Aglabidák

Az aglabidák észak-afrikai (Ifríkija, ma Tunézia) arab emírdinasztia volt, amely 800–909 között gyakorolta a hatalmat mint az abbászida kalifáknak elvileg alávetett, gyakorlatilag független helytartói. Az első ifríkijai helytartót, Ibráhim ibn al-Aglabot Hárún ar-Rasíd abbászida kalifa nevezte ki.

Aglabidák
Banū al-Aghlab (بنو الأغلب) 800 – 909
Általános adatok
Fővárosa	Kairuán
Hivatalos nyelvek	középkori arab, berber, mozarab, középkori héber
Vallás	szunnita iszlám
Pénznem	Dirham
Kormányzat
Államforma	monarchia
Államfő	szultán
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Banū al-Aghlab (بنو الأغلب) témájú médiaállományokat.

Frank kérésre zsoldoshadsereget állított fel a spanyol Omajjádok ellen, amely rövid idő után, az észak-afrikai kikötők megszerzése után önálló hajóhaddal is rendelkezett. Fő céljuk a tengeri kereskedelem ellenőrzése volt a Földközi-tengeren.

Zijádat Alláh (817–838) arra készült, hogy elfoglalja Szicíliát, ez ugyanis a vallási vezetők megelégedésére szolgált volna. Szicília híres volt gazdagságáról, 827-ben szálltak partra az aglabida csapatok Mazarában, majd 832-ben Palermót, 842-ben pedig Messinát is elfoglalták. Miután Szardíniat és Máltát is meghódították, a Földközi-tenger egész nyugati medencéjét ellenőrzésük alá vonták. Ezután megkísérelték Itália szárazföldi területeit is muzulmán uralom alá vonni. A velencei flottát 840-ben Tarantónál elpusztították, majd Rómában a Szent Péter-bazilikát kifosztották.

Ifríkíja határai, az egyiptomi Túlúnidák 880-as betörését leszámítva, egyszer sem voltak kitéve komolyabb veszélynek. Az Aglabidák alatt Ifríkíja vallás, gazdaság és kultúra terén is gyarapodott.

Uralmukat végigkísérte az anyaország berbereinek és a helyi hadseregnek, illetve a szicíliai muszlimoknak a folytonos lázongása. 909-ben Ubajdalláh al-Mahdí, az iszmáilita síita Fátimida-dinasztia alapítója buktatta meg őket. Leginkább arról emlékezetes ez a dinasztia, hogy 827-ben megkezdte Szicília elfoglalását a Bizánci Birodalomtól, amit 902-re teljesen végbe is vitt. Az egész térséget folyamatos belső feszültségek jellemezték (arab seregek által szított lázadások). Az emíreknek különösen a fővárosban, Kairuánban, a Magreb akkori legfontosabb kulturális és szellemi központjában kellett szembenézniük az őket nyilvánosan bírálókkal.

Uralkodók

Uralkodó	Születési idő	Halálozási idő	Élethossz	Uralkodási idő	Uralkodási évek	Megjegyzés
I. Ibráhim	756	812	56 év	emír: 800 – 812	12 év
I. Abdullah	?	817	? év	emír: 812 – 817	5 év
I. Zijádat Alláh	788	838	50 év	emír: 817 – 838	21 év
Al-Aghlab	757	841	83 év	emír: 838 – 841	3 év
I. Mohammed	kb. 800	856	kb. 56 év	emír: 841 – 856	15 év
Ahmed	835	863	28 év	emír: 856 – 863	7 év
II. Zijádat Alláh	?	864. december 23.	? év	emír: 863 – 864	1 év
II. Mohammed	?	875. február 16.	? év	emír: 864 – 875	11 év
II. Ibráhim	850. június 27.	902. október 23.	52 év	emír: 875 – 902	27 év
II. Abdullah	?	903. július 23.	? év	emír: 902 – 903	1 év
III. Zijádat Alláh	?	916	? év	emír: 903 – 909	6 év
909-től egyiptomi uralom

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X

• Brentjes, Burchard. Izmael fiai. Budapest: Kossuth (1986). ISBN 963-09-2759-4
• Iszlám művészet és építészet, Peter Ferienabend (ed.), Budapest: Vince (2005. december 19.). ISBN 963-9552-61-5

Kapcsolódó szócikkek

• Tunézia uralkodóinak listája
• Aglabida művészet
• Málta történelme

• Középkorportál
• Az arab világ portálja