Bálint Lajos (író)

Bálint Lajos, született Bleier Lajos (Újpest, 1886. szeptember 26.^[4] – Budapest, 1974. március 5.) magyar műkritikus, dramaturg, író, műfordító, publicista; a Thália Társaság egyik megalapítója és titkára, a Nemzeti Színház titkára, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület egyik megszervezője és művészeti vezetője; a Magyar Írók Szövetségének ügyvezető titkára, a Színpadi Szerzők Egyesületének főtitkára, a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese.

Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Bálint Lajos (egyértelműsítő lap).

Bálint Lajos
Született	Bleier Lajos 1886. szeptember 26.[1][2] Újpest
Elhunyt	1974. március 5. (87 évesen)[1][2] Budapest[3]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	1. Kaufmann Ilona (h. 1926–1957) 2. Spiegel Annie operaénekesnő
Szülei	Bleier Fülöp Reiter Hermina
Foglalkozása	műkritikus dramaturg író fordító
Sírhelye	Farkasréti temető (25-2-33)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Bleier Fülöp (1862–1901)^[5] és Reiter Hermina gyermekeként született. Apai nagyszülei Bleier Zsigmond és Singer Róza voltak. A budapesti és berlini egyetemen tanult. Az 1904-ben induló Thália Társaság megalapítói közé tartozott, 1906-ig a társaság titkára volt. Cikkeket írt A Hétbe.

1910-től a Magyar Hírlap színházi kritikusa, a lap képzőművészeti rovatában is megjelentek kritikái 1915-ig. 1915-ben a budapesti Nemzeti Színházba került, ahol színházi titkár és dramaturg volt. Ugyanakkor a Genius könyvkiadónak is irodalmi vezetője volt, majd a Világ belső munkatársa lett. A Tanácsköztársaság idején a kollektív színtársulat igazgatója. 1935-ben a Nemzeti Színháztól elbocsátották, utána Hevesi Sándor foglalkoztatta a Magyar Színháznál dramaturgként.

A zsidó származásuk miatt háttérbe szorított művészek szövetsége, az OMIKE alapítói közé tartozott. 1945–1947 között a Magyar Írók Szövetsége ügyvezető titkára, 1953-tól nyugdíjazásáig a Szerzői Jogvédő Hivatal igazgatóhelyettese volt. Több drámáját előadták. A művészek világát bemutató írásainak nagy közönségsikere volt.

1926. május 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött Kaufmann Adolf és Rosenfeld Róza lányával, Ilonával (1893–1957).^[6]

Bálint Lajos sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-33. Konrád Sándor szobrász alkotása.

Művei

Drámák

• Baskircsev Mária (Nemzeti Színház, 1936)
• Csínom Palkó (szövegkönyv Farkas Ferenc zenéjéhez, Operaház, 1951).

Egyéb írásai

• Táncosok és artisták (Budapest, 1913)
• Művészbejáró (Budapest, 1964)
• Karzat és páholy (Budapest, 1967)
• Az igazi hős Óbudán (kisregény. Film Színház Muzsika, 1967. november-december)
• Vastaps (Budapest, 1969)
• Ecset és véső (Budapest, 1973)
• Mind csak színház (Budapest, 1975)

Fordításai

Száznál több színpadi és prózai művet fordított és dolgozott át.

Emléke

Felesége, Spiegel Annie opera-énekesnő emlékgyűrűt alapított színházi titkárok és dramaturgok számára, amelyet először 1977-ben adtak át Bálint Lajos születése évfordulóján.

Irodalom

• Demeter Imre: Születésnapi beszélgetés a 78 éves Bálint Lajossal. Film Színház Muzsika, 1961. október 6. Megjegyzés: A folyóirat október 13-i számában címhelyesbítés: „A helyes cím így hangzik: »Születésnapi beszélgetés a 75 éves Bálint Lajossal«”.
• Molnár Gál Péter: Miért szeretem Bálint Lajost? In.: Élet és Irodalom, 1971. szeptember 25.
• Lukácsy András: Két évtized a színház szolgálatában. Beszélgetés a 85 éves Bálint Lajossal In.: Magyar Hírlap, 1971. szeptember 25.
• Antal Gábor: Látogatás a 85 éves B. Lajosnál. In.: Magyar Nemzet 1971. július 3.
• Búcsú Bálint Lajostól. In.: Élet és Irodalom, 1974. március 9.