A mainstream pszichológiával[1] az itt bemutatásra kerülő alternatív pszichológia három ponton szakít radikálisan:
1. Nem a természettudományok egyikének tekinti magát, hanem miközben sajátos természettudománynak is,[2] lévén tárgya szerves kapcsolatban az agy működésével, éppannyira történeti tudománynak is (Lev Vygotsky Archive), minthogy tárgya éppolyan szerves összefüggésben van a kultúra alakulásával[3]
2. Természettudományos fele sem olyan természet keretében írja le a maga tárgyát, amely részecskékből és közöttük fellépő kölcsönhatásból áll. A modern fizika elgondolását a részecske- ill. a hullám-logika komplementaritásáról[4] alkalmazza a pszichológia összefüggéseire is,[5] általában pedig a módszertani individualizmus[6] és a módszertani holizmus ellentétének meghaladására.
3. A pszichikumnak azt a felét, amelyik részecskék kölcsönhatása mentén lenne leírható, szintén nem arisztotelészi logikával, az egyes részecskék saját belső tulajdonságait tekintve kezeli, hanem Kurt Lewin módszertani programjának[7] megvalósítására törekedve: úgy, hogy a részecskék közötti viszonyok mezőjét szem előtt tartja.
Az a felismerés, hogy a megtorpant pszichológiában alternatív megközelítések keresésére van szükség, hívta életre 1983-ban a New Ideas in Psychology c. folyóiratot.[8]
A mai magyarországi mainstream-pszichológiát a pszichológia főáramának e magára osztott rangjában a maga hatalmi eszközei tartják meg:
- egyetemi katedrák, ahol a szakma művelőinek újabb meg újabb nemzedékét a régebbiek a maguk képére képezik ki (→ Pszichológusi tapasztalatok az elméleti pszichológiáról);
- bizottságok, ahol a kutatási pénzeket s a kutatók rangját megadó tudományos címeket a főáram képviselőinek osztják, reprezentatív konferenciákra ezeket hívják meg[1]; stb.
- folyóirat- és könyvkiadói szerkesztőségek, ahol a másképp-gondolkodók tudományos írásait többnyire nem közlik, mégis megjelent szövegeiket nem referálják.
Rosenthal: Experimenter effects in behavioral research. Irvington Publisher, Inc., New York, 1976
"We have two contradictory pictures of reality; separately neither of them fully explains the phenomena of light, but together they do" (A. Einstein). Az Einstein, De Broglie, majd Schrödinger által formált (s szukcesszíve három Nobel-díjjal kitüntetett) felismerésről magyarul lásd E. Schrödinger: Válogatott tanulmányok. Gondolat. Bp., 1970
Garai László: Az agyvelő-e a szociálpszichológiai jelenségek mechanizmusa? Pszichológia. 13:2.(1993) 205-224. o. A tanulmány angol fordítását (L. Garai: The brain and the mechanism of psychosocial phenomena. Journal of Russian and East-European Psychology. 31:6. [1994] pp. 71-91) jelentősen bővített változatban mutatta be az a főreferátum, amelyet Garai László a L. Vygotszky centenáriumának alkalmából rendezett nemzetközi konferencián tartott (Moszkva, 1996). Végül az elmélet további fejlesztésének eredménye szemlélhető ugyanazon teoretikusnak О значении и мозге: Совместим ли Выготский с Выготским? (In: Субъект, познание, деятельность: К семидесятилетию В. А. Лекторского. Москва: Канон+, 2002. 590-612.) c. tanulmányában. Az előző jegyzetben hivatkozott tanulmányokból kiderül, hogy a módszertani individualizmusnak a szolid fundamentuma: az elméleti pszichológia képtelensége arra, hogy a szupraindividuális teljesítményeket más mechanizmushoz kapcsolja, mint az individuális teljesítmények mechanizmusául szolgáló agyvelő.
Az arisztotelészi és a galileánus gondolkodásmód összecsapása a mai pszichológiában. In: A mezőelmélet a társadalomtudományokban. Válogatott elméleti tanulmányok. Bp.: Gondolat, 1972
A Pierre Moessinger által alapított folyóirat akcíme: "An International Journal of Innovative Theory in Psychology"
