Csapás-tetői-barlang (Szinpetri)

A Csapás-tetői-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. A barlang az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a világörökség része. A kiétei kultúrába sorolható cserépedény töredékek mellett őslénytani leletek is előkerültek belőle.

Ez a szócikk a Szinpetrin lévő barlangról szól. Hasonló címmel lásd még: Csapás-tetői-barlang (egyértelműsítő lap).

Csapás-tetői-barlang
Hossz	33 m
Mélység	18 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	18 m
Tengerszint feletti magasság	387 m
Ország	Magyarország
Település	Szinpetri
Földrajzi táj	Aggteleki-karszt
Típus	inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	5440-35
Lelőhely-azonosító	16779
Elhelyezkedése
Csapás-tetői-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 29′ 49″, k. h. 20° 36′ 58″48.496866666667, 20.6162

Leírás

Szinpetri központjától északra, körülbelül 1650 méterre, az András-hegyen, amelyet a helyiek Csapás-tetőnek neveznek található a bejárata. A Kopolya-forrástól körülbelül 500 méterre van. Egy gödör alján nyíló bejáratán egy régi ajtónak a 86 centiméter magas vaskerete látszik. Középső triász mészkőben alakult ki. Függőleges jellegű, inaktív víznyelőbarlang. A barlang a pleisztocénben valószínűleg már nem nyelt vizet. Az alsó üregében sok cseppkő és kristályképződmény volt, de ezeknek egy része a feltárás óta megsemmisült. Engedéllyel látogatható. Megkülönböztetett védelmét az indokolja, hogy a terület egyik jelentős méretű barlangja, veszélyeztetettek a cseppkőképződményei és különleges őslénytani és régészeti leletei vannak.

Az 1971. évi régészeti ásatása során előkerült leletek átvizsgálásakor sok a késő bronzkori kiétei kultúrába sorolható cserépedény töredéket határoztak meg. A Herman Ottó Múzeumba került leletek feldolgozását Hellebrandt Magdolna végezte. Megállapítható, hogy a barlang nem állandó menedékhely volt, hanem csak alkalmanként használták. Valószínűleg a barlang előtt, vagy felett volt egy építmény, amelynek a pusztulása után a cserépanyag a földdel együtt bemosódott.

Bejárati termében maradt még régészetileg át nem kutatott kitöltés. A régészeti szempontból folytatott ásatás közben csontok is előkerültek, például egy agancsdarab. A kitöltésből előkerült sok késő bronzkori csontmaradványt Kordos László vizsgálta. Köztük emberi csontok, rágott csigolyák és egy ép, alig koptatott őrlőfog is volt. A barlang látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell.

1972-ben volt először Csapás-tetői-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában (Dénes 1972, Gábori 1972, Házi 1972). Előfordul a barlang az irodalmában Csapástetői-barlang (Vid 1971) néven is.

Kutatástörténet

1971 előtt néhány évvel, szinpetriek fedezték fel a barlang bejáratát és a barlang elülső részét. 1971-ben Dénes György átvizsgálta a barlangot és az üreg még nem bolygatott kitöltésében talált őskori cserépedény töredéket. Szerinte a lelet a Baradlából előkerült, hallstatti kerámia töredékhez hasonló. A lelet a Herman Ottó Múzeumba lett elküldve. A barlangra Varga Imre, aki egy Szinpetriben élő személy hívta fel a figyelmét. Varga Imre azt is elmondta Dénes Györgynek, hogy amikor a helyiek az barlangban bontottak, akkor nagyon sok hasonló cserépdarab került elő kitöltéséből. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1971 augusztusában felmérte a barlangot, majd Vid Ödön a felmérés felhasználásával megszerkesztette a barlang alaprajz térképét, hosszmetszet térképét és szelvény térképeit.

