francia harckocsi (1992) From Wikipedia, the free encyclopedia
Az AMX–56 Leclerc a francia hadsereg alapharckocsija, amelyet az AMX–30 leváltására állítottak hadrendbe 1992-ben. 2022-ig a franciákon kívül az Egyesült Arab Emírségek hadereje és Jordánia állította szolgálatba. Nevét Philippe de Hauteclocque „Leclerc” tábornok után kapta, aki a második világháború folyamán a szabad szabad francia csapatok 2. páncélos hadosztályának volt a parancsnoka, s az ő erői előtt kapitulált a párizsi német helyőrség.
AMX-56 Leclerc | |
Fejlesztő ország | Franciaország |
Gyártó | KNDS France |
Gyártási darabszám | 862 |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 3 fő (parancsnok, vezető és irányzó) |
Hosszúság | 9,87 m |
Szélesség | 3,70 m |
Magasság | 2,92 m |
Tömeg | 54,6 tonna |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | titkos |
Elsődleges fegyverzet | 120mm |
Másodlagos fegyverzet | 12,7mm M2HB géppuska 7,62mm géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | 8 hengeres Wärtsilä dízelmotor |
Teljesítmény | 1100 kW (1500 Le) |
Felfüggesztés | hidropneumatikus |
Sebesség | 71 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 20 kW/t |
Hatótávolság | 550 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz AMX-56 Leclerc témájú médiaállományokat. |
A Leclerc története 1977-ig nyúlik vissza, amikor a francia hadsereg bejelentette igényét egy modern harckocsira, hogy leváltsa az addigi alap-harckocsit, az 1960-as évek színvonalát képviselő, 105 mm-es huzagoltcsövű ágyúval és elavult formával rendelkező AMX–30-ast.
Eleinte felmerült a külföldi harckocsik importjának (például az amerikai M1 Abrams vagy a német Leopard 2 típusúé) lehetősége, ezt azonban hamar elvetették. 1979-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a németekkel folytatott közös fejlesztési program (amely a Leopard 2 harckocsin alapult) téves irányba halad. Ekkor merült fel az igény egy francia fejlesztésű harckocsi rendszerbe állítására.
A GIAT (jelenleg Nexter) vállalatot bízták meg egy 120 mm-es, simacsövű ágyúval ellátott harckocsi tervezésével és építésével, amely minden téren megfelel a kor kihívásainak. A program végül 1986-ban kezdődött el „Leclerc” néven. A harckocsi tervezése során a passzív védelem helyett az aktívra helyezték a hangsúlyt, ezáltal csökkentve annak súlyát (emiatt az 54 tonnás Leclerc a világ egyik legkönnyebb nehézharckocsija).
A hat prototípus megépítése után a típus sorozatgyártását 1991-ben kezdték meg, s 1992-ben állt hadrendbe a francia hadseregben, amely összesen 406 darabot vásárolt (ezenkívül további 20, a Leclerc alapjaira épített harckocsi mentőjárművet is vásároltak). Rajta kívül az Egyesült Arab Emírségek hadereje vásárolt 388 darab harckocsit valamint 46 darab harckocsi mentőjárművet és 2 darab kiképzőjárművet.
A Leclerc tervezése során elvárás volt a fegyverzet NATO-kompatibilitása, ennek megfelelően a harckocsit a GIAT cég CN120-26 típusú 120 mm-es simacsövű ágyújával látták el. Az ágyút hővédő köpennyel is ellátták, illetve a hagyományos füstelszívás helyett sűrített levegős elszívóval látták el. A harckocsit automata töltővel látták el – ennek köszönhetően három főre csökkentve a legénységet –, amely a torony hátsó kétharmadát foglalja el, s egyszerre 22 darab töltetet képes tárolni (ezenkívül további 18 szállítható). A harckocsi ágyúját a töltőrendszer köré tervezték, amely segítségével percenként akár 12 lövés is leadható. a leginkább használt lövedéktípusok a leváló köpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti páncéltörő lövedék (APFSDS), illetve a kumulatív gránát (HEAT). Az elvárások között szerepelt, hogy a harckocsi 50 km/h-s sebességnél 4000 méter távolságra lévő célpontot is eltaláljon, emiatt a löveget és a tornyot elektromos stabilizátorral látták el.
A harckocsit az ágyú mellett másodlagos fegyverzetként ellátták egy, az ágyúval párhuzamosított 12,7 mm-es, illetve egy 7,62 mm-es légvédelmi géppuskával is (az előbbihez 1100, utóbbihoz 3000 darab lőszer szállítható).
A harckocsi tervezése során hoztak egy érdekes döntést: a hegesztett eljárással készült testre a moduláris páncélzatot oldható – csavar – kötésekkel látták el (így egyrészt elméletileg a frontvonalhoz közeli szervizekben is könnyen javítható, másrészt lehetőség van az új fejlesztésű páncéllemezeket felszerelni).
