A pénz lényegéről

A pénz lényegéről (eredetileg németül Über das Geldwesen) című tanulmány^[1] 1843 végén–1844 elején keletkezett. Szerzője, Moses Hess a Karl Marx és Arnold Ruge által szerkesztett Deutsch–Französische Jahrbücher második számába szánta művét, de az a lap megszűnése miatt nem jelenhetett meg. A munka csak 1845-ben került publikálásra a Rhenische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform című, évkönyv formátumú folyóiratban.^[2]

A pénz lényegéről
Szerző	Moses Hess
Eredeti cím	Über das Geldwesen
Nyelv	német
Műfaj	tanulmány
Kiadás
Kiadó	Rhenische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform
Kiadás dátuma	1845
Média típusa	nyomtatott folyóirat
Sablon • Wikidata • Segítség

Karl Marx ismerte az írás első kézirat-változatát, s jelentős hatást gyakorolt rá, mely tükröződött az ekkoriban született Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkáján, – bár, mint publikálatlan írás, nem hivatkozhatott rá.^[3]

Tartalom

A szerző e munkájában radikális kritikát gyakorol a kapitalista társadalom fölött, melyet általában a „modern szatócsvilág”, néhol „modern, keresztény szatócsvilág” kifejezéssel illet. Fő jellemzője a morális megközelítés, mely következtében a tények helyett sok helyen spekulatív állításokat, esetenként látványos metaforákat fogalmaz meg. A következőképpen ostorozza a kapitalizmust történetfilozófiai kitérőket tartalmazó bevezetője zárásaként:

Az eddigi történelem nem egyéb, mint a rablógyilkosság és a rabszolgaság szabályozása, megalapozása, keresztülvitele, általánosítása. – Hogy hogyan jutottak a dolgok végül oda, hogy mi mindnyájan kivétel nélkül és minden pillanatban saját magunk elkótyavetyéljük tevékenységünket, termelőerőnket, képességünket – hogy a kannibalizmus, a kölcsönös rablógyilkosság és a rabszolgaság, amellyel az emberiség története elkezdődött, elvvé emelkedett –, és hogyan van az, hogy csak ebből az általános kizsákmányolásból és egyetemes jobbágyságból születhet meg az organikus közösség – azt fogjuk a következőkben kimutatni.

– Moses Hess: i. m.: 331. old.

Az emberiségnek „állati jelleget” tulajdonít, történelmét két alapvető szakaszra osztja, az emberiség első keletkezéstörténetére, mely lényegileg az emberré válást, az emberiség evolúcióját öleli fel, és a második keletkezéstörténetre, amely:

[…] tudatos, szellemi vagy társadalmi létezésének keletkezéstörténete, s ezt a szociális állatvilágban láthatjuk. – Ma a szociális állatvilág csúcsán, kulminációs pontján vagyunk; s ezért vagyunk most szociális ragadozók, befejezett, tudatos egoisták, akik a szabad konkurenciában mindenki háborúját mindenki ellen, az úgynevezett emberi jogokban az elszigetelt egyének, a magánszemélyek, az »abszolút személyiség« jogait, az iparűzés szabadságában a kölcsönös kizsákmányolást, a pénzéhséget – szankcionáljuk, a pénzéhséget, amely semmi egyéb, mint a szociális ragadozó vérszomja.

– Moses Hess: i. m.: 342. old.

Hess szarkazmussal ír a pénz közgazdasági meghatározásáról:

A pénz a politikai gazdaságtan elvei szerint az általános csereeszköz, tehát az életmédium, az emberi képesség, valóságos termelőerő, az emberiség valóságos kincse. – Ha ez a külsővé vált kincs valóban megfelelne a belsőnek, akkor minden ember annyit érne, mint amennyi készpénze vagy pénzértéke van, […]

– Moses Hess: i. m.: 333. old.

Párhuzamba állítja a vallási és ökonómiai elidegenedést, s elítélően nyilatkozik mind a teológiáról, illetve teológusokról, mind a közgazdaságtanról, illetve közgazdászokról. Filozófiai pénzdefiníciója szerint:

A pénz a kölcsönösen elidegenedett emberek terméke, a külsővé vált ember.

– Moses Hess: i. m.: 333. old.

Hess szerint a „modern szatócsvilágban” az emberek a pénznek isteni hatalmat tulajdonítanak, s ezzel az egyik első képviselője a pénzfetisizmus elméletének. Bírálja Wilhelm Schulzot, aki közgazdászként A termelés mozgása (Die Bewegung der Produktion) című könyvében vitatta a pénz megszüntetésének szükségességét és lehetőségét, s válaszában kifejezte azt a hipotézisét, vagy inkább vízióját, hogy egy kommunista, egyesült társadalom fel fogja számolni az elidegenült csereeszközt, a pénzt. Hess utópizmusa ott a leglátványosabb, ahol az emberiség egymás iránti szeretetben való egyesülését jelöli ki megoldásnak, s ebben közel áll Ludwig Feuerbach és Wilhelm Weitling kommunizmusképéhez.^[4]

Magyar nyelvű megjelenése

• Moses Hess két filozófiai írása. I. A pénz lényegéről; in: Magyar Filozófiai Szemle, 1967/2. szám, 326–345. oldal.

Irodalom

• Bence György: Moses Hess a filozófiatörténetben I. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1967/1. szám, 35–86. oldal.
• Bence György: Moses Hess a filozófiatörténetben II. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1967/2. szám, 247–270. oldal.

Jegyzetek

1. Moses Hess: A pénz lényegéről (Über der Geldwesen), in.: Moses Hess két filozófiai írása, Magyar Filozófiai Szemle, 1967. 2. szám. 326–345. old.
2. Moses Hess: i. m.: 326. old.
3. Hivatkozott viszont az előszóban Wilhelm Weitling és Friedrich Engels művei mellett Hess másik három, már megjelent tanulmányára. Ezek a következők: Sozialismus und Kommunismus; Die Eine und ganze Freiheit; Philosophie der Tat. Jegyzetek [15] in.: Karl Marx és Friedrich Engels Művei, 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 403. old.
4. Moses Hess: i. m.: 344–345. old.