Lendva
város Szlovéniában From Wikipedia, the free encyclopedia
város Szlovéniában From Wikipedia, the free encyclopedia
Lendva (korábban Alsólendva, Alsólindva, szlovénül: Lendava IPA: [ˈleːndaʋa], korábban Dolnja Lendava IPA: [ˈdoːlnja ˈleːndaʋa], horvátul: Lendava, németül: Lindau, korábban Unter-Limbach, vendül: Dolenja Lendava) város és a hasonló nevű község székhelye Szlovéniában, a Pomurska régióban. A Muravidék és a szlovéniai magyarok központi települése.
Lendva (Lendava) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovénia |
Statisztikai régió | Pomurska |
Község | Lendva |
Rang | város |
Alapítás éve | 860 |
Polgármester | Magyar Janez |
Irányítószám | 9220 |
Körzethívószám | 02 |
Rendszám területkód | MS |
Népesség | |
Teljes népesség | 2954 fő (2020. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 93 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 161,1 m |
Terület | 123,0 km² |
Időzóna | UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 33′ 58″, k. h. 16° 26′ 60″ | |
Lendva község elhelyezkedése | |
Lendva weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lendva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Muraszombattól 30 km-re délkeletre, Lentitől 19 km-re délnyugatra, Rédicstől 10 km-re délre, Tornyiszentmiklóstól 6 km-re nyugatra fekszik. A várost érinti az A5-ös autópálya, amely az M70-es autópályához csatlakozik. A település a Lendva-patak partjára, a város fölé magasodó Vár-, és Szőlőhegy nyugati lábához települt. Vasútvonalát 1880. október 12-én adták át a Csáktornya-Lendva-Rédics-Zalaegerszeg-vasútvonalként. A magyar határátmenet 1947-ben történt felszedése után vasúton csak Horvátország felől közelíthető meg, a teherforgalmat szolgáló pályán.
2019 | 10 464 |
2020 | 2 954 |
A lendvai alapfokú közigazgatási egységhez, azaz községhez a következő települések tartoznak: Alsólakos (Dolnji Lakoš), Bánuta (Banuta), Benica, Csente (Čentiba), Felsőlakos (Gornji Lakoš), Göntérháza (Genterovci), Hármasmalom (Trimlini), Hosszúfaluhegy (Dolgovaške Gorice), Kámaháza (Kamovci), Kapca, Kót (Kot), Lendva, Lendvahegy (Lendavske gorice), Hídvég (Mostje), Hosszúfalu (Dolga vas), Murarév (Hotiza), Petesháza (Petišovci), Pince, Pincemajor, Radamos (Radmožanci), Völgyifalu (Dolina pri Lendavi) és Gyertyános (Gaberje).
A település nevét a folyóról kapta, amelynek elnevezése a szláv lendava (= ugar, parlag) főnévből származik.
A város határában három-négyezer éves, rézkori és bronzkori települések maradványait tárták fel.[2]
A 20. század 80-as éveiig azt feltételezték, hogy a római korban a források szerint Halicanum névvel a Poetovio és Savaria közötti hadiúton lévő katonai állomás itt volt. Később a régészek és történészek Halicanumot a ma Horvátországban fekvő Muraszentmárton határában feltárt római településsel azonosították.[3] A népvándorlás idején is mindig volt település, szálláshely a környéken. A Lendva-patak melletti település már 860-ban létezett, ekkor adományozta a Német Lajos király a salzburgi érseknek.
A magyar honfoglalás idejétől a terület a gyepűhöz, gyepűelvéhez tartozott, de ekkoriban létezett egy őrállás jellegű település a mai Lendva helyén.[4] Később, a gyepűelvék benépesítése során, a Hahótok (Hoholt) német eredetű nemzetségének birtokába került a környék. Ebből az alkalomból, 1192-ből származik első írásos említése. Várát 1272-ben említik, ekkor a Hahót nemzetségé. 1314-ben Kőszegi János foglalta el, de Károly Róbert 1323-ban visszaadta Hahót Miklósnak. A Hahót nemzetség neve a 14. században a Bánffyra változott. Egyházközségét 1334-ben említik először a források. 1367-ben Nagy Lajos király Hahót nembeli Lendvai Miklós bán fiainak, Istvánnak és Jánosnak Alsólendvára vonatkozóan vásárjogot adományozott Simon és Júdás apostolok ünnepére (október 28-ára).[5][6] 1476. szeptember 24-én itt szállt meg kíséretével Mátyás menyasszonya, Beatrix, Budára menet. Mátyás király maga is járt Lendván, 1480. augusztus 28. – szeptember 4. között táborozott itt egy szlavóniai hadjáratra készülve.[7]
A település a török harcok alatt viszonylag keveset szenvedett. A 16. – 17. században a reformáció egyik fontos szellemi központja volt nyomdával, híres prédikátorokkal. 1574-ben itt adta ki Rudolf Hoffhalter Kulcsár György lutheránus lelkész Postilláját. A 17. század végén a település az Esterházy grófok birtokába került. A törökök végleges kiűzése után, 1690–1705 között alakították ki az Esterházy hercegek a vár jelenlegi alakját.
