From Wikipedia, the free encyclopedia
A 2019-es brit parlamenti választásokra 2019. december 12-én került sor. Ezen a napon az Egyesült Királyság lakói megválasztották a kétkamarás brit parlament alsóházának (angolul: House of Commons) tagjait, szám szerint 650 egyéni képviselőt. A választást a Konzervatív Párt nyerte meg, amely 365 képviselői helyet, és ezzel abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. A választás következményeként hatalmon maradt Boris Johnson miniszterelnök.[1]
.svg)
| ||||||
| Összesen 650 mandátum
326 szükséges a többséghez | ||||||
| ←2017 | 2024→ | |||||
 |
 |
 | ||||
|
|
|
| ||||
| Párt vezetője | Boris Johnson | Jeremy Corbyn | Nicola Sturgeon | |||
| Párt | Konzervatív Párt | Munkáspárt | Skót Nemzeti Párt | |||
| Választás előtt | 317 | 262 | 35 | |||
| Választás után | 365 | 202 | 48 | |||
| Változás |  48 |
 60 |
13 | |||
| Szavazatok | 13,966,454 | 10,269,051 | 1,242,380 | |||
| % | 43.6 | 32.1 | 3.9 | |||
| Változás | 1.2 |
7.9 |
0.8 | |||
 |
.jpg) |
_(cropped).jpg) | ||||
|
|
|
| ||||
| Párt vezetője | Jo Swinson | Jonathan Bartley és Siân Berry | Nigel Farage | |||
| Párt | Liberális Demokraták | Anglia és Wales Zöld Pártja | Brexit Párt | |||
| Választás előtt | 12 | 1 | 0 | |||
| Választás után | 11 | 1 | 0 | |||
| Változás | 1 |
 |
új párt | |||
| Szavazatok | 3,696,419 | 835,597 | 644,257 | |||
| % | 11.6 | 2.61 | 2.01 | |||
| Változás | 4.2 |
1.1 |
új párt | |||
|
Térképen: | ||||||
 | ||||||
| Miniszterelnök a választás előtt: Boris Johnson |
Miniszterelnök a választás után: Boris Johnson | |||||
A parlament mandátumát szabályzó 2011-es Fixed-term Parliaments Act szerint az általános választásokat ötévenként, május első csütörtökén kell tartani. Mivel a legutóbbi parlamenti választás 2017. június 8-án volt, a következő választás napja a törvény szerint 2022. május 5. lett volna. A rendelkezések szerint azonban előrehozott választást kell tartani, ha a parlament bizalmatlansági indítvány útján leváltja a kormányt, és két héten belül nem sikerül új kormányt alakítani, vagy pedig ha a parlament kétharmados többséggel idő előtti választás kiírásáról dönt.[2][3] A 2019-es előrehozott választásra az utóbbi okból kerül sor: Boris Johnson miniszterelnök javaslatára a képviselőház 2019. október 29-én, 438-20 arányban úgy döntött, hogy 2019. december 12-re írja ki a következő általános választást.[4]
Az előrehozott választás hátterében az állt, hogy az ország a 2016-os Brexit-népszavazás nyomán távozni készült az Európai Unióból. A konzervatív kormány (előbb Theresa May, később Boris Johnson vezetésével) többször is megállapodott az EU-val a kiválás feltételeiről és az Egyesült Királyság és az Európai Unió közti jövőbeli kapcsolat kereteiről, de a brit parlament a 2017-es választás után kialakult összetételében többszöri próbálkozás után sem fogadta el a megállapodást. Abban ugyanakkor egyetértett a képviselők többsége, hogy az országnak megállapodás nélkül nem szabad kiválnia az EU-ból, mert félő volt, hogy ennek súlyos gazdasági következményei lennének. Ezt a patthelyzetet kívánta a miniszterelnök feloldani a választások kiírásával. A főbb politikai pártok különböző Brexit-opciókat kínáltak a választóknak.[5]
A választáson az a személy szavazhatott, aki 18. életévét betöltötte, az Egyesült Királyságban lakott, és a Nemzetközösség vagy Írország állampolgára volt.[6]
A Konzervatív Párt volt a választás idején az ország kormányzó pártja, mert bár nem volt abszolút többsége a képviselőházban, 314 mandátummal ez volt a legerősebb párt. Vezetője Boris Johnson miniszterelnök volt.
