angol rockegyüttes (1968) From Wikipedia, the free encyclopedia
A Caravan egy angol rockegyüttes Canterbury környékéről. A Wilde Flowers korábbi tagjai, David Sinclair, Richard Sinclair, Pye Hastings és Richard Coughlan alapították.[1] A Caravan 1968-tól az 1970-es évekig tartó néhány év során jutott el a sikerhez, a canterburyi szcéna részeként, a pszichedelikus rock és a jazz felé közeledve olyan egyedi hangzást hozott létre, mint kortársa, a Soft Machine. A Caravan még most a 21. században is élő és aktív együttes.
| Caravan | |
 | |
| Információk | |
| Eredet | Canterbury, Anglia, Egyesült Királyság |
| Alapítva | 1968 |
| Aktív évek | 1968 - napjaink |
| Műfaj | pszichedelikus rock, progresszív rock, jazz |
| Kiadó |
|
| Tagok | |
| Pye Hastings Mark Walker Jim Leverton Jan Schelhaas Geoffrey Richardson | |
| Korábbi tagok | |
| David Sinclair Richard Sinclair Mike Wedgwood John G. Perry Derek Austin Stuart Evans Steve Miller Dek Messecar Richard Coughlan Doug Boyle | |
| A Caravan weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caravan témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Korábbi együttesük, a Wilde Flowers felbomlása után David Sinclair, Richard Sinclair, Pye Hastings és Richard Coughlan 1968-ban hozta létre a Caravant. Az együttes volt az első brit zenekar, amely amerikai kiadóval kötött szerződést. A Verve ezt követően, még abban az évben kiadta az együttes bemutatkozó albumát Caravan címmel. Miután a Verve megszüntette rock és pop részlegét, a Caravan átment a Decca Recordshoz, amely kihozta 1970-ben az If I Could Do It All Over Again, I'd Do It All Over You című albumot, amelyről a címadó szám a Top Of The Pops című műsorban való fellépéshez juttatta az együttest. 1971-ben a Deram (a Decca progresszív részlege) kiadta az In the Land of Grey and Pink című lemezt. A harmadik album megjelenése után David Sinclair úgy döntött, hogy elhagyja az együttest, őt Steve Millerrel helyettesítették. A billentyűs személyében történt változás magával hozta a zenei irányultság módosulását is, és a zenekar következő albuma, a Waterloo Lily, határozottan jazzesebb volt, mint korábbi munkáik. Ez egyfajta nyugtalanságot okozott az együttes követőiben és a társaság röviddel a Waterloo Lily megjelenése után feloszlott, csak Hastings and Coughlan maradt. A duó leigazolta a brácsán játszó Geoffrey Richardsont, a basszista Stu Evanst és a billentyűs játékos Derek Austint, majd aktívan turnézni kezdett. Ez a felállás nem készített új lemezt, amíg Evans helyére John Perry nem került és Dave Sinclair nem csatlakozott újra az együtteshez 1973-ban. Az ezt követő új album, a For Girls Who Grow Plump in the Night a régi stílushoz való visszatérést jelentette és az együttes egyik legjobb alkotásaként tartják számon. Perry nemsokára távozott és a helyére Mike Wedgwood került.
Kultusz híresség volta ellenére az együttes listákon való jelenléte minimális volt az USA-ban és az Egyesült Királyságban. Amerikában egyetlen albumuk, a Cunning Stunts került listára (124.). A brit listákra a Cunning Stunts (50.) és a Blind Dog at St. Dunstan's (53.) jutott csak fel. A lojális hívek persze biztosítva voltak a folyamatos, visszamenőleges lemezállátás és az együttes hosszú karrierje által, amely napjainkig folytatódik, a két alapító tag, Pye Hastings (gitár, ének, zeneszerzés) és Richard Coughlan (dobok) által fémjelezve. A Caravan legismertebb felvétele az 1971-ben megjelent In the Land of Grey and Pink, amely a második albumuk volt a Deccánál. 30 évvel később az album ezen kiadása platinalemez lett, 100.000 eladott példány után.
Azt szokták mondani, hogy ez a lemez "intenzív melodikus hangulatot, finom humort tartalmaz és megnyerően kellemes elegyét mutatja a hard rock, folk, klasszikus és jazz zenének, áthatva Tolkien-szerű fantasy-elemekkel".[1] A Caravannek a hatvanas évek végétől a hetvenes évek végéig terjedő időszakát úgy jellemezhetnénk, mint egyfajta termékeny és invenciós időszakot. Úgy tűnik az együttesnek rengeteg ötlete volt, hogy közvetlen, rádió-barát számokat hozzon létre. Albumaik 21. századi újra kiadásait a terjengős számok jellemzik, a korábban meg nem jelentek pedig azt bizonyítják, hogy milyen hatalmas mennyiségű kiadható anyagot hagytak le 1970-es albumaikról.
Az együttes jobbára pihent a nyolcvanas években, egészen az 1990-es újra egyesülésig, amit eredetileg egyedi, TV-s alkalomnak terveztek, újra megerősítendő karrierjüket. Újabban ismét jól fogynak a lemezeik, rajongó táboruk van, megtámogatva bizonyos rádiós rétegműsoroktól, mint a BBC Six "Freak Zone"-ja, valamint a progresszív rock újra növekvő népszerűségétől. Miután 2002-ben felléptek a NEARFest festiválon, 2003-ban kiadták az Unauthorised Breakfast Item című albumukat.
2010-ben Pye Hasting bejelentette, hogy az együttes újrakezdi tevékenységét, s mindezt megelőlegezi egy egyszeri koncerttel az ITV számára a Metropolis Studiosban. Mindez 2010 decemberében megtörtént. A bemutatkozó előadásra új anyagokat írtak és csatlakozott a zenekarhoz a dobokon és ütősökön játszó Mark Walker. A koncertről készült DVD 2010 májusában jelent meg, a felvételt pedig ismét bemutatta az ITV a Legends (Legendák) című sorozat részeként.
| Év | Cím | Gitár, ének | Billentyűsök | Basszus | Gitár, brácsa, hegedű | Dobok | Fuvola, altszaxofon | Gitár |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1968 | Caravan | Pye Hastings | Dave Sinclair | Richard Sinclair | Richard Coughlan | Jimmy Hastings | ||
| 1970 | If I Could Do It All Over Again, I'd Do It All Over You | |||||||
| 1971 | In the Land of Grey and Pink | |||||||
| 1972 | Waterloo Lily | Steve Miller | ||||||
| 1973 | For Girls Who Grow Plump in the Night | Dave Sinclair | John G Perry | Geoff Richardson | ||||
| 1975 | Cunning Stunts | Mike Wedgewood | ||||||
| 1976 | Blind Dog at St. Dunstans | Jan Schelhaas | ||||||
| 1977 | Better by Far | Dek Messecar | ||||||
| 1980 | The Album | Dave Sinclair | ||||||
| 1982 | Back to Front | Richard Sinclair | Jimmy Hastings | |||||
| 1995 | Battle of Hastings | Jim Leverton | Geoff Richardson | |||||
| 2003[2] | The Unauthorized Breakfast Item | Jan Schelhaas | Doug Boyle | |||||
| Kiadás éve | Cím | Gitár, ének | Billentyűsök | Basszus | Gitár, brácsa, hegedű | Dobok | Fuvola, altszaxofon | Gitár | A koncert éve |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1974 | Caravan and the New Symphonia | Pye Hastings | Dave Sinclair | John G Perry | Geoff Richardson | Richard Coughlan | Jimmy Hastings | 1973 | |
| 1991 | BBC Radio 1 Live In Concert | Mike Wedgewood | 1975 | ||||||
| 1998 | Live in Holland: Back on the Tracks | Steve Miller | Richard Sinclair | ||||||
| 1992 | Live 1990 | Dave Sinclair | 1990 | ||||||
| 1998 | Ether Way | Dave Sinclair / Jan Schelhaas | Dek Messecar/ Mike Wedgewood | Geoff Richardson | 1975–1977 | ||||
| 1999 | Live: Canterbury Comes to London | Dave Sinclair | Jim Leverton | Doug Boyle | 1997 | ||||
| 1999 | Surprise Supplies | Jan Schelhaas | Mike Wedgewood | Jimmy Hastings | 1974 | ||||
| 2002 | Bedrock in Concert | Dave Sinclair | Richard Sinclair | ||||||
| 2002 | Live at Fairfield Halls, 1974 | Mike Wedgewood | Geoff Richardson | 1974 | |||||
| 2003 | A Night's Tale | Jim Leverton | Doug Boyle | 2002 | |||||
| 2003 | Nowhere to Hide | 2002 | |||||||
| 2003 | With Strings Attached | 2002 | |||||||
| 2007 | The Show of Our Lives – Caravan at the BBC 1968-1975 | Dave Sinclair / Jan Schelhaas / Steve Miller | Richard Sinclair / Mike Wedgwood /Jim Leverton | Jimmy Hastings | 1968–1975 | ||||
Megjegyzés: A Live 1990 2002-ben Live in Nottingham, 2003-ban pedig (DVD-melléklettel) Bedrock in Concert címen jelent meg.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
