Alkenyér
falu Romániában, Fehér megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
falu Romániában, Fehér megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Alkenyér (Zsibotalkenyér, románul Șibot ['ʃibot], németül Unterbrodsdorf, szászul Britsdref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Alkenyér község központja.
Alkenyér (Șibot) | |
A főutca | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Alkenyér |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 517750[1] |
Körzethívószám | +40 x58[2] |
SIRUTA-kód | 7829 |
Népesség | |
Népesség | 1203 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[3] |
Népsűrűség | 28,84 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 207 m |
Terület | 41,72 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 56′ 28″, k. h. 23° 20′ 10″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alkenyér témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szászsebestől 18 km-re délnyugatra, Szászvárostól 20 km-re északkeletre, a Maros bal partján, a Kudzsir-patak Marosba folyásánál fekszik.
Magyar nevét a Kudzsir-patak régi Kenyér nevéről kapta. Első írott alakjai: Kener (1281), Kunertu (1332, olvasata: Kenyértő = 'a Kenyér torkolata'), Olkunir (1340). Román neve a német Seibod személynévből származik (1733: Sibeth, 1839: Zsibot).
Mellette zajlott 1479. október 13-án a Kenyérmezei csata.
Szászvárosszéki falu volt. Kezdetben szász lakossága helyére az 1479-es török hadjárat után magyarok költöztek,[4] de plébánosa 1515-ben megélhetési gondokról panaszkodott. Protestáns egyházáról nem maradt ránk említés, a 16. században valószínűleg már román lakosságú volt. 1775-ben 171 adózó családját írták össze. 1839-ben „von freien Walachen bewohnt”, vagyis lakói szabadparasztok voltak.[5] 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban Hunyad vármegye Szászvárosi járásához csatolták. Az 1870-es években a Bayiersdorf és Biach cég létesített fűrésztelepet a faluban, amely a századfordulón (a tulajdonos Karl Baiersdorf feleségéről) a „Klára fűrész” nevet viselte, és a második világháború utánig működött.[6]
Báthory István és Kinizsi Pál egyesített serege 1479. október 13-án, Kenyérmezőnél ütközött meg az ott táborozó török sereggel. A korabeli források szerint a törökök veszteségét 30 ezer, a magyarokét 8 ezer főre becsülték. A kenyérmezei csata helyén, az áldozatok fölé 1480-ban emlékkápolnát építettek. Báthory István erdélyi vajda alapítványt tett a kápolna karbantartására és a kezelésével Szászváros városát bízta meg. Az épület a 17. század végén romladozott és bár többen kezdeményezték megmentését, végül Eperjesi Gergely szászvárosszéki királybíró 1786–1787-ben elbontatta, anyagából hidat és vendéglőt építettek.
1820-ban Nagy Sándor szászvárosi református lelkész állította fel azt az emlékoszlopot, amelyet 1849-ben a császári csapatok ledöntöttek.
Végül 1889-ben, szentmise keretében avatták fel a csata emlékobeliszkjét. A tetején elhelyezett mellvértet, sisakot, kettős keresztet, török zászlót és fegyvereket a kudzsiri vasgyárban kovácsolták. Az eseményen a falu ortodox papja román, a szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszédet mondott.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.