A párt fő választási célkitűzése az volt, hogy abszolút többséget szerezzen, és így meglegyen a politikai ereje ahhoz, hogy a parlamenttel elfogadtassa az EU-val kötött Brexit-megállapodást, és az ország 2020. január 31-ig elhagyja az Európai Uniót. A párt következő célja az volt, hogy 2020 végéig az Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodást kössön az EU-val, majd az Egyesült Államokkal és más országokkal is. A középtávú célkitűzés az voly, hogy három év múlva az Egyesült Királyság külkereskedelmének 80 százaléka az új kereskedelmi megállapodások keretei között folyjon. A párt programja szerint meg kívánta reformálni a bevándorlási rendszert, elsőbbséget adva a hiányszakmákban dolgozóknak. Az adókat nem készültek emelni, de a költségvetési deficit megnövelése árán fejleszteni kívánták az egészségügyi és az oktatási szektort.[7]
.jpg)
A Munkáspárt vezetője Jeremy Corbyn volt. A párt azt ígérte, győzelme esetén a munkáspárti kormány új megállapodást köt az EU-val, majd népszavazást rendez, ahol a szavazók választhatnak a megállapodás elfogadása és az EU-ban maradás között. A Munkáspárt ezen kívül a főbb közművek és a vasút államosítását, valamint ingyenes szélessávú internet-hozzáférést ígért. A tervük az volt, hogy növelik az egészségügyi beruházásokat és eltörlik az egyetemi tandíjakat. Az ambiciózus programot adóemelésekből tervezték fedezni.[7]
A Liberális Demokraták vezetője Jo Swinson volt. A párt ellenezte a Brexitet, és azt ígérte, ha hatalomra kerülnek, leállítják a kilépési folyamatot. Gazdasági programjukban egy százalékpontos jövedelem- és társaságiadó-emelés mellett 130 milliárd fontos infrastruktúra-beruházást terveztek.[7]
A Skót Nemzeti Párt vezetője Nicola Sturgeon volt. Programjuk elemei között a Brexit-ellenesség és egy második függetlenségi népszavazás megtartása szerepelt. Hangsúlyozta a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságát, és azt, hogy több pénzt fektessenek az egészségügybe.[8]
A választást a Konzervatív Párt nyerte meg. A párt 365 parlamenti mandátumot nyert el, 47-tel többet, mint a megelőző, 2017-es választáson. A leadott szavazatok 43,6 százalékával a párt a mandátumok 56,2 százalékát szerezte meg, és így abszolút többségre tett szert. Az ország vezetője Boris Johnson maradt.[1]
A Munkáspárt 59 parlamenti helyet vesztett, és így bár 203 mandátummal a legerősebb ellenzéki párt maradt, pozíciója jelentősen meggyengült.[1] Jeremy Corbyn, a párt miniszterelnök-jelöltje megtartotta ugyan képviselői mandátumát, de a nagy arányú vereség nyomán bejelentette, egy rövid átmeneti időszak után lemond a pártvezetői tisztségéről.[9]
A Skót Nemzeti Párt 48 mandátumot szerzett, 13-mal növelve a parlamenti képviselőinek számát. Ezzel a második legerősebb ellenzéki párt maradt a Munkáspárt mögött. A Liberális Demokraták az eddigi 12 helyett csak 11 mandátumot szereztek, és vezetőjük, Jo Swinson nem jutott be a parlamentbe, ezért lemondott pártelnöki tisztjéről.[10] Érdekesség, hogy a Liberális Demokratákra közel háromszor annyian szavaztak, mint a Skót Nemzeti Pártra, az SNP mégis több mint négyszer annyi mandátumot szerzett, mint az LD, amely kevesebb mint 1000 szavazattal veszített hat választókerületben.[11] Az északír Demokratikus Unionista Párt, a konzervatívok korábbi koalíciós partnere az eddigi 10 helyett 8 képviselőt szerzett; legfőbb ellenfelük, a Sinn Féin 7, a walesi Plaid Cymru 4 mandátumot szerzett. További három kis párt összesen négy mandátumon osztozott.[1]
|
Zöld Párt
Észak-Írország Szövetségi Pártja
A brit Képviselőház elnöke |
.svg)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
