Bálint Sándor (néprajzkutató)

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1. – Budapest, 1980. május 10.) magyar néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

Ez a szócikk a néprajzkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Bálint Sándor (egyértelműsítő lap).

Bálint Sándor
Egyetemi előadás közben, 1940-es évek Felvétel a SZTE EK gyűjteményéből
Született	1904. augusztus 1. Szeged
Elhunyt	1980. május 10. (75 évesen) Budapest
Beceneve	Sanyi bácsi, Sándor bácsi
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	néprajztudós, művészettörténész, egyetemi tanár
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1945. december 6.) magyarországi parlamenti képviselő (1945. december 7. – 1948. december)
Iskolái	Debreceni Egyetem Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1927)
Kitüntetései	Györffy István-emlékérem (1974)[1] Ortutay Gyula-emlékérem (1981) Magyar Örökség díj (1998)
Halál oka	közúti baleset
Sírhelye	Szeged-Alsóvárosi temető (VI/B-sírkertsor 4)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Szeged-alsóvárosi paprikatermesztő családban született, már egyéves korában árvaságra jutott, özvegy édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki ügyesen gazdálkodó, jól kereskedő asszony hírében állott. A gyermek Bálint Sándor hamar kitűnt az iskolában jó tanulmányi eredményeivel. Az első világháború idején számos feleség helyett ő írta meg a leveleket a fronton katonáskodó férjeknek.

A szegedi piaristáknál érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig (1924/1925-ben) a pesti egyetemen is tanult. 1930-tól a Néprajzi Intézetben Solymossy Sándor intézetvezető mellett díjtalan gyakornok. 1931-ben óraadó tanár a Szegedi Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben. 1934-től egyetemi magántanárrá habilitálták Solymossy Néprajzi intézetében Az alföldi magyarság néprajza, különös tekintettel Szeged népére témakörben. Bálint Sándor vállalta az Alföld-kutatást, az Alföld vallási néprajzának kutatását. Mind Solymossy, mind Sík Sándor helyeselte Bálint Sándor néprajzi tárgykörének megválasztását. 1945-ben belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (amiben Demokrata Néppárttá válása után is megmaradt). A KDNP-nek a FKGP-vel kötött választási megállapodása alapján az 1945-ös választáson egyike lett a két országgyűlési mandátumot szerzett (K)DNP-s politikusnak (a másik Eckhardt Sándor volt). Az 1947-es „kékcédulás választáson” a Demokrata Néppárt országos listájáról jutott mandátumhoz, ezt azonban már nem töltötte ki; 1948-ban visszavonult a politikai szerepléstől, lemondott mandátumáról és kilépett a pártból.

1947–1965-ig egyetemi tanár. 1962-ben a történelemtudományok kandidátusa lett. Tanítási engedélyét 1950 és 1956 között megvonták, 1965-ben „rendszerellenes izgatás” vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Mindkét időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést. 1966-ban kényszerű nyugdíjba vonult. Annyira erőteljes volt Szegeden a vallás-ellenesség, hogy egyik legjobb barátja, Ortutay Gyula sem tudott többet intézni, mint a kényszer-nyugdíjazás. Nyugdíjasként írta meg fő műveit, a Karácsony, húsvét, pünkösd (1973) és a Szögedi nemzet (1976) című monográfiáit. Főleg a Móra Ferenc Múzeum igazgatója, Trogmayer Ottó és egyes munkatársak, köztük Juhász Antal, Lele József segítették az ő kutatásait, műveinek közreadását.

Számos gyűjtő úton volt az országban, Szegeden már nem annyira a változó, modernizálódó Alsóváros, hanem a hagyományőrző, mély szegénységben élő Tápé nyújtott kutatásainak rengeteg anyagot még 1960-70-es években is. Munkássága két területen kiemelkedő: egyrészt Szeged és környéke, másrészt a magyar katolikus népi vallásosság kutatásában. A néprajztudomány 20. század közepére önállósuló egyik ágának, a vallási néprajz hazai megalapozójának tekinthetjük. Tudományos munkásságát mintegy félezer közleménye, tanulmánya és könyve őrzi.

Halálát baleset okozta: Budapesten egy autó elé lépett. A szegedi Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.^[3]

Emlékezete

Bálint Sándor szobra a szegedi Pantheonban, Szathmáry Gyöngyi munkája.^[4]

Emléktábla Bálint Sándor szülőházán, Pálffy utca 72. sz. 1984-2004-ben

A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását.^[5] A szegedi ferences templom 2005-ben avatott új harangja az ő nevét viseli. Ugyanezen alsóvárosi templom előtti téren pedig Kalmár Márton bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobra áll kőtalapzaton. Eredetileg szintén itt, a Mátyás téren állott Kalmár Márton Bálint Sándort ábrázoló 5/4-es életnagyságú – időközben megrongálódott – mészkőszobra, ennek lebontása (2003) után került a helyére ez a szobor.^[6] A Hittudományi Főiskola közelében a szegedi Pantheonban Archiválva 2010. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben is helyeztek el szobrot róla. Újszegeden egy művelődési ház^[7] az ő nevét vette fel. Szegeden, Tápé városrészben tagiskolát (általános iskolát) neveztek el róla (Petőfi Sándor Általános Iskola Bálint Sándor Tagiskolája).^[8][9] 2009-ben alakult meg a valláskutatás első hazai kutatóintézete, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola és az SZTE BTK működtetésében.^[10]

Főbb művei (válogatás)

• Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938)
• Egy magyar szent ember, Orosz István önéletrajza (kiadta, Bp., 1942)
• Az esztendő néprajza (Bp., 1942)
• Sacra Hungaria (Kassa, 1943)
• Boldogasszony vendégségében (Bp., 1944)
• Szegedi szótár (I-II., Bp., 1957)
• Szeged városa (Bp., 1959)
• A szegedi paprika (Bp., 1962)
• A szegedi nép (Bp., 1968)
• Szegedi példabeszédek és jeles mondások (Bp., 1972)
• Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973)
• Tombácz János meséi (gyűjt. és bev., Bp., 1975)
• Szeged reneszánsz kori műveltsége (Bp., 1975)
• A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)
• Ünnepi kalendárium (I-II., Bp., 1977)
• A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok (Bp., 1981)
• Szeged-Alsóváros. Templom és társadalom (Bp., 1983)
• Bálint Sándor–Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza; Szt. István Társulat, Bp., 1994
• Breviárium; összeáll., sajtó alá rend. Csanálosi Lilla; Mandala, Szeged, 1997
• Nehéz évek leltára. Bálint Sándor vallási néprajzi írásai az Új Ember-ben; összeáll. Barna Gábor, Tóth Sándor; MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Szeged, 2015

Társasági tagság

Bálint Sándor elbontott szülőháza helyén új társasház épült 2006-ban

• Magyar Néprajzi Társaság (1925–)
• Magyar Nyelvtudományi Társaság (1926–)
• Dugonics Társaság
• Szegedi Alföldkutató Bizottság

Bálint Sándor sírja Szegeden, az Alsóvárosi temetőben

Bálint Sándor hagyományőrző program felhívó plakátja

Díjak, kitüntetések

• 1981 Ortutay Gyula-emlékérem
• 1998 Magyar Örökség díj (posztumusz)
• 2014 Magyar Kultúra Lovagja (posztumusz)