak annyiban különböznek a mostaniaktól, hogy a tanulók nem egereket vagy békákat, hanem óriási rovarokat boncolnak. Az egész élet roppant idillinek látszik, pedig az emberiség közben súlyos gondokkal küzd: a Föld háborúban áll az óriásbogarakkal, melyek a Klendathu bolygón fészkelnek. A végzős barátok, Johnny, Dizzy, Carmen és Carl elhatározzák, hogy belépnek a hadseregbe, hogy kivegyék részüket a küzdelemből. Johnny ezzel a döntésével szembeszáll jómódú szülei akaratával: az ősök valamilyen békés, jól szituált polgári pályára szánták fiukat. Johnny azonban imponálni szeretne kedvesének, a szépséges Carmennek, aki pilótának készül. Közben a fiú szinte észre sem veszi, hogy a bájos Dizzy viszont utána epekedik. A fiatalok a seregben elválnak egymástól: Carmen a pilótákhoz kerül, Carlt éles esze miatt a hadvezetéshez vezénylik, csupán Johnny és Dizzy lesznek egyszerű közlegények, akik a kemény kiképzés után belekerülnek a legvéresebb küzdelmekbe a Klendathu bolygón. A csaták, pláne az egész háború kimenetele nagyon kétséges, hiszen az óriásbogarak nem egyszerűen darabokra tépik a katonákat, hanem harcmodoruk, szervezettségük figyelemre méltó intelligenciáról tanúskodik. A kozmikus konfliktust személyes emberi problémák és drámák tarkítják: hőseink mellől sorra elhullanak legjobb bajtársaik, ráadásul a pilótáknál Carmenre szemet vet jóképű kollégája, Zander, ami alkalmat ad Dizzynek arra, hogy végre közelebb kerüljön Johnnyhoz…
Robert A. Heinlein először rövidített változatban, a The Magazine of Fantasy & Science Fiction című kiadvány 1959. októberi és novemberi számában publikálta regényét, amely akkor még a Starship Soldier címet viselte. Még ugyanabban az évben a mű könyv alakban is megjelent. A történet főszereplője egy Juan Johnny Rico nevű fiatalember, aki a jövő katonaságában az óriásrovarok elleni háború során újoncból veterán altisztté, majd a tiszti iskola elvégzése után tisztté lép elő. A regény egyes szám első személyben meséli el a történetet. Rico szájába adva a szavakat Heinlein kifejti sok kritikusa szerint vitatható véleményét, például a választójogról, a polgári erényekről, a háborúról és a halálbüntetésről. Az író álláspontja, hogy a társadalom iránti felelősség egyéni áldozatokat követel. A könyv cselekménye szerint a jövőben a választójog csak azokat a polgárokat illeti meg, akik önkéntes katonaként két év szolgálatot teljesítettek a hadseregben. A mű 1960-ban elnyerte a legjobb regénynek járó Hugo-díjat.
A Csillagközi invázió kevert műfajú alkotás: nem egyszerűen sci-fi vagy akciófilm, hanem egyéb műfajok (szappanopera, western, propagandafilm) kelléktárát és motívumait is felvonultatja. A nyitó képsorokat, a toborzóreklámokat akár a náci korszak híres-hírhedt rendezőnője, a nagy tehetségű Leni Riefenstahl is forgathatta volna: szigorú mértani alakzatokban megannyi tökéletes emberpéldány, akik néhány hangzatos jelszó hatására lelkesen vonulnak hadba az ellenség, ezúttal az óriásbogarak ellen. A reklámok egyébként többször megszakítják a film cselekményét. Ezt a fogást Verhoeven a Futás az életért (1977) című holland alkotásában alkalmazta először, de igazából hollywoodi munkáinak egyik visszatérő jellemzője: elég csak a Robotzsarura (1987) vagy Total Recall – Az emlékmásra (1990) gondolni. A Robotzsaru forgatókönyvírója, Edward Neumeier írta a Csillagközi invázió szkriptjét is. Így nyilatkozott: „Felhasználhattam a háborús filmek idegengyűlöletét anélkül, hogy tekintettel kellett volna lennem az ellenség érzelmeire. A másik tábor ugyanis nem emberekből áll, ott csak bogarak vannak.”[1]
Ezek a bogarak azonban nyugodtan felcserélhetők emberekre is, például indiánokra. „Csak a halott bogár a jó bogár” – mondják az egyik reklámban, és ez a kijelentés feltűnően hasonlít arra, amit a westernekben szoktak mondogatni az indiánok vonatkozásában, de az aktuálpolitika is kínál behelyettesíthető alternatívákat. Verhoeven elhárította azokat a vádakat, hogy militarista propagandafilmet forgatott volna, vagy a nácizmust akarná rehabilitálni. A film bemutatója kapcsán az alábbiakat nyilatkozta: „Megmutattam a fasizmus csábító képeit, hogy nehéz helyzetbe hozzam a nézőket. Elhiheti nekem, hogy minden propagandában ott található a valóság parányi részecskéje, viszont én mindig felemelt mutatóujjal figyelmeztetem az embereket: »Ne dőljetek be ennek a marhaságnak!« Ilyen pillanatok többször is előfordulnak, például amikor a kommentátor a film közepén felteszi a kérdést: Lehet, hogy az emberek provokálták a bogarakat?”[2]
A náci esztétikával kapcsolatban Verhoeven elismerően emlegette az Egyesült Államokat, mondván, hogy amíg Európában a náci propaganda tilos, addig Amerikában a provokatív véleményeket sem üldözik mindaddig, amíg valaki államcsínyre nem buzdít. Bár a holland rendező érti és elfogadja az európai tiltás okait, mégis egyfajta „szájkosár”-nak tartja ezt a művészek szempontjából. Pedig teljesen igaza van abban, hogy a megfelelő hatás érdekében a náci esztétika alkalmazása szükséges lehet: jó példa minderre Stanley Kubrick Mechanikus narancs (1971) vagy Rainer Werner Fassbinder Lili Marleen (1981) című alkotása. Egyébként a rendező aligha vádolható komolyan a náci ideológia népszerűsítésével, hiszen gyerekkorában hazája náci megszállás alatt volt. A gyerek Paul átélte Amszterdam bombázását, s a pusztulás képei, a szanaszét heverő holttestek látványa örökre bevésődtek emlékezetébe. Ezt az élményt idézte fel a Csillagközi invázió azon jelenetében, amikor a katonák a bázison megtalálják az óriásbogarak pusztításának nyomait, a szanaszét heverő véres, esetenként megcsonkított tetemeket.
Nem a náci esztétika az egyetlen eszköz, amit Verhoeven a film egészét átható irónia szolgálatába állít: a film első néhány jelenete a híres amerikai szappanoperák – Melrose Place, Beverly Hills 90210 – világát és stílusát idézi. Eleinte minden idillinek látszik, a kormány a helyzet magaslatán áll, nincsen bűnözés, nincsen kábítószer, mintha a főszereplők nem is ezen a planétán élnének. Hogy a közönség értse a célzást, Verhoeven a főszerepekre olyan színészeket választott, akik játszottak is az emlegetett szappanoperákban: Denise Richards mindkét szériában felbukkant, Patrick Muldoon a Melrose Place szereplője volt, Casper Van Dien és Dina Meyer pedig a Beverly Hills 90210 stábját erősítette.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.