nyelvtani eset From Wikipedia, the free encyclopedia
Az allativus (ejtsd allatívusz) (latin allatum, ami az afferre ’idehozni’ ige participiuma) vagy másként directivus nyelvtani eset, amely egy adott helyhez vagy személyhez való mozgás irányát fejezi ki. Kiegészítő szerepet kap az ablativus mellett, kettejük közt áll az adessivus.
Sok nyelvben előfordul, például a finnugor nyelvekben, vö.:
A litván nyelvben az allatívusz egyike a négy másodlagos (azaz utólag, feltehetően finnugor befolyás révén előálló) helyhatározó esetnek, például miškop(i) ’erdőhöz/-be’, jūrosp(i) ’tengerhez/-be’. A mai nyelvben mégis a múlt maradványaként él, a megfelelő formák határozóknak számítanak: például vakarop ’este [mint határozó]’, nuteisti myriop ’halálra ítél’.
A német nyelvben és hasonlóan a legtöbb indoeurópai nyelvben a funkciót elöljárós szerkezetek hordozzák:
A héber nyelvben a proto-sémi tárgyesetből tényszerűen allatívusz lett.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.