kenyai születésű brit országútikerékpár-versenyző From Wikipedia, the free encyclopedia
Chris Froome (Nairobi, 1985. május 20. –) kenyai születésű brit országútikerékpár-versenyző, jelenleg az Israel – Premier Tech versenyzője.
| Chris Froome | |||||||||||
.JPG) | |||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||
| Teljes név | Christopher Froome | ||||||||||
| Becenév | Froomey | ||||||||||
| Születési dátum | 1985. május 20. (39 éves) | ||||||||||
| Születési hely | Nairobi,  Kenya | ||||||||||
| Nemzetiség | brit | ||||||||||
| Magasság | 186 cm | ||||||||||
| Súly | 70 kg | ||||||||||
| Csapatadatok | |||||||||||
| Jelenlegi csapata | Israel – Premier Tech | ||||||||||
| Versenyzés típusa | országúti | ||||||||||
| Szerepkör | versenyző | ||||||||||
| Versenyző típusa | univerzális | ||||||||||
| Profi csapatok | |||||||||||
| |||||||||||
| Győzelmei | |||||||||||
| Tour de France, összetett győztes (2013) Tour de France, 1 szakasz (2012) Vuelta, 1 szakasz (2011) | |||||||||||
| Frissítve: 2021.02.25 | |||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chris Froome témájú médiaállományokat. | |||||||||||
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
2008-ig kenyaiként versenyzett, ekkor kapta meg a brit állampolgárságot. Miután brit apja még az ő gyerekkorában költözött Kenyába, könnyen megkapta az állampolgárságot.[1]
A nemzetközi élmezőnybe 2011-ben tört be, ekkor másodikként végzett a Vueltán, ezzel beállította az ezen a versenyen elért legjobb brit eredményt, amely korábban Robert Millar (1985, 1986) nevéhez fűződött.
A 2012-es Tour de France-on szakaszt tudott nyerni, összetettben pedig másodikként zárt a csapat- és honfitárs Bradley Wiggins mögött.[2]
A londoni olimpián bronzérmet szerzett az egyéni időfutamban Wiggins, valamint a német Tony Martin mögött.
A 2013-as, a 2015-ös, a 2016-os és a 2017-es Tour de France győztese.
Froome Kenya fővárosában, Nairobiban született, azonban még gyerekkorában a család Dél-Afrikába költözött. Maga Froome a johannesburgi St John's College-ba járt.
Kerékpárversenyzői karrierje hegyi-kerékpározással indult, csak néhány év után tért át az országúti versenyzésre. A 2006-os világbajnokságon látványos, és végül szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett, amikor elütött egy UCI-ellenőrt, amely mindkettejük eséséhez vezetett. Végül kiderült, hogy egyikőjük sem sérült meg az ütközés során.[3]
2007-ben állt hivatásos versenyzőnek, a dél-afrikai Konica Minolta csapat színeiben, egy évvel később pedig már a Barloworld versenyzője volt, amelynek színeiben részt vehetett a 2008-as Tour de France-on is.[4] Itt nyolcvannegyedikként zárt, tizenkettedikként a 25 év alattiak versenyében.[5] Részt vett a Girón is, Olaszországban 36., illetve a fiatalok között hetedik lett.
2009 szeptemberében bejelentették, hogy a 2010-es szezontól kezdve a Team Sky versenyzője lesz.[6] Ebben az évben legjobb eredményét a Tour du Haut Var elnevezésű versenyen érte el, ahol kilencedik lett összetettben.
Ugyanebben az évben második lett a brit időfutam-bajnokságon, megmutatva ezzel erényeit ebben a versenyfajtában.
