Befordúltam a konyhára

A Befordúltam a konyhára^[1] Petőfi Sándor verse, amelyet 1843 július–augusztusában Pesten írt.^[2][3] Zenéjét egyes források szerint Szabadi Frank Ignác szerezte Laura-csárdás címen 1856-ban,^[4][5] más források szerint Balázs Árpád.^[6] A verset és a dallamot utólag illesztették össze.

Befordúltam a konyhára
Műfaj	magyar népies dal
Dallam	Szabadi Frank Ignác
Szöveg	Petőfi Sándor
Hangfaj	dúr
A kotta hangneme	F dúr
Sorok	A B C B
Hangterjedelem	V–4 V–5 3–♯7 V–4
Kadencia	1 (1) 3
Szótagszám	16 16 16 16
Kiemelt források
Népdaltípus	4838

Szöveg, kotta és dallam

Befordúltam a konyhára, Rágyújtottam a pipára, Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én avégett, Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta; Jaj de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja! Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett! Égő pipám kialudott, Alvó szívem meggyúladott.