Altan mongol nagykán

Altan kán (1507–1582; mongol: Алтан хан), vagy Anda a tümet mongolok uralkodója^[4][5] ténylegesen a mongol „jobbszárny”, a nyugati törzsek ura volt.

Altan mongol nagykán
Altan kán
Uralkodóház	Dzsingiszid
Született	1507[1][2] 1507[3] Mongólia
Elhunyt	1582 (74-75 évesen)[1] 1583 (75-76 évesen)[3] Mongólia
Édesapja	Bars Bolud Jinong
Testvére(i)	Nariin Taij Günbileg Jonon
Házastársa	Sanniangzi
Gyermekei	Sengge Düüreng
A Wikimédia Commons tartalmaz Altan mongol nagykán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dajan kán (1464–1543) unokája, Kubiláj kán (1215–1294) leszármazottja volt. Sikerült egyesítenie az északi mongolokat, a kalkákat és a déli csaharokat. Egy ízben ostrom alá vette Pekinget. Uralkodása alatt döntő lendületet vett a mongolok buddhista hitre térése.

Élete

Bordzsigin Barszboladin Altan annak a Barsz Bolud Dzsinongnak volt a második fia, aki újraegyesítette a mongol nemességet, hogy kísérletet tegyen a Jüan-dinasztia fénykorához való visszatérésre. Altan a tümetek ura lett, bátyja, Gün Bilig az ugyancsak nyugati Ordosz felett uralkodott. Miután Gün Bilig 1542-ben meghalt, Altan lett a jobbszárny tulajdonképpeni ura és felvette a Tösetü Szecsen kán nevet.

Amikor a csahar Bodi Alag kán, Dajan kán legitim örököse 1547-ben meghalt, utódját, Darajiszung Küdeng kánt Altan arra kényszerítette, hogy keletre meneküljön. 1551-ben kiegyeztek és Altan a nagyobb hatalmat jelentő Gegen kán címet kapta.

A Sárga folyó nagy kanyarulatánál elhelyezkedő Ordoszt ellenőrző Altan nyomás alatt tartotta a kínaiakat és a tibeti ojrát mongolokat.^[6]

1571-ben a Sunji Vang („engedelmes és igazságos király”) címet kapta a kínai Ming-dinasztia 12. császárjától, Longcsingtől (1537 - 1572).

Altan kán alapította Köke Kota városát (Hohhot, szó szerint 'a kék város'), a mai kínai Belső-Mongólia autonóm terület fővárosát.^[7]

Hadjáratai

Katonai erejét többször is a Ming-dinasztia uralta Kína ellen fordította. 1529-ben, 1530-ban és 1542-ben is hadjáratot vezetett Kínába és csapatai zsákmánnyal megrakodva tértek vissza. 1550-ben áttört a kínai nagy falon és magát Pekinget vette ostrom alá, felgyújtva az elővárosokat, de végül visszavonult.^[8] 1552-ben birtokba vette Karakorum, a régi mongol főváros maradványait.^[9] Kína rákényszerült, hogy 1571-ben békeszerződést kössön a kánsággal és különleges kereskedelmi jogokat biztosítson a számára, megengedve, hogy lovakat adjanak el selyemért. Ez gazdaságilag tovább erősítette a kánságot.^[7][10]

Altan kán és a buddhizmus

Altán kán uralkodásának kiemelkedő eseménye a mongolok kapcsolatainak újra létrehozása és megrőstése Tibet vallási vezetőivel: a dalai lámaság intézményét tulajdonképpen ő hozta létre. Először 1569-ben hívta meg a tibeti vallási vezető Szönam Gyacót, aki azonban egy tanítvanyát küldte maga helyett. A tanítvány arról számolt be neki, hogy a buddhista tanok mongóliai terjesztése nagy lehetőség.^[11] 1571-ben a kán ismét meghívta Gyacót, aki követőinek könyörgése ellenre, hogy ne menjen, ezúttal elfogadta a meghívást. A mongóliai Arik Karpatangban előre elkészített tábot várta a tibetieket. Állatok ezreit kaptak ajándékba és a kán ötszáz lovast küldött, hogy elkísérjék őket a kán udvarába az új fővárosba, Koke Kotába. Mikor megérkeztek, több, mint tízezer ember köszöntötte őket és a kán is, fehérbe öltözve, hogy ezzel is jelképezze a dharma imádatát.^[12] Altan kán itt építtette fel Mongólia első kolostorát, a Tegcsen Csonkort.^[13] Gyaco érkezésének hírére odasietett Abtaj Szain kán, a kalka mongolok ura is. Ő építtette meg 1586-ban az Erdene Zuu kolostort a korábbi mongol főváros Karakorumban, miután a buddhizmus államvallássá vált.^[14] (Ezt a később hatalmas komplexummá nőtt kolostort gyakran tévesen az első mongóliai kolostorként emlegetik.)^[15] Nagy iramban megkezdődött a tibeti és szanszkrit szövegek mongolra fordítása. Ötven éven belül gyakorlatilag minden mongol a buddhista hitre tért. Több tízezer papjuk a Gelug rendhez tartozott és a dalai lámának engedelmeskedtek.^[13]

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
2. január 2.
3. Buddhist Digital Archives. Buddhist Digital Resource Center. (Hozzáférés: 2021. május 9.)
4. Stein, R. A. (1972). Tibetan Civilization, pp. 81-82. Stanford University Press, Stanford California. ISBN 0-8047-0806-1 (cloth); ISBN 0-8047-0901-7 (paper).
5. Richardson, Hugh E. (1984). Tibet & its History. Second Edition, Revised and Updated, p. 41. Shambhala, Boston & London. ISBN 0-87773-376-7 (pbk).
6. The New Encyclopædia Britannica, 15th Edition (1977), Vol. 12, p. 373.
7. The New Encyclopædia Britannica, 15th Edition (1977), Vol. I, p. 275.
8. Laird, Thomas (2006). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama, p. 141. Grove Press, N.Y. ISBN 978-0-80211-827-1.
9. The New Encyclopædia Britannica, 15th Edition (1977), Vol. 9, p. 601.
10. Laird, Thomas (2006). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama, p. 143. Grove Press, N.Y. ISBN 978-0-80211-827-1.
11. Norbu, Thubten Jigme and Turnbull, Colin M. (1968). Tibet: An account of the history, religion and the people of Tibet, p. 218. Touchstone Books, New York. ISBN 0-671-20099-2 (hbk); ISBN 0-671-20559-5 (pbk).
12. Mullin, Glen H. (2001). The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation, pp. 143-145. Clear Light Publishers, Santa Fe, New Mexico. ISBN 1-57416-092-3.
13. Laird, Thomas (2006). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama, p. 144. Grove Press, N.Y. ISBN 978-0-80211-827-1.
14. "Erdene Zuu Monastery" Archiválva 2007. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben accessed 7th December, 2007.
15. Archiválva 2007. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Accessed 7th Dec., 2007.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Altan Khan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap