Baláta-tó
magyarországi tó és természetvédelmi terület From Wikipedia, the free encyclopedia
A Baláta-tó és a körülötte elterülő Baláta-tó természetvédelmi terület és erdőrezervátum Somogy vármegye egyik kiemelkedő természeti értéke. A lefolyástalan, elláposodott tavat élővilágának megőrzése érdekében már 1942-ben védetté nyilvánították, így ez lett a megye első természetvédelmi területe, 2008-ban pedig a környéket felvették az erdőrezervátumok sorába is.[1] A terület nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó kijelölései: a Szentai erdő kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület, Belső-Somogy különleges madárvédelmi terület.[2][3]
| Baláta-tó | |
| Besorolás: természetvédelmi terület | |
 | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | Somogy vármegye, Kaszó és Szenta területén |
| Legközelebbi város | Csurgó |
| Terület | 4,475296 km² |
| Alapítás ideje | 1942 |
| Felügyelő szervezet | Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság |
| Elhelyezkedése | |
 Baláta-tó
Pozíció Somogy vármegye térképén
| |
 é. sz. 46° 18′ 36″, k. h. 17° 12′ 11″ | |
Elhelyezkedés, megközelítés
A tó Somogy vármegye nyugati részén, Kaszó, Somogycsicsó és Szenta között terül el. A Kaszó és Szenta között közlekedő kisvasút egyik megállója a tó közelében található,[4] innen rövid gyalogúton érhető el a tó közelében felépült kilátó (madármegfigyelő torony).[5][6]
Látogathatóság
Az erdőrezervátum védőzónájának az a része, ami nem szigorúan védett, szabadon látogatható, kivéve március 1. és július 31. között azok a területek, ahol fokozottan védett madár fészkel. A szigorúan védett részek a kisvasút megállója és a madármegfigyelő torony közötti sétaút kivételével nem látogathatók, csak a természetvédelmi hatóság engedélyével, de gépjárművel behajtani még ilyen engedély birtokában is tilos.[2]
2014. május 27-én adták át a tó kutatójáról, az 1950-es években az ősláp gerinces élővilágáról doktori disszertációt is író dr. Marián Miklósról elnevezett, mintegy 540 méter összhosszúságú stégrendszert, amelyen járva a látogató az eddig lehetségesnél közelebbről is megismerheti a tavat.[7]
A tó és környéke
A Baláta-tó keletkezésének magyarázata, hogy a területen jelen levő agyagborítású, pleisztocén kori eredetű homokbuckák mélyedései nem engedik elszivárogni a vizet, így az összegyűlik. Ma a tó lefolyástalan, de a múltban feltételezések szerint volt lefolyása. A csapadék és a párolgás mennyisége erősen befolyásolja a vízszintet, így a tó területe is gyorsan tud változni. A nyílt vízfelület általában kicsi, a legnagyobb rész zsombékos, nádas.[8] A legbelső lápterületet azonban még a legnagyobb aszály idején is nehéz megközelíteni, csak keskeny, kanyargós vadcsapásokon lehet, ahol a magas nád miatt nehéz a tájékozódás. Idős kaszóiak mesélték, hogy egyszer az 1930-as években, egy száraz időszakban, egy kéményseprő rövidebb utat keresvén nekivágott a tónak, de többé nem került elő.[9]
Története
A tónak és környékének első írásos említése 1295-ből származik, ekkor Balátafőnek nevezték és Balatafew alakban írták. Ekkor a magyar királyné tulajdonában állt, a 19. században a Festeticseké, majd közel 3 évtizeden át, egészen 1945-ig Hohenlohe Oehringen Keresztély hercegé. Az ő idejében a hatalmas erdészetet csak vadászatra használták, utakat nem is alakítottak ki, csak nyiladékokat a vadászat számára. 1945-től 1950-ig szovjet kezelésben állt a terület, majd a Magyar Állami Erdészeté lett, később pedig a Kaszó Erdőgazdasági Rt-hez került. Védelmét már 1929 óta tervezték, de csak 1942-ben hoztak róla rendeletet, a gyakorlatban pedig csak 1954-ben valósult meg.
Régebben csónakáztak is a tavon, illetve Hohenlohe herceg idejében pallósort is építettek a tóba kacsavadászat céljára, sőt, az 1930-as években még a lecsapolás gondolata is felvetődött, hogy tátrai (javorinai) birtokairól a herceg bölényeket telepíthessen az erdőbe. Mivel a számítások kimutatták, hogy lecsapolás esetén a környék kútjai is elvesztették volna vizüket, az ötletet elvetették. Veszélyt jelentett még az élővilágra, amikor az 1970-es években a megfigyelő torony előtti sásréten csemetekert létrehozását tervezték: ez amiatt hiúsult meg, hogy a szeszélyes vízjárás tönkretette a fákat.[9]
Élővilág
Növényvilág
A tó környékét többféle növénytársulás jellemzi. Előfordulnak a lebegőhínár-vegetáció úszó lápszigetei, a zsombékos, gyékényes ingólápok, a tőzegmohás fűz-ingólápok, a tőzegmohás égerlápok és a genyőtés cseres-tölgyesek egyaránt.[1][2] Egyik különlegessége a csalános égerláp. Az égerfák lápi viszonyoknak megfelelően fejlődött gyökérzete a talaj fölött szétágazik, jelezve az egy-egy időszakban mérhető legmagasabb vízszintet. Érdekességek még a keskenylevelű gyékényből és vízi harmatkásából kialakult úszó szigetek is. Ezek úgy jönnek létre, hogy a vízinövények sűrű, összefonódó gyökereire por és lomb hull, amin már megtelepszenek egyéb növények is.[8]
Fajai közül a legjelentősebb ritkaság a rovaremésztő növény, az aldrovanda, de fontos értéket képvisel a szíveslevelű hídőr, a tőzegeper, a vidrafű, a tőzegmoha, a kárpáti sáfrány,[1][2] a tóalma és az újabban megjelent fehér tündérrózsa.[8]
Állatvilág
A terület legértékesebb állatfajai a keresztes vipera (a fekete változat is), a csalitjáró pocok, a mocsári teknős[8] és a vidra, valamint fészkel itt fekete gólya, cigányréce, rétisas és barna rétihéja is. A partvidékeken megél a vízityúk, a pettyes vízicsibe, a jégmadár, a szürke gém, valamint szárcsák, vöcskök és kacsák is. Halfaunája szegényes, de sokféle kétéltű megtalálható a tóban, így például számos békafaj mellett a pettyes gőte is.[1][2][8]
Két keresztes vipera, az egyik fekete
Képek
Források
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