Lendvát több földrengés is sújtotta, 1838-ban pedig tűzvész pusztította.
A polgárosodás egyik jeleként 1835-ben Kiss Béla okleveles gyógyszerész megalapította Lendván a Muravidék első gyógyszertárát.[8]
1848 szeptemberében és 1849 júniusában nemzetőrei visszaverték Jellasics horvát bán csapatainak támadását. 1867-ben járási székhely lett, gyors fejlődésnek indult. Több ipari létesítmény után megépült a Zalaegerszeg–Alsólendva–Csáktornya vasútvonal is. Nagy kutatója az alsólendvai történelemnek, egyházasbükki Dervarics Kálmán (1827–1904) aljárásbíró, helytörténész volt.
1910-ben 2729 lakosából 2375 magyar volt, a többiek jobbára szlovének. A második világháborúig jelentős zsidó közösség is élt a városban.
1918-ban a Muraközből horvát csapatok törtek be, de a helyiek a támadást visszaverték. Ebben az időszakban a helyi szlovén frakciók Klekl József vezetésével egy autonóm, vagy független államot akartak teremteni Szlovenszka krajina néven, amelyhez a magyar többségű Alsólendvát is akarták csatlakoztatni, mivel az gazdaságilag fontos központja volt a Vendvidéknek. 1919 késő tavaszán kikiáltották a Vendvidéki Köztársaságot (ez nincs összefüggésben a tervezett Szlovenszka krajinával), melyhez elvileg hozzátartozott Alsólendva is és az itt szervezkedő kommunista magyar katonák támogatták. 1919. április 21. és április 22. között, pedig az alsólendvai ellenforradalom zajlott; ez Magyarországon az első mozgalom volt, amely a kommunista Tanácsköztársaságot próbálta megbuktatni, azonban hamarosan kudarcba fulladt, és a kommunista erők letartoztatták a szervezőket.[9]
A trianoni békeszerződésig, majd 1941–1945 között újra Zala vármegye Alsólendvai járásának székhelye és a Hetés tájegység központja volt. A békeszerződés rendelkezése szerint a Muravidékkel együtt a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került, de a jugoszláv hadsereg csak 1919. augusztus 12-én szállta meg. Ezután a város hanyatlásnak indult, addigi kapcsolatai a magyar területen maradt településekkel megszűntek, megszűnt a vasúti összeköttetés is az Alsólendva-Rédics vasútvonalon. Bár az 1945 utáni megtorlások nem érintették olyan mértékben, mint Jugoszlávia más területeit, a magyarság asszimilációja itt is felgyorsult.
Jugoszlávia felbomlásával 1991-ben a független Szlovénia része lett. 2002-ben 11 151 lakosából 5653 szlovénnek, 3917 magyarnak, 86 cigánynak vallotta magát.
Bánffy tér (Bánffyjev trg)
Templom tér (Cerkveni trg)
Fő utca (Glavna ulica)
Zala György tér (Trg Györgya Zale)
Dobronoki György, a Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem építtetője és első rektora; Deák Ferenc, a haza bölcse (a család a Dobronak melletti Zsitkócról származik); Zala György szobrászművész; Pataky Kálmán operaénekes; Hadrovics László nyelvész, irodalmár; Gálics István grafikusművész; Szúnyog Sándor költő; Pandur Lajos festőművész
Terme Lendava termálfürdő – Tomšičeva 2a. alatt. A gyógyvízre 1965-ben találtak rá, amikor a szomszédos Petesházán a remélt kőolaj helyett forró víz jött a felszínre. A vizsgálatok kimutatták, hogy egyedi paraffinos termálvízről van szó. Összesen 1649 m² vízfelület áll a vendégek rendelkezésére (téli-nyári medence, fedett medence, „Szőlőfürt” termálmedence, olimpiai medence csúszdákkal és gyermekmedence). A felújított Lipa szálloda 120 korszerűen berendezett szobával várja a vendégeket, a szálloda mellett a Hársfaliget Apartmanfalu (Lipov gaj) és a télen-nyáron nyitva tartó Lipa Autóskemping szolgál a vendégek elhelyezésére. A kemping különlegessége, hogy a vele szomszédos termálmedencével együtt a szeptember 15-től május 15-ig tartó időszakban naturista jelleggel működik.
Lendvahegy (Lendavske gorice)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.