Caius Valerius Catullus
latin költő From Wikipedia, the free encyclopedia
latin költő From Wikipedia, the free encyclopedia
Caius Valerius Catullus (Verona, i. e. 84 (?) – Róma, i. e. 54) római költő az aranykorból, a neoterikus költészet legnagyobb és legeredetibb alkotója.
Caius Catullus | |
Catullus mellszobra Sirmioneban | |
Élete | |
Születési név | Caius Valerius Catullus |
Született | i. e. 84 (?) Sirmione vagy Verona |
Elhunyt | i. e. 54 Róma |
Nemzetiség | római |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | epigramma |
Fontosabb művei | Versek |
A Wikimédia Commons tartalmaz Caius Catullus témájú médiaállományokat. |
Életéről kevés bizonyosat lehet tudni: Veronában született, Gallia Cisalpina tartományban, jómódú családban, apja Caesar vendégbarátja volt. Szent Jeromos szerint Kr. e. 87-ben született, és Kr. e. 57-ben halt meg, azonban egyik költeménye tartalmaz utalást i.e. 54-ben történt eseményekre (11. carmen). Neki vagy családjának volt villája a Garda-tó partján található Sirmioneban (31. carmen). Iskoláiról nem sokat tudni, első verseit 15-16 éves korában írta (68. carmen). Rómában tagja lett a neoterikus költői csoportnak. Műveiben számos utalás található a kor ismert közéleti szereplőire, Ciceróra, Cornelius Neposra, Pompeiusra stb. I. e. 57-ben elkísérte C. Memmius Gemellus praetort Bithyniába, és az út során megnézte bátyja sírját (101. carmen). Feltételezések szerint Bithyniából visszatérve írta legtudósabb verseit, az Attist (63. carmen), valamint a Peleus és Thetis nászát (64. carmen). Költeményei egyik fő motívuma Lesbia iránt érzett szerelme: a feltételezések szerint Lesbia azonos Clodiával, Q. Metellus Celer (Gallia Cisalpina proconsuljának) feleségével, P. Clodius Pulcher testvérével. Catullus halálának oka és pontos időpontja ismeretlen.
Catullus művei az elveszett veronai kódex másolataiban maradtak fenn: ezek a Codex Romanus (R), a Codex Oxoniensis (O) és a Codex Sangermanensis (G). Ezek 116 számozott költeményt, azaz carment tartalmaznak, a 18.,19. és 20. hiányzik, így összesen Catullusnak 113 verse maradt fenn. A költemények csoportosíthatók méret szerint: rövidebb költeményekre és hosszabb költeményekre (61-68. carmenek). Feloszthatók formai alapon: az első hatvan költemény változó metrumú, aztán hét hosszabb carmen következik, majd 48 epigramma zárja a gyűjteményt. Tartalom szerint a gyűjtemény nagyon változatos: találhatók benne erotikus költemények, invektívák, nászénekek, himnuszok, kiseposzok és gyászénekek.
Műfaja epigramma, versformája disztichon. Erősek a versben az ellentétek. Az ambivalenciát fogalmazza meg.