Csíkos szöcskeegér

A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az ugróegérfélék (Dipodidae) családjába tartozó faj.

Csíkos szöcskeegér
Csíkos szöcskeegér a Moszkvai Állatkertben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Dipodoidea Család: Ugróegérfélék (Dipodidae) Alcsalád: Csíkosegérformák (Sicistinae) Nem: Sicista Gray, 1827 Faj: S. subtilis
Tudományos név
Sicista subtilis Pallas, 1773
Szinonimák
Szinonimák Sicista interstriatus (Petenyi, 1882) Sicista interzonus (Petenyi, 1882) Sicista lineatus (Lichtenstein, 1823) Sicista loriger (Nathusius, 1840) Sicista nordmanni (Keyserling & Blasius, 1840) Sicista pallida Kashkarov, 1926 Sicista siberica Ognev, 1935 Sicista tripartitus (Petenyi, 1882) Sicista tristriatus (Petenyi, 1882) Sicista trizona (Petenyi, 1882) Sicista vagus (Pallas, 1779) Sicista virgulosus (Petenyi, 1882)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csíkos szöcskeegér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos szöcskeegér témájú kategóriát.

Az állat a Sicista emlősnem típusfaja.

Előfordulása

A csíkos szöcskeegér nyílt területeken, Európa keleti és Ázsia nyugati felének erdős sztyeppjein él. Magyarországon helyenként előforduló, igen ritka, fokozottan védett faj. A múlt századból néhány előfordulása ismert az Északi-középhegység, Pest vármegye, valamint az Alföld területeiről.^[2] A Kárpát-medencétől a Bajkál-tóig elterjedt. Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetének az állatvilágában is benne van.

Megjelenése

A csíkos szöcskeegér nagyon hasonlít az északi szöcskeegérre (Sicista betulina), de farka valamivel rövidebb, a hátán végigfutó fekete sáv nem olyan szembetűnő.

Életmódja

Éjszakai életmódú, nehezen csapdázható, ezért állományfelmérése nehéz, általában bagolyköpetekből vizsgálják. A többi egérrel ellentétben téli álmot alszik. Táplálékai között rovarok, hernyók és növényi részek szerepelnek.

Jegyzetek

1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
2. Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 62. old. Kép: 11-es. ISBN 963-05-5819-X.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk

• https://web.archive.org/web/20160304124616/http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1990
• Egymilliós értékű rágcsálók

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap