négymotoros nehéz bombázó repülőgép, 2. vh From Wikipedia, the free encyclopedia
A B–29 Superfortress a Boeing által kifejlesztett négymotoros nehéz bombázó repülőgép volt, amelyet a második világháborúban vetett be az Amerikai Légierő. Superfortress nevét az akkor már ismertté vált B–17 Flying Fortresst meghaladó képességei miatt kapta, amely támadókapacitás végül az utolsó „Erődben”, a B–52 Stratofortressben csúcsosodott ki.
| B–29 Superfortress | |
 | |
| Az USAAF egyik B–29–1–MO Superfortresse luzoni Clark Légibázison (Clark Air Base) a világháború után | |
| Funkció | hadászati nehéz bombázó repülőgép |
| Gyártó | Boeing |
| Tervező | na. |
| Gyártási darabszám | 3970 |
| Ár | 639 188 USD |
| Személyzet | 11 fő |
| Típusváltozatok | KB–29 B–50 Superfortress KB–50 Tu–4 Szovjetunió |
| Első felszállás | 1942. szeptember 21. |
| Szolgálatba állítás | 1944. május 8. |
| Szolgálatból kivonva | 1960. június 21. |
| Méretek | |
| Hossz | 30,2 m (99'-0") m |
| Fesztáv | 43,1 m (141'-3") m |
| Magasság | 8,5 m (29'-7") m |
| Szárnyfelület | 161,3 m² (1736 ft²) m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 33 800 kg |
| Max. felszállótömeg | 60 560 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db Wright R–3350–23 és –23A turbófeltöltővel felszerelt csillagmotor |
| Teljesítmény | 4×1640 kW (2200 LE) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 574 km/h |
| Átesési sebesség | 170 km/h |
| Hatósugár | 5230 km |
| Hatótávolság | max 9000 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 10 200 m |
| Szárny felületi terhelése | 337 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 10 db 12,7 mm-es Browning M2 nehézgéppuska |
| Bombák | 9000 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz B–29 Superfortress témájú médiaállományokat. | |
Az alulmotorizált típus volt a szolgálatba állított legnagyobb repülőgép a világháború idején. A háború Boeing-bombázóinak legfejlettebbje hermetizált kabinnal és törzsvéggel, a kettő között hermetikus alagúttal rendelkezett. Géppuskatornyait távvezérlésű tűzvezető rendszerben egyesítették, amellyel a gép önvédelmi képességei javultak elődeihez képest. Túlnyomásos törzsének köszönhetően nagy magasságú bombázó bevetéseket teljesíthetett nappal is, ettől függetlenül több alacsonytámadást végeztek éjszaka is a háború alatt. A Japán Birodalom uralmának megtöréséhez elsődlegesen használt bombázótípus volt, 1945 elejétől ezeket a gépeket vetették be a főszigetek ellen, illetve ezen típus fedélzetéről vetették be az első két atombombát. 1945. augusztus 6-án Hirosimára az Enola Gay elnevezésű gép a Little Boy nevű bombát dobta le. Augusztus 9-én Nagaszakira pedig a Bockscar nevű gép a Fat Man kódnévvel ellátott atombombát dobta.
Habár indokolt lett volna a világháború többi hadszínterén is bevetni, mégis csak a Csendes-óceáni és a Kína–Burma–India hadszíntéren alkalmazták. A 41–36393 sorozatszámú YB–29–BW, becenevén a Hobo Queen („Hobó királynő”) üzemeltetési tesztekre a kelet-angliai RAF Bovingdon légibázisra települt „demonstrációs célokból”. A demonstráció célja az volt, hogy elhitessék a német vezetéssel, a típus hamarosan részt vállal az Európa feletti légi hadjáratokban. A gépről több fotó is megjelent a Völkischer Beobachter című német propagandaújság címlapjain. Bevetve azonban Európa felett nem volt.
A legtöbb hadászati nehézbombázóhoz hasonlóan, a háborút követően is üzemben maradtak. Japán felett a V-Napot követően egészségügyi és élelmezési ellátmányokat szállítottak és szórtak ki ejtőernyővel, illetve rakodtak ki a repülőtereken. A típust alkalmazták a berlini légihídban is, a berlini blokád enyhítésére. Több példányt polgári célokra is felhasználtak, mint a Stratovision vállalat részére átépített repülő tévé-átjátszó állomások. Bevetették a koreai háborúban is.
A típust végleg az 1960-as években vonták ki, összesen 3970 darabot gyártottak belőle 1943–1946 között. Bombázó feladatokra modernizált változata a B–50 Superfortress volt (ennél a típusnál sikerült az alulmotorizáltságot megszüntetni), amelyet 1965-ben vontak ki, légi utántöltő változata pedig a KB–29, melyet a KB–50-esek és a KC–97-esek váltottak fel. A Szovjetunió is lemásolta Tu–4 néven, több-kevesebb sikerrel. A Tu–4 szilárdságtani számításait újra el kellett készíteni az eltérő anyagminőségek miatt (gyakorlatilag csak formailag és aerodinamikai jellegében egyezett az eredetivel). Ezt a típust is az 1960-as évek közepén vonta ki a szovjet vezetés, váltótípusa a Tu–95 lett.
Konkurensének tekinthető a B–32 Dominator, de az nem volt sikeres. A Convair nehéz bombázóját hat hónappal hadrendbe állása után, még a háború végén, 1945. augusztus 30-án kivonták a szolgálatból.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
