Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa az ENSZ egyik főszerve, amelyet az ENSZ Alapokmánya hozott létre 1945-ben a gyámsági rendszer ellenőrzésére. A gyámság alatt álló területek mindegyike független állammá vagy más állam szerves részévé vált. 1994. november 1-jén az utolsó ilyen terület, Palau függetlenné válása után befejezte működését, de hivatalosan még mindig létezik.^[1]

ENSZ Gyámsági Tanácsa
A Gyámsági Tanács ülésterme
Alapítva	1945
Típus	ENSZ főszerv
Tevékenység	Gyámsági rendszer felügyelete (szünetel)
Székhely	New York
Tagság	ENSZ BT állandó tagok
Elnök Alelnök	Nathalie Broadhurst Estival James Kariuki
Az ENSZ Gyámsági Tanácsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz ENSZ Gyámsági Tanácsa témájú médiaállományokat.

A gyámság alatt álló területek 1945-ben

Története

A Gyámsági Tanácsot 1945-ben hozták létre a Nemzetek Szövetségének (vagy gyakran: Népszövetség) mandátumrendszere helyébe lépő gyámsági rendszer felügyeletére. A gyámsági területek a korábbi mandátumrendszer területeiből és a második világháborúban vesztes országok elcsatolt területeiből tevődtek össze,^[2] összesen 11 terület 7 tagállam gyámsága alatt.^[1] Ebből 7 Afrikában, 4 Óceániában volt, a korábbi mandátumterületekből Namíbia és Palesztina nem kerültek be közéjük.^[3] Az ezeket igazgató államok gyámsági szerződést kötöttek az ENSZ-szel, az ebben vállalt kötelezettségek teljesítését felügyelte a Gyámsági Tanács. Tagsága az ENSZ BT öt állandó tagjából, a gyámsági területeket igazgató minden államból és a Közgyűlés által három évre választott ugyanennyi igazgatást el nem látó államból állt.^[2]

A Gyámsági Tanács fő céljai voltak a gyámsági területek fejlődésének elősegítése és az önkormányzás vagy függetlenség fokozatos biztosítása, így fontos szerepet töltött be a dekolonizációban.^[4] Az Alapokmány alapján feladata megvizsgálni és megvitatni az Igazgatási Hatóságtól érkező jelentéseket a gyámsági területek lakosságának politikai, gazdasági, szociális és oktatási előrehaladásáról; megvizsgálni a területekről érkező petíciókat; és speciális missziókat küldeni ezekre a területekre.^[1] A szervezet évente egyszer ült össze, minden tagnak egy szavazata volt és döntéseit egyszerű többséggel hozta meg.^[3]

Utolsóként a Csendes-óceáni-szigetek Gyámsági Terület részét képező Palau vált függetlenné 1994. október 1-jén, így már csak az Amerikai Egyesült Államok igazgatása alatt maradt néhány korábbi csendes-óceáni mandátumterület, így a Marianna- és a Marshall-szigetek, amelyeket azonban hadászati fontosságúnak minősítettek, így róluk a Biztonsági Tanácsnak kell beszámolni.^[2] A szervezet 1994. május 25-én elfogadta, hogy rendszeres ülések helyett csak akkor üljön össze, ha a helyzet úgy kívánja, a tagok többsége, a Közgyűlés vagy a Biztonsági Tanács kérésére, a testület vagy az elnök döntése alapján. 1994. november 1-jén felfüggesztette működését.^[4] 2005 márciusában Kofi Annan ENSZ-főtitkár javaslatot tett az intézményrendszer reformjára, amelynek részeként javasolta a Gyámsági Tanács megszüntetését is.^[5]