A 2011-es szezon elején top 15-ös összetett eredményekkel indított a kasztíliai körversenyen és a Tour de Romandie-n. A svájci körversenyen hektikusság jellemezte a versenyzését, egyes szakaszokon tudta tartani az élmezőny tempóját a hegyeken, máskor viszont az elsők között szakadt le a főmezőnytől. A verseny időfutam szakaszán kilencedikként zárt.[7]
.jpg)
A Vueltán a honfitárs Bradley Wiggins fő segítőjeként számítottak rá a hegyi szakaszokon, ez a segítség leginkább a 9. szakaszon mutatkozott meg.[8] A következő szakaszon, amely egy egyéni időfutam volt, Tony Martin mögött második lett, megelőzve még a csapat első számú versenyzőjének számító Wigginst is, így a szakaszt követően némileg váratlanul ő állt az összetett élén.[9] A 11. szakaszon, bár az egyik hegyen leszakadt, végül csak a második helyre esett vissza. A 11. szakaszon az ő segítségének is volt köszönhető az, hogy Wigginsnek sikerült leszakítani a két fő riválisnak számító Vincenzo Nibalit és Joaquim Rodríguezt.[10] A királyetapnak számító 15. szakaszon, amely az Alto de L’Anglirun végződött, ő vezette a főmezőnyt, amely a szökésben lévő Juan José Cobo utolérését tűzte ki célul. Ez végül nem sikerült, Cobo pedig a nap végén átvette a vezetést. A 17. szakaszon egy sikertelen támadást hajtott végre Froome az utolsó kilométeren, ugyanis Cobónak sikerült visszavernie azt. Végül mégis sikerült egy egymásodperces előnyt kiharcolnia magának, miután 300 méterrel a szakasz vége előtt sikerült leszakítania magáról a hazai pályán versenyző kerekest.[11] Az időjóváírásoknak köszönhetően végül nagyobb hasznot hozott Froome-nak a szakasz, ugyanis így már csak 13 másodperc volt a hátránya az összetett versenyben. Ezt végül nem sikerült tovább faragnia a hátralévő szakaszokon, ám második helyével a verseny történetének legjobb brit eredményét állította be, Robert Millar 1985-ben és 1986-ban végzett másodikként itt.[12]
Szeptember 16-án hároméves szerződéshosszabbításról egyezett meg a Sky-jal.[13] Tagja volt a világbajnokságon szereplő brit csapatnak, amely hozzásegítette Mark Cavendisht a mezőnyverseny megnyeréséhez.[14] Októberben harmadik lett a Tour of Beijing első kiírásán.[15]
Az idény eleje nem indult jól számára, ugyanis különböző betegségek, illetve sérülések hátráltatták. Ezek közül a legkomolyabb egy még 2011-ben összeszedett trópusi fertőzés volt, amely miatt rendkívül legyengült.[16] Március végén egy edzés során összeütközött egy hetvenkét éves gyalogossal.[17] Első versenye a Tour de Romandie volt, majd több csapattársával együtt Tenerifén edzőtáborozott.
Froome lehetőséget kapott a 2012-es Tour de France-on, ugyanis bekerült a versenyen szereplő csapatba. A prológ után egy szerencsétlen defekt miatt több, mint egyperces hátrányba került az élen álló, a prológot megnyerő Fabian Cancellarához képest. A 3. szakaszon belekeveredett egy nagyobb bukásba, ám végül sikerült felérnie a főmezőnyhöz, és végül a győztes csapattárs Edvald Boasson Hagennel azonos idővel ért célba. A hetedik szakaszt megnyerte, miután látta, hogy sikerült az aznapi segítsége Wigginsnek, és nem fog hátrányba kerülni a szakaszon a címvédő Evansszel szemben. Otthagyta a Wiggins-Evans-fémjelezte csoportot, és 2 másodperces előnnyel megnyerte a szakaszt.[18] A győzelem miatt rövid ideig övé volt a pöttyös trikó, azonban ezt már a következő napon átvette tőle Fredrik Kessiakoff.[19] A 9. szakaszon második lett Wiggins mögött, ezzel feljött az összetett harmadik helyére.[20] A további szakaszok során a címvédő Evans folyamatosan leszakadt, így Froome még egy helyet előre tudott lépni, és kettejük fő kihívójává Vincenzo Nibali vált. A 17. szakaszon Wigginsszel a második és harmadik helyen végeztek, további előnyt szerezve maguknak.[21] Ezen a szakaszon a csapatutasítás minden valószínűség szerint a szakaszgyőzelembe került, ugyanis a felvételeken többször lehetett olyan momentumokat látni, hogy ha Froome-nak nem kellett volna Wigginst segítenie, könnyedén otthagyhatta volna őt, és üldözőbe vehette volna a végül győztes Alejandro Valverdét.[22] A 19. szakasz ismét egy egyéni időfutam volt, ahol ismét ők ketten végeztek az első két helyen. A Tour végén az összetett is az ő dominanciájukat hozta, ezzel az első két brit lett a Tour 109 éves történetében, akik dobogóra állhattak.
Csapattársaival, Cavendish-sel, Wigginsszel, Stannarddel és Millarral együtt tagja volt az olimpián szereplő brit csapatnak.[23] Mindkét versenyszámban, a mezőnyversenyen és az időfutamon is indult, utóbbin harmadikként zárt, ezzel pályafutása első olimpiáján rögtön érmes helyen végzett.[24]
Bronzérem, egyéni időfutamVL-visszalépett
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