1972 augusztusában Hellebrandt Magdolna, aki az ásatást vezető régész volt, Dénes György, aki a leletek bejelentője volt, Varga Imre, aki régóta kutatta a barlangot, illetve a Vass Imre Barlangkutató Csoport közreműködésével a barlangban lévő bejárati terem még bolygatatlan kitöltésének egy részét kitermelték régészeti átvizsgálás céljából. Dénes György A Herman Ottó Múzeum Évkönyve című kiadvány 1973. évi évfolyamában részletesen ismertette a barlangot. A publikáció szerint a felszín és a barlang legmélyebb pontja között 18 m a különbség. Hellebrandt Magdolna a kiadvány 1973. évi évfolyamában leírta a barlangból előkerült leleteket régészeti szempontból. A tanulmányhoz fényképek és leletrajzok lettek mellékelve. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei című periodika 1973. évi évfolyamában jelent meg Kordos László tanulmánya, amelyben a barlang régészeti feltárása során előkerült csontleletek vannak ismertetve.

A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban szó van arról, hogy Szinpetrin helyezkedik el a Csapás-tetői-barlang. A barlang bejárata Szinpetritől É-ra 1700 m-re, a 390 m-t jelző ponttól D-re 20 m-re található. A bejárat egy íves kis sziklakapu, amelynek lejt az aljzata. A nagyon feltöltött, cseppköves barlang kb. 25 m hosszú és 17 m mély. Kitöltéséből késő bronzkori eszközök és csontok kerültek elő. A kézirat barlangot ismertető része 1 publikáció alapján lett írva.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel az Aggteleki-karszton lévő barlang Csapás-tetői-barlang néven. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1987-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület denevér-megfigyelést végzett a Csapás-tetői-barlangban. A barlang 1995 óta a világörökség része. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Csapás-tetői-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Csapás-tetői-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 5440/35 nyilvántartási számú Csapás-tetői-barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Csapás-tetői-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 5440-35 kataszteri számú Csapás-tetői-barlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang.

A 2013-ban publikált, Varga Gábor által írt tanulmányban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő Szinpetrin elhelyezkedő, 16779 lelőhely-azonosítójú és 5440-35 barlangkataszteri számú Csapás-tetői-barlang a másodlagos régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Csapás-tetői-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Szabó Zoltán 2014 májusában megszerkesztette a barlang alaprajz térképét, hossz-szelvény térképét és keresztmetszet térképét. A térképek elkészítéséhez a barlangot Kovács Richárd és Szabó R. Zoltán mérték fel. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Csapás-tetői-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2977. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dénes György: A Csapás-tetői-barlang és régészeti kutatása. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 5. füz. 7–10. old.
• Dénes György: A Jósva- és Ménes-völgy közötti fennsík karsztosodása és a Csapás-tetői-barlang. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1973. (12. sz.) 583–588. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1432. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64206. old.
• Gábori Miklós: Az Ősrégészeti Szakbizottság 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 11. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
• Házi Zoltán: A Vörös Meteor Vass Imre Barlangkutató Csoport 1972. évi jelentése. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1972. 7. füz. 44–45. old.
• Hellebrandt Magdolna: A Kyjatice-kultúra újabb lelőhelye. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1973. (12. sz.) 589–598. old.
• Kordos László: A Csapás-tetői-barlang gerinces maradványai. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1973. (12. sz.) 52–57. old.
• Kordos László: Újabb gerinces ősmaradvány lelőhelyek Jósvafő környékén. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 1. füz. 18. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 9., 276., 281. old.
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2336. old.
• Nyírő Ádám Artúr: Barlangok késő bronzkori használatának értelmezése a Baradla-barlang tükrében. Kézirat, 2019. (Diplomamunka, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar.) 36. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 736. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 211. old.
• Sásdi László: Az Aggtelek–Rudabányai-hegység karsztjának földtani fejlődéstörténete. Karszt és Barlang, 1990. 1. félév. 6. old.
• Sásdi László: Hozzászólás (-írás). MKBT Műsorfüzet, 1993. március–április. 7. old.
• Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 39. old.
• Vid Ödön: A Budapesti Vörös Meteor Egyetértés SK Vass Imre barlangkutató csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1971. 5. füz. 22. old.

További információk

• Csapás-tetői-barlang
• Országos Barlangnyilvántartás

• Földrajzportál
• Világörökség-portál