A francia hadsereg az 1970-es években elvetette a brit és amerikai harckocsikon alkalmazott Chobham páncélzat rendszeresítését, helyette egy saját fejlesztésű, apró lyukakkal átlyukasztott acéllemezekből álló páncélzattal látták el a Leclerc harckocsikat. Később ezen páncélzatot a német harckocsikon is alkalmazott titán-volfrám rendszerű páncélzattal látták el, melyeket 2001-ben szereltek fel.
A Leclercet a GIAT vállalat Galix nevű védelmi rendszerével látták el, mely részeként a torony két oldalán 7-7 darab, 80 mm-es gránátvető-csöveket szereltek fel. Ezekből füst, infra-zavaró, illetve gyalogság elleni repeszgránátot lehet kilőni.
A harckocsi felszerelhető KBCM rendszerrel is, amely egy lézer-besugárzásjelzőt és egy infravörös érzékelőt foglal magában. A passzív védelemhez tartozik a motor egy olyan üzemmódja amikor maga a dugattyús motor áll és csak a dízel turbina üzemel, ezért minimális a hőkisugárzás. A turbina által termelt 8 kW-tal működtethető a tűzvezető, irányzó, védelmi rendszerek, illetve gyors indítást biztosít a dugattyús motornak.
Az alapváltozatú Leclerc harckocsikban is korszerű adatfeldolgozó rendszer működött, de az 1998-ban megjelent korszerűsített modelleket már Gyors Információ, Navigáció, Döntéshozó és Jelentő Rendszerrel (az angol rövidítés alapján FINDERS) szerelték fel, amely a parancsnok kijelzőjén megjeleníti a saját és baráti, valamint az ismert ellenséges egységek helyzetét. Ezen rendszer működését segíti az Icone nevű információs rendszer, amely a harckocsik között, valamint a harckocsik és a harctéri parancsnokság között biztosít kétirányú digitális kapcsolatot. A parancsnoki állást egy HL-70 típusú panoráma-periszkóppal szerelték fel. E periszkóp 360 fokban körbeforgatható, illetve függőlegesen −20 és +40 fok között állítható. A periszkóp tartalmaz egy optikai és egy éjjellátó berendezést is. A parancsnoknak összesen 7 periszkópja van, amelyekkel körkörösen tud tájékozódni, valamint rendelkezik egy színes monitorral is, amelyre a saját illetve az irányzó periszkópjának képét tudja megjeleníteni (de a modernebb verziókban lehetőség van a FINDERS adatainak kivetítésére is). Az irányzó rendszere a löveggel szinkronban mozog, egy optikai és egy infravörös rendszert tartalmaz, valamint ellátták egy lézeres távolságmérővel is. Az irányzó három periszkóppal rendelkezik, ezek közül egy balra és kettő jobbra néz. A sofőr a torony előtt, a középvonaltól kissé balra ül. A vezetőnek három periszkópja van, amelyek közül a középső éjjellátó készülékkel van felszerelve.
A digitális tűzvezető rendszer segítségével az irányzó vagy a parancsnok hat különböző elfogandó célpontot tud megjelölni 30 másodperc alatt. A rendszerbe épített számítógép képes azonnal feldolgozni valamennyi szenzorból érkező adatot.
A Leclerc mozgékonyságát a finn Wärtsilä, franciaországi részlege által gyártott nyolchengeres, Turbomeca által gyártott 8 kW-os dízelturbinával kombinált, hipermagasnyomású V8X nevű dízelmotorja biztosítja, amely dízel olajjal hajtva 1100 KW (1500 LE) teljesítmény, illetve 4500 Nm-es forgatónyomaték leadására képes, kerozin esetén ezek az értékek valamivel kisebbek, (az Egyesült Arab Emirátusoknak szánt változatba MTU 883 típusú 12 hengeres dízelmotorokat építettek). A harckocsi maximális sebessége 71 km/h, hatótávolsága pedig 550 km (póttartályokkal ez 650 km-re növelhető). A nagyfokú mozgékonyságot a műanyag betéttel csillapított alumínium ötvözetből készült lánctalpak segítik, amelyek nagy sebességnél elősegítik a pontos iránytartást, irányváltoztatást.
A Leclerc harckocsit túl későn állították szolgálatba ahhoz, hogy részt vehessen az 1991-es öbölháború hadműveleteiben, így a harckocsit eddig csak békefenntartó missziókban alkalmazták (jelenleg 15 darab Leclerc szolgál a koszovói KFOR, 13 darab pedig a libanoni UNIFIL misszióinak francia kontingenseiben).